Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

8. szám - Dr. Sebestyén Olga: Tótörténeti törekvések és állóvizek jelenének limnológiai vizsgálata

Sebestyén O.: Tótörténeti törekvések Hidrológiai Közlöny 1965. 8. sz. 373 A maradványok rendszertani értékelésével megállapítható ugyan valamely faj jelenléte a tó életének abban a szakaszában, amelyet a vizsgált iiledékréteg képvisel, de hiánya nem bizonyítja annak ellenkezőjét. A maradványok sikeres faji felismerése még nem elég a limnológiai múlt rekonstruálásához. Ismerni kell a különböző fajok ekológiai igényét : az előfordulás és környezet kapcsolatát, beleértve a biotikus környezetet is (cenológiai viszonyok). Ezért pl. bizonyos Chironomidák és a Chaoborus jelenlétének megállapítása döntő módon hozzájárul ennek a fontos kérdésnek tisztázásához : a tó hajdani limnológiai jellegének megítéléséhez. A ,vízi biota sok kistermetű tagjának ekológiai igényéről sajnálatosan keveset tudunk. Követendő példaként megemlíthetjük K. Berg tanulmányát a Chaoborusról és az Acentropusról [Berg, 1937, 1941]. Hazai irodalmunk szegény ilyen tárgyú munkákban [Sebestyén, 1958, 20. o.]. Egyes esetekben a récens előfordulás alapján következtethetünk a fajnak megfelelő termőhely (habitat) miliöspektrumára és így, közvetve, az- illető faj ekológiai igényére. Klasszikus példa erre a Holopedium gibberum ágascsápú rák [Thienemann, 1958, Fig, 12, S. 24], Ugyancsak a kladocerák körében ismeretes az is, hogy a Bosmina longirostris (s. 1.) a környezet eutrofizálódásával, mintegy felváltja a B. coregonit (s.l.). Ezért van a Bosmina-maradványoknak jó paleolimnológiai értéke [Frey, 1964, 39—41. o., Goulden, 1964], Tervszerű, sokoldalú beható vizsgálatok eredményeképpen az édesvizekre különösen jellemző ágascsápú rákok paleolimnológiai értéke a legjobban kidolgozott [Frey és iskolája : De Costa, Goulden, Megard, Mueller, Frey, 1964, 35—50. o.]. Kitűnt, hogy egyes fajoknak bizonyos mélységi rétegekben való előfordulása klímaváltozással, másoké a tó ekológiai jellegének megváltozásával, emberi behatás érvényesülésével hozható kapcsolatba. A paleolimnológiai vizsgálatok eredményei arra mutatnak, hogy a kladocera fajok morfológiája, ekológiai igénye, fiziológiája geológiai korszakokon át nem változott [Frey, 1962.]. Hyen értékelések alapja végső elemzésben könnyen hozzáférhető, biztos és maradandó faji bélyeg felismerése volt oly kladocerákon, melyek vázelemei jól megmaradnak az üledék különböző mélységű rétegeiben. • Amint a szaprobiológia a szennyeződés ill. derítés fokának megállapításában az indikátorszervezetek mellett a társulás összetételét is mindjobban értékeli, a tótörténeti kutatásokban is vannak törekvések a paleocenológiai viszonyok és a környezet kapcsolatának kiderítésére. Valóban, az egymást követő társulások tanulmányozására — geológiai korszakok távlatában — alig lehetne alkalmasabb vizsgálati anyagot találni, mint éppen az üledékrétegek morfológiai maradványai. Hutchinson a társulások egymásutánjának időbeli feltárásában (community paleolimnology) látja a limnológia legnagyobb hozzájárulását a természettudományokhoz [Frey, 1963, 688. o.]. A társulások összetételének rekonstrukciójában támogatást nyújt az illető üledékréteg limnológiai jellegének felismerése vegyi, ásványtani stb. módszerekkel, az üledékrétegek korának megállapításában pedig a pollenanalízis és a radiokarbon-kronológia, előbbi közvetlenül a klímára és a hidrológiai viszonyokra is fényt vet. A fentiekből az is kitűnik, hogy a paleolimnológia előretörését szükségszerűen meg kellett hogy előzze a tavi élet törvényszerűségeinek felismerése, különösen a környezet és élővilág közötti kapcsolat feltárása. Bizonyára hozzájárult ehhez az is, hogy ma a limnológiát valamennyi kontinensen és éghajlati zónában mind intenzívebben művelik. * Frey dolgozatában (1964) gazdag irodalom felhasználása alapján, kritikai szemlélettel ismerteti az édesvízi mikrofaunában képviselt rendszertani csoportokra vonatkozó tótörténeti adatokat, részben a harmadkorig visszamenően. Ezzel felhívja a figyelmet a rendszertani ismerethalmaz hasznosításának lehetőségeire a paleolimnológia területén. „Tavi üledék állati maradványainak ismerete — mondja Frey — felgyorsult ütemben gyarapodik. Zoológusok és zoológiai érdeklődésű kutatók kezdik kutatási idejük főrészét üledékek állati maradványainak tanulmányozására és értékelésére fordítani. Az állatvilág főbb csoportjaiba tartozó maradványok ismerete ma már meghaladja a faji megállapítás szintjét, szemben a részleteiben kvantitatíve jellemző rétegzettség szerkezetének (összetételének) ismeretével és értelmezésével" [Frey, 1964. 4. o.]. A limnológia — mint ismeretes — komplex tudomány. Hogy a felmerült feladatokat a,limnológus egymagában megoldani nem képes, kitűnik tótörténeti kutatásokból is. ,,Korunk kedvező (megérett) a célnak megfelelő területeken dolgozó geológusok, palynológusok, paleobotanikusok és zoológusok koordinált kutatásához. Csak ilyen egyesített törekvésekkel lehet ugyanis remélni azt, hogy — egyrészt — elkerüljük egyoldalú bizonyítások kínos csapdáját, másrészt pedig, hogy elérjük a dolgok mélyébe való betekintésnek és megértésnek olyan szintjét (érettségét), amely szükséges ahhoz, hogy reálisan foghassuk fel a negyedkort és an nak biológiai következményeit" [Frey, 1964. 4. o.]. Valamely állóvíznek a múltat is magábafoglaló megismerésére való törekvésnek kiváló hazai példája szegedi kutatók munkaközösségének a kiskúnhalasi szikes Kunfehértóra vonatkozó vizsgálata [Miháltz—Mucsi, 1964.]. Magyar kutatásokból tűnik ki az, hogy üledékrétegek pollenanalízise a környék növénytakarójának történeti fejlődése kapcsán rávilágít a vízterület időbeli alakulására is [Zólyomi, 1952.]. Ez az eredmény is támogatja azt a már említett felfogást, hogy a víz és környéke egy magasabbrendű egységet képvisel. * A paleolimnológiai kutatások több vonatkozásban gyümölcsözően hatnak ki a tó jelenének kutatására. Ilyen vizsgálatok során derült ki pl. az, hogy a Cladocera csoport tagjainak mai elterjedésére leggazdagabb eredményt a felszíni üledék-