Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Kisbocskói László–Bognár Zoltán: Nyomáslengés mérések nagyméretű víztávvezetékeken

Kisbocskói L.—Bognár Z.: Nyomáslengés mérések víztávvezetékeken Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. 39 és normális gondossággal történik, úgy az szép, lineáris kitérést eredményez, mely a membránra megállapított nyomáshatáron belül gyakorlatilag változatlan az időben, még akkor is, ha a membránt huzamosabb ideig terhelés alatt is tartottuk. Sajnos a pleximembránról ugyanezt nem mondhatjuk el. Ugyanis jól elkészítve hitelesíthető, lineáris kitérést ad, azonban tartós terhelés alatt, valamint hosszabb idő után a membrán úgy látszik maradó alakváltozást szenved, ami az indikációban 0 vonal elvándorlást, később a linearitás megszűnését eredményezi. Ez tehát alkalmazásának korlátját jelenti. Különösen nehéz feladatot jelentett a légüstben a vízállás regisztrálására szolgáló adófej kialakítása. Ide ugyanis az itt uralkodó p = 20 att körüli víz és légoldali nyomásérték mellett 2—3 m-es v. o. nyomásingadozásokról szeretnénk a teljes ernyő szélességében változó jeleket kapni. Bonyolítja a kérdést, hogy a bélyeges oldal nem igen kaphat vizet. A kérdést egy, a 2. ábrához hasonló kivitelű acél membránnal oldottuk meg, amelynek mindkét oldala nyomásálló lezárással készült az egyik a víz, a másik a légoldal csatlakoztatására. A membránt magát b = 0,3 mm vastagságúra egy darabból esztergáltuk. Miután az ilyen vékony membrán kb. 1 at terhelésig vehető igénybe, bekötését a 3. ábra vázlata szerint készítettük el. Itt látjuk, hogy a membránnal párhuzamosan egy alumínium fóliából kivágott ún. hasadó lapkát helyeztünk el biztosítékként, mely hibás kezelés esetén kb. 1 at nyomáskülönbség hatására átszakad és így a membránt tehermentesíti. A 3. ábrán látható csapok segítségével az üzembehelyezés menete az volt, hogy először a membrán mindkét oldalát a légüst légoldalával kötöttük fokozatosan össze, majd a membrán két oldalát összekötő vezeték csapját zárva és a vízoldali csapot egyidejűleg nyitva, a membrán vízoldalát a vízoldali mérendő ponttal kötöttük össze. Bár az adófej fentiek szerinti kezelése kissé hosszadalmas volt és némi gondosságot igényelt, a megoldás kielégítőnek bizonyult. 2. kép. Mérőhíd fényképe, mellette központi váltóáramú 3 csatornás erősítő és plexiüreg mérőfej 0omo 2. <J>omo Mocmmu u pndoM c HÜM tfeHmpaAbUbiíí ycuAumenb nepeMemweo moica c 3-MH duana30HaMii u ü3MepumeAbHaa eoAoeh-a U3 riAeKcmAaca lll. 2'. Photograph showing measuring bridge with threechannel centrcil a. c. amplifier and Plexiglas measuring head 3. ábra. Nagynyomású, kis nyomáskülönbségre készült mérőfej bekötése <t>ueypa 3. npucoeduHenue u3MepumeAbHoü eoAoeicu ebicoKOZO öaeAeHUH, CDEAAHHOÜ öah HÜ3KOÜ pa3nocmb daeAeHUH Fig. 3. Mounting of measuring head designed for small pressure differences by high-pressure 3. kép. Központi 3 csatornás egyenáramú erősítő fényképe <t>omo 3. <Pomo tfeiimpaAbHoeo ycuAumeAH nocmoaHtweo moKa c 3-MH duana30HüMU III. 3. Photograph showing central three-channel d. c. amplifier A gyűrűszár mozgását és helyzetét erre a célra kialakított potencióméteres feszültségadó segítségével közvetlenül vittük a mérőhurokra. A nyomásmérő mérőhíd amit alkalmaztunk, ugyancsak saját előállítású volt. Mérete 25,5 X 19,5 X 9 cm, súlya telepekkel együtt 3,1 kg. Tranzistorizált kivitelben készült (2. Tcép). Stabil indikációja megkövetelte az állandósult környezeti hőfok biztosítását. Az egyes mérőhelyekről érkező modulált 2000 Hz-es jeleket vagy a 2. képen látható háromcsatornás váltóáramú erősítőnkkel, vagy a 3. kép szerinti ugyancsak háromcsatornás egyenáramú erősítőnkkel tettük alkalmassá a hurkok működtetésére. Megjegyezzük azonban, hogy a mérőliídból közvetlen kijövő teljesítmény is alkalmas egy kis illesztőtranszformátor közbeiktatásával egy 1,5 mA-s hurok működtetésére, és ezáltal lehetséges villamos hálózat nélküli helyen is felvételt készíteni.