Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

7. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1965. március 6-i, az 1964. évet záró, 48. közgyűléséről

330 Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. Beszámoló Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1965. március 6-i, az 1964. évet záró, 48. közgyűléséről (Készült a közgyűlési jegyzőkönyv alapján) Az évzáró közgyűlést dr. Vitális Sándor, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg. Megnyitó előadásában az alábbiakat mondotta : Artézi kútfúrásaink és az új Vízügyi Törvény 140 éve annak, hogy országunkban, 1825-ben, Ugodon az első artézi kutat lemélyítették. Öt évvel később, 1830-ban mélyítette le Széchenyi István Csórón a második artézi kutat. Hosszú évtizedek teltek el azután míg Zsigmondy Vilmos zseniális, áldozatos szakmaszeretete, elhivatottsága megalapozta a magyar artézikútfúróipart. Egy év híján 100 éve, hogy lefúrta a harkányi, majd a margitszigeti artézi kutat, majd rá két évre, 1868-ban elkezdte mélyíteni a városligeti artézi kutat, melynek lefúrása kereken 10 évig tartott, holott a fúrás mélysége ,,csak" 970,48 m volt. Ma egy ilyen mélységű fúrás lemélyítése nem tíz év, hanem alig 1—2 hónap. Zsigmondynak a legnagyobb és ma is követendő érdeme, hogy pl. a városligeti artézi kút fúrásánál a korát messze megelőző módon iparkodott mind a fúrástechnikai mind a földtani anyagvizsgálati, vízföldtani megfigyeléseket, adatokat az utókor számára rögzíteni. Zsigmondy idejében még nem volt semmiféle vízjogi törvény, előírás, engedélyezés hiszen a „vízjogról" (jogász állam voltunk) szóló első, XXIII. sz. törvény 1885-ben kelt (80 évvel ezelőtt), míg a fúrt kutak adatainak beszolgáltatásáról csak 1892-ben történik intézkedés. Majd, mivel ez nem hozta meg a kívánt eredményt, az 1913. évi XVIII. törvénycikk, illetve annak végrehajtási utasítása intézkedik először a hidrológiai adatszolgáltatásról. Hogy milyen volt ez az adatszolgáltatás és anyagfeldolgozás a felszabadulás előtt, szabad legyen két példát felhoznom. Amikor a kútfúrómester befejezte a fúrást, eszébe jutott, hogy a fúrási anyagot be kell küldenie a Földtani Intézetnek. Szólt a takarító gyereknek, hogy csomagolja be a mintákat. Erre a gyerek odament az előre raktározott mintaládához, s ahogy a kedve tartotta, csomagolta be a 8—10 féle mintát. Amikor 1950ben a Földtani Intézet vezetésével bíztak meg, a fúrási mintaraktárban több ezer felbontatlan postacsomag hevert, amit évtizedek alatt a fúrásokból beküldtek. Még szerencse, hogy a nagyrészt szemétre való anyagot nem dolgozták fel. Azért, hogy az értékesebb, használható anyag el ne veszszen, az újonnan felállított üledékkőzettani laboratóriumban, a beállított, gyakorlattal nem rendelkező szakemberekkel az anyagot feldolgoztattuk, majd a fúrási anyag hasznavehetetlen nagy részét a Népstadion gödreinek feltöltésére használtuk fel. A felszabadulás után, a kútfúróipar 1949. évi államosításával már lényegesen javul a helyzet, de a valóban rendszeres adatszolgáltatás, anyagfeldolgozás, 1958-ban az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat központi vízföldtani szolgálatának kiépítésével valósul meg. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy 1956 után számos állami, tanácsi, szövetkezeti, vállalati vízfeltárással foglalkozó szervezet jött létre, melyeknél az adatszolgáltatás, kútkiképzés, anyagfeldolgozás még sok kívánnivalót hagy hátra. Országos vízgazdálkodási szempontból még mindig igen nagy hiányosság sok ezer artézi kutunk felesleges vízpazarlása és artézi víz-megfigyelő kúthálózat kiépítése, illetve megszervezése. A még ma is fennálló hiányosságok megszűntetésére módot nyújt az új Vízügyi Törvény végrehajtása. Az elmúlt év egyik legfontosabb eseménye vízgazdálkodási szempontból, hogy az Országgyűlés megalkotta az 1964. évi IV. törvényt a vízügyről, és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány meghozta 32/1964. (XII. 13.) sz. rendeletét a vízügyről szóló 1964. IV. törvény végrehajtásáról. 80 évnek kellett eltelnie, hogy a vízjogi törvényből végre korszerű vízügyi, valóban vízgazdálkodási törvény legyen. Az új vízügyi törvény hatalmas feladatot ró vízügyi hatóságainkra, aminek illusztrálására artézi kútjainkkal kapcsolatban szabad legyen a törvény, illetve végrehajtási rendelet egy-két pontját kiemelnem : A végrehajtási rendelet 19 §-a előírja : ,,Ha valamely kútból vagy forrásból az engedélyes indokolt szükségletét meghaladó mennyiségű víz kerül felszínre, a vízügyi hatóság az engedélyest a vízpazarlás megszüntetésére alkalmas berendezések létesítésére vagy a mű megfelelő átalakítására kötelezheti." A vízügyi törvény 45. §. (2)-e előírja: „ A vízügyi hatóság köteles a vízhasználatokat a törvény hatálybalépésétől számított három év alatt felülvizsgálni, hogy azok megfelelnek-e a törvényben, valamint az ennek végrehajtására kiadott jogszabályokban foglalt előírásoknak." Ebből a két rövid kiemelésből is láthatjuk, hogy pl. csak az artézi vízkincsünk pazarlásának megszüntetésére rövid három éven belül intézkednie kell a vízügyi hatóságoknak. De ugyanúgy a törvény egyéb §-ai előírják a vízkészlettel való gazdálkodás összes teendőit, s ezeknek a feladatoknak maradéktalan elvégzésére fel kell készülnie az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak, a Vízügyi Igazgatóságainknak, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézenek, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalatnak, de fel kell készülnie Társaságunknak, egész tagságunknak, hogy társadalmi munkával a leghatékonyabb segítséget nyújtson ehhez a munkához. Akármilyen jó egy törvény és annak végrehajtási utasítása, élő törvény és valóság akkor lesz, ha azt valóban maradéktalanul végrehajtjuk és a végrehajtást a leggondosabban ellenőrizzük. Úgy érzem, hogy az új vízügyi törvény helyes végrehajtása mindnyájunk szívügye s hozzá fog