Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

7. szám - Toókos Ildikó: A balatonföldvári halastó vizsgálatának tapasztalatai

328 Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. Toókos I.: A balatonföldvári halastó vizsgálatai létrejött biológiai életet és a bevezetett szennyvíz öntisztító képességével egyesített másodlagos tisztító hatást. A halastó nagy víztömegéhez képest a bevezetett szennyvíz mennyisége igen kevés. Így a két vizsgálat alkalmával a halastó kémiai vízminőségében és biológiai életében tapasztalt változás véleményünk szerint elsősorban a meteorológiai körülmények változásának (1959 nyarán 42, 1960 nyarán 64 mm csapadék esett), nem pedig a terhelés megváltozásának a következménye. A halastavas szennyvíz-értékesítés és a másodlagos tisztítással kapcsolatban felmerült a szennyvíz előzetes tiszításának, a tisztítás mértékének, másrészt a szükséges hígítóvíz mennyiségének kérdése. E két kérdés egymással szorosan összefügg, és az ezzel kapcsolatban végzett kísérletek nagyobb beruházási összegek szükségessége, illetve megtakarítása felett dönthetnek. A balatonföldvári halastón végzett vizsgálataink tapasztalata alapján, a fenti feladat megoldására olyan kísérleti halastó létesítését javasoljuk, amelynek feladata elsősorban ezeknek a kérdéseknek a megoldása és nem a halhozam növelésének biztosítása. A jelenleg üzemelő haslastavakba a halgazdaságok részéről történő nagy mennyiségű tápanyag beadagolás, valamint a halastavak viszonylag nagy területe és a különböző üzemeltetési viszonyok, a különböző mértékben előtisztított szennyvíz által a halastóba juttatott tápanyag hatásának biztonságos és eredményes megállapítását megakadályozza. IRODALOM [1] Entz Béla : A Balaton környéki vizek és a Balaton vizének kémiai viszonyai. Annales Instittue Biologii (Tihany). Hungaricae Académiae Scientiarium. 1959. [2] Csanády Mihály—Gregács Margit : Halastavas szennyvíztisztítás közegészségügyi kérdéseinek vizsgálata. (MTH. Szenny vízszakosztály 1963. nov. 27-i ülésén elhangzott előadás.) [3] Csanády Mihály—Gregács Margit—Mahuka Sándor—Lengyel Anna : A balatonföldvári szennyvizes halastó 24 órás komplex egészségügyi vizsgálata. Egészségtudomány 8. 145—156. (1964.) OflblTbl no MCCJIE^OBAHHIO PblEHOrO npy^A B EAJlATOHcDEJlbflBAP H. TOOKOUÍ Ijejibio npoBeaeHHbix HCCJieflOBaHHií HBJiflJiocb c o^HOH cropoHbi onpeflejieHue BAUHHUH, 0Ka3bieaeM0Z0 cmotHUMU eodaMU na puönbiü npyd u cmenenu emopuwoü oiucnvai, danee cocmaeneHue oöiifeü Kapmumi o Kanecmee eodbi u o cymotnoM u3MeneHuu moeo Kanecmea e PUÖHOM npyde c dpyeoü cmoponu. B 1959-OM rofly OflHa>KAbi HOHMO OT 2-x ho 5-h MacoB, T. e. B TeHeHHe 3 Maca, noTOM B 1960-OM rony OT 19-H nacoB Beiepa ao 5-H HacoB yTpa, T. e. B Tenernie 10 MacoB, MexaHiiHeCKH oinmeHHbie ctomhuc BO«h nonaaajiH B pbiŐHbiü npy/i. B ocTajibHoe Bpe.MH a ha d pbiŐHbiü npyfl BbiBOflHJiHCb CTOHHbie BOflbi 700—1000 M

3/flHeü nocjie 6nojiornHecKofi OHHCTKH. Pa3ÖaBHTejieM cjiy>KHjia Bo«a p. Illea, pacxofl KOToporo oneHb He3HaiHTeJibHbiH, OKOJTO 0—150 ji/ceK[l]. B HHTepecax HCCjie«OBaHHH BJIHHHHH, 0Ka3biBaeM0r0 CTOMHbiMH BOflaMH Ha pbiőHbiü npy«, SbuiH HaivieqeHbi MecTa 6jih3KO apyr K apyry ajih B35ITHJI npo6 B6jih3H BnajieHHíi CTOHHHX BOA, a B apyriix MecTax Ha őonbiunx paccTOHHHíix. 3TH MecTa HaMeweHbi B cera, pacnpocTpaHHloineflcH Ha yqacTKH c TpocTHiiKa.wH no SeperaM, rjxe MO>KHO ÖblJIO OJKHflaTb, MTO CTOIHbie BOAbI BJIHJIIOT Ha pbiŐHbiü npyfl (cpueypu 1 H 2). OTHOCHTejibHO KanecTBa BOflbi H H3MeHeHHH ee KanecTBa 3a cyTKii nojiyiieHbi flaHHbie no noBTopHbiM B3HTHHM npoö 3a 24 qaca Ha OTKpuTOH Bo^e npy^a. flpn B3HTHHX npoő BbinoJiHeHbi Bcero 0K0J10 300 XHMHHeCKHX aH3JlH30B. BjlHHHHe, OKa3bIBaeMOe CTOMHbiMH BojiaMH Ha pbiőHbiH npyfl onpe

.ne

.neHo Ha OCHOB3HHH H3MeHeHHH co«ep>KaHHfl xjiopnfla B npoőax BOAH H cyMMapHoro co«ep>KaHHH a30Ta. 3TH cocTaBnaiomHe oi<a3ajiHCb Hauőojiee xapaKTepHbiMH. Cmonmie eodu 0Ka3bieamm BAUHHue na nAOuiadu npuŐAU3umeAbH0 280 M

3. JJocmuenymbiü 3$0eKm emopmnoü OKUcmKU nsAnemcn doeoAbno ebicoKUM, nanpuMep yMeHbuieHue codepxcanun a3oma öoAbiue, ieM 90%. Bju-iHHne Bojiee CHJibHoro HOMHoro Harpy>xeHH5S npy«a CTOHHHMH Bo^aMH He Bbipa3HJiocb B KanecTBe BOflbl. OTHOCHTejibHO Ka^eCTBa BOflbl yCTaHOBJieHO, MTO BeJiHMHHa noTpeöneHHH Kncjiopo«a öbuia 10—20 Mr/ji, BÜK HM6J1H pa3JlHHHbie BeJlHHHHbl (3—9 Mr/jl), OCOÖeHHO B nepiioa noBbiuieHiisi coaep>KaHHH KHCJiopofla. 24 nacoBoe N3MEHEHNE BCJIUMUH NACBIMEHHOCTH KHCjiopoaoM, M306pa>KeH0 rpaiJjnuecKH. 3^ecb no^y^eHa flOBO^bHO' KpyTaj! KpHBaa, MaKCHMyM KOTOpOÜ HaXO^HTCH OKOJIO 18 wacoB, a MHHHMVM OKOJIO 6 iacoB yTpa. CojiepwaHHe KHCJiopoaa noBbiuiaeTcn OT 6-H no 18 qacoB H y.MeHbuiaeTCH OT 18 qacoB Beiepa no 6 MacoB yTpa. CTeneHb NEPBHHHOÜ OMHCTKH CTOHHMX BOA H HeoöxoflHMoé K0.nniecTB0 BOAU AUJI pa36aBJieHHH He onpefleJiHJiHCb H3-3a 6ojibmoH njiomaflH npyaa H OTHOCHTeJibHoro HeőoJibmoro oöieMa CTOMHHX BOA, najiee H3-3a 3HaHHTejibHoro K0Jin«iecTBa KopMa, noAaHHoro pwŐHbiMH xo3>wCTBaMH, HaKOHeU H3-3a H3MeHSII0IHHXCH MeTeOpOJIOrHHeCKHX yCJlOBHH. CMHTaeTCH HeOÖXOAHMblM C03MTb HeŐOJIbUlOií pblöHbiH npyfl HCKJuoHHTejibHo fljia onbiTHbix uejieii B HHTepecax BblJICHCHHH BbIUJeyKa3aHHbIX BOnpOCOB H npoBOAHTb CHCTeMaTHMeCKHe paCLUHpeHHbie HCCJieAOBaHIlfl. Erfahrungen bei der Untersuchung des Fischteichs zu Balatonföldvár I. Toókos Ziel der Untersuchung war, einerseits den Einjluss des Abwassers auf den Fischteich beziehungsweise das Ausmass der sekundaren Reinigung zu erkunden und andrerseits ein umfassendes Bild über die Wasserbeschaffenheit im Fischteich und über die Veránderungen der Wassergüte innerhalb eines Tages zu erhalten. Im Jahre 1959 wurde nachtsüber von 2—5 Uhr,. alsó wahrend 3 Stunden, im Jahre 1960 hingegen von 19 Uhr bis 5 früh, alsó 10 Stunden lang mechanisch geklartes Abwasser in den Teich geführt. Im übrigen Teil des Tages belastete eine Abwassermenge von 700— 1000 m

3/Tag nach biologischer Reinigung den Teich .. Verdünnungswasser lieferte der Séd-Bach, mit seinergeringen Wasserführung von 0—150 l/sec [1]. Zwecks Untersuchung des Einflusses der Abwasserauf den Fischteich ordneten wir ein Netz von Entnahmestellen für die Wasserproben an, und zwarin Nahedes Abwaesereinflusses in kleineren, anderenorts in grösseren Abstánden in jenem mit Rohrwuchs bordierten Teil der Teichfláche, in der die Einwirkung des zugeführten Abwassers zu erwarten war. (S. Abb. 1 und 2). Über die Wasserbeschaffenheit im Teich,. sowie deren Veránderung im Verlauf eines Tages békámén wir durch wiederholte 24stiindige Probeentnahmen, am Freiwassergebiet des Sees cin Bild. Im Zugé der Probeentnahmen führten wir rund 300 chemische Analysen durch. Der Einfluss der Abwasser auf das Teichwasser wurde auf Grund der Veránderungen im Chloridgehalt und Gesamt-Nitritgehalt der Wasserproben ermittelt. Diese Bestandteileerwiesen sich námlich als die kennzeichnendsten. Das Abwasser übt auf einer Fláche von ungefahr 280 m

2 seine Wirkung aus. Es wurde eine überaus starke sekundare Reinigung erzielt ; der Stickstoffgehalt verringerte sich z. B. um mehr als 90%. Die starkere Belastung in den Nachtstunden war an der Wasserbeschaffenheit im Teich nicht wahrnehmbar. Was die Wassergüte betrifft, stellten