Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
7. szám - Toókos Ildikó: A balatonföldvári halastó vizsgálatának tapasztalatai
326 Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. Toókos I.: A balatonföldvári halastó vizsgálatai 1. táblázat Fontosabb mintavételi helyek kémiai vizsgálatának eredményei (1959. VII. 8.) TaöAUifa 1. Pe3yjibmamu xuMuiecKux uccMdoeaHUÜ ZAaemix Mecm no BAUUHUM npoö (8. VII. 1959.) Tabelle 1. Ergebnisse der chemischen Untersuchungen an wichtigeren Probe-Entnahmestellen (8. VII. 1959) Vízhőmérséklet [C°] . . • pH Oxigénfogyasztás : eredeti [mg/l] szűrt [mg/l] Oldott oxigén [mg/l] . . . Oxigén telítettség, % . . Ammónia (NH 4 ) [mg/l] Nitrit (NOT) [mg/l] Nitrát (NHT) [mg/l] . . . Klorid [mg/l] Lúgosság, W° Hidrokarbonát [mg/l] Összes nitrogén [mg/l] . (1) (2) (3) (4) (5) 21,5 24,8 24,0 24,0 7,7 7,9 8,4 8,8 8,7 23,8 14,7 15,8 16,2 14,8 17,7 11,5 11,4 12,0 11,3 — 5,6 8,7 10,2 8,2 — 62 103,9 109,8 101,0 45,0 23,5 17,0 0,55 0,6 4,0 0,35 1,3 0,0 0,0 13,0 5,0 7,0 . 2,5 3,0 84,4 53,7 41,3 24,8 26,5 — 8,3 — 7,2 — — 707,0 — 438,0 — 39,2 23,8 20,2 1,0 1,2 Jelmagyarázat (1. és 2. táblázathoz) : (1) A balatonföldvári szennyvíztisztító berendezést elhagyó biológiailag tisztított szennyvíz ; (2) A Séd patak a halastóba való beömlésnél ; (3) A szennyvízbeömléstől 2 m-re ; (4) A halastó átlagos vízminőségi képét mutató mintavételi hely ; (5) A halastavat elhagyó víz. adatok abszolút értékét tekintve a víz szennyezettebb ezen a területen. A magasabb oxigéntartalom miatt ugyanis tavasszal ezen a helyen tanyáznak a halak, itt indul meg először az élet. Vizsgálati eredményeink és tapasztalataink jó egyezést mutatnak későbbi 1962 és 1963-ban az Országos Közegészségügyi Intézet által végzett vizsgálatokkal [2, 3]. Az éjszaka 2—5 óra között a halastóba kerülő kis mennyiségű, biológiailag tisztítatlan szennyvíznek a hatását kémiai módszereinkkel nem lehet kimutatni. 2. ábra. Az 1960. évi vizsgálatok <Pueypa 2. MccAedoeaHua 3a 1960-ü zod Abb. 2. Die Untersuchungen im Jahre 1960 Kémiai vizsgálataink szerint a halastó szennyvízre gyakorolt hatása (a másodlagos tisztítás mértéke) az oxigén telítettség 38°/ 0-os növekedésében és az összes nitrogéntartalom 95%-os csökkenésében nyilvánult meg. 1960. VII. 24-én megváltozott üzemeltetési viszonyok mellett (19—5 óra között — tehát 10 órán keresztül mechanikailag ülepített szennyvizet vezettek a halastóba), szintén vettünk mintákat. Mivel a szennyvíz elsődleges hatása a szennyvízbeömlési iránytól balra eső tórészre nyilvánul meg elsősorban, így a vízmintákat nagyobb számban a tófelületnek erről a részéről vettük (2. ábra). A halastó képe amint a helyszíni szemle alapján is kitűnt, lényegesen megváltozott az előző évihez képest. Burjánzó növényzet még a szennyvízbeömlések közvetlen közelébe sem fejlődött ki. Kémiai vizsgálataink eredményei, a helyszíni szemlével egybehangzóan, a tó életének megváltozott jellegét mutatta. A vizsgált mintavételi helyek mindegyikén a tó szennyezettebbnek mutatkozik, mint előző évben. A beömlő szennyvíz hatása a tó egyes területére, valamint a szennyvíz tóban való szétterülésének módja ellentétben az előző évi vizsgálatunkkal, jelenleg nem állapítható meg. A halastó egészének a szennyvízre gyakorolt hatása alapján a másodlagos tisztítás mértéke az összes nitrogéntartalom 96%-os csökkenésében jelentkezik. Az oxigéntartalom növekedése 18%-os (2. táblázat). II. A halastó általános vízminőségi vizsgálata A halastó vizének általános vízminőségi vizsgálata céljából az 1959. VII. 8-án végzett vizsgálatunk mintavételi helyei közül néhányat (1. ábra) kiválasztva 24 órán keresztül 1, 2, illetve 4 óránként vettünk vízmintákat. Ezek elemzése alapján tudtuk megítélni a tó életének a kémiai vizsgálatok alapján megállapítható változásait.
