Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
7. szám - Kiss László: Kutak nyugalmi vízszintjének kérdései
324 Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. Kiss L.: Kutak nyugalmi vízszintje lagos és a hőmérsékleteloszlás, valamint a furat hosszának különbségeiből adódik. Arra, hogy az általam most ismertetett megállapítások mennyire nem elméleti feltevések, igazolás az a jelenség, melyet minden mélyfúrási szakember jól ismer. Ez a jelenség a hévízkutak leállása, vagyis az mikor a hosszú ideig lefojtott kút —- mert lehűl — negatívvá válik. Ilyen kutat megszivattyúzva, az újból állandó feltörő vizet szolgáltat. Tovább igen jellemző példa ; hévízkút termelését gyakorta szüntetik meg, fojtják le hideg víz betáplálálással. De az sem egészen véletlen, hogy az előbbi számítást a Széchenyi kutakra végeztem el. 1958. évben Vállalatunk megvizsgálta az I. sz. kutat. Ott a nyugalmi vízszint beállításánál észleltük, hogy a kutat a várható szintig felcsövezve, a felmenő vezetékek lezárása után, a víz 11 m magasságra emelkedett fel a terepszint fölé. Ezt követően — az ilyen esetekben szokásos 24 órás megnyugvási idő elteltével — a vízmagasságot a csőben 7 m magasságban észleltük. A furat ugyanis közben lehűlt. Összefoglalásul megállapíthatjuk tehát, hogy a kutak nyugalmi vízszintje önmagában nem fogadható el szabatos adatként. A nyugalmi vízszintek összehasonlítása tévedésekhez is vezethet. Megállapíthatjuk, hogy valamely réteg energiaállapotát, ill. nyomás állapotát csak a hőmérséklet eloszlás és a nyugalmi vízszint együttes ismeretében számítás alapján határozhatjuk meg, vagy nyomásméréssel állapíthatjuk meg a fakadási szintben. Tehát a nyugalmi vízszint adatát önmagában mellőznünk kell, és helyette be kell vezetni a vízszintek 1000 kg lm 3 vízfajsúlyra viszonyított értékét. Megjegyzem, hogy a hőmérséklet eloszlásból származó hiba 100 m mélységű kút esetében is 20—50 cm-es hibát jelent a nyugalmi vízszint mérésében. Érdemes lenne valamennyi számottevő hidrogeológiai tájegységen levő kút energiatartalmának meghatározása (ellenőrzése lenne az eddig a nyugalmi vízszintek összehasonlításából kialakult elméleteknek). Rendkívül érdekes volna pl. az azonos rétegre telepített budapesti hévízkutaknál végrehajtani ezeket az ellenőrzéseket. Felhívom még a figyelmet arra; megvizsgálható volna, hogy pl. a budapesti hévízkutak évek óta észlelt nyugalmi vízszint csökkenésében mi a szerepe a hőmérséklet csökkenésnek. Valószínűleg a nagyfokú nyugalmi vízszint csökkenés nem kizárólag a rétegkimerülésből adódik, hanem részben látszólagos, a réteghőmérséklet csökkenéséből származik. Célszerű tehát bevezetni, különösen nagyobb fontosságú esetekben, a kút nyugalmi vízszint mérésével párhuzamosan a hőmérséklet-szelvény felvételét is, vagy megfelelő pontosságú nyomásmérést végezni a fakadási szinten és ezek |alapján vállalkozni vízföldtani megállapítások tételére. A kutak adatai közé pedig be kell sorolnunk a nyomásmagasság energiaértékét. BOnPOCbl CTATHMECKOrO YPOBHfl KOJIO^UEB JI. Kuui npu onpeaejieHHH HanopHoro pewcHMa B0fl0H0CHbix cjioeB Mbi flenaeM OLLIHSKY, ecjin ncnojib3YioTCH «aHHbie CTaTHHecKoro ypoBHH, TaK KaK CTaTimecKHií ypoBeHb caiw no ce6e He ÍIBJIJIETCH areaKTHoií BCJIHMHHOH. H3BCCTHO, MTO yflejibHbiíí Bee BOflbi 3aBHCHT OT TeMnepaTypbi, a TeMnepaTypa noBbiuiaeTcn no rjiyönHe CKBa>KHHbi. BejnmiiHa CTaraqecKoro ypoBHH oflHaico pacc.waTpuBaeTCH T3KHM 06pa30M, KaK Byffro yflejibHbifí Bee Bonw 6bin 6bi n0CT0HHHblM H COOTBeTCTByroilJHM BeJlH^HHe FLJIH BO«bI C HfleanbHofí TeMnepaTypoft. CTaTnnecKHií ypoBeHb onpeflejifleTCH HanopoM njiacTa, nojiyHHBiiiHMCíi H3 HanopHoro MjieHa ypaBHeHHH EepHyjijiH, cocTaBneHHoro fínti 3HepreTHnecKoro COCTOHHHH rinacTa. OmnÖKa flejiaeTcn Torsa, Kor^a BMecTO BejiHMHHbi raMMbi 3Toro cooTHomeHHH noCTaBJiHeTCH Bcerfla yflejibHbiií Bee BOÁM, HMeromeft TeívmepeTypy 4 C°. fleiícTBHTejibHbie BeuHMHHbi Hanopa nojrynaIOTCH TOJibKO Tor«a, Korfla BeuHHHHa raMMbi 3aMeHHeTCH c COOTBETCTBYIOMEH BCJIMMHHOH, 3ABHCHU;EFT OT H3MeHeHHH fleiícTBHTejibHOH TeMnepaTypbi BOflbi. Fragen des Ruhewasserspiegels in Brunnen L. Kiss Bei der Ermittlung des Druckzustands von wasserführenden Schichten wird ein Fehler gemacht, wenn man die Angabe des Ruhewasserspiegels benützt. Der Ruhewasserspiegel an sich ist námlich keine exakte Grösse. Die Wichte des Wassers ist ja temperaturabhangig, wahrend die Temperatur mit Tiefe des Bohrloches zunimmt. Der Ruhewasserspiegel hingegen wird als ein Wert betrachtet, der eine konstante Wichte und eine ideale Wassertemperatur voraussetzt. Der Ruhewasserspiegel wird durch jenen Schichtendruck bestimmt, der aus dem Glied der Druckhöhe im Bernoulli-Satz für den Energiezustand der Schicht herrührt. Der Fehler wird dort begangen, wenn als Gamma-Wert dieses Quotienten stets die Wichte des 4°C warmen Wassers eingesetzt wird. Die wirklichen Druckwerte ergeben sich erst dann, wenn als Gamma-Wert die von den tatsachlichen Ánderungen der Wassertemperatur abhangigen Grössen eingesetzt werden. In dieser Hinsicht gelang es, eine mathematische Beziehung zu ermitteln, durch die der tatsáchliche auf die Wichte von 1000 kg/m 3 bezogene Wert bestimmt wird.
