Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

6. szám - Borza Dezsőné: Nagy gátak a Szovjetunióban

Borza D.-né: Nagy gátak a Szovjetunióban Hidrológiai Kczlöny 1965. 6. sz. 269 A Isó- Szviri, Bakszanszki ), majd nagy ütemben megindult a gazdaságos vízlépcsők tervezése és építése. Egyidejűleg a szovjet ipar is felzárkózott a nagy feladatok elvégzéséhez, gyártottak már 4 m

3 puttonytérfogatú kotrókat, lá j»

3-es lépegető kotrókat, nagy teherbírási! (25, 75, 100 t-ás) darukat, teljesen automatizált betongyárakat, 1000 m

3/óra teljesítményű úszó-szívókotrókat stb. Az eltelt időszak alatt megépült a Leninről elnevezett, 2,3—2,5 millió kW teljesítményű Volzsszki vízlépcső (5. kép), amelynek a beton duzzasztója 40 m magasságú, s térfogata több, mint 2 millió m

3. Az ugyanitt létesített földgát magassága 38 m, térfogata 30 millió m

3 volt. Elkezdődött a nagy szibériai folyók hasznosítása is; 1961-ben átadták a 120 m magas és 4,8 millió m

3 térfogatú betongátas bratszki vízerőmű első gépegységeit, 1963-ban pedig már a vízerőmű 16 gépegysége üzemelt 3600 MW összteljesítménnyel. Megépül áz 5 millió kW teljesítményű krasznojarszki vízerőmű is, amellyel a SZU vízerőműveinek teljesítménye 1963 végére elérte a 20 390 ezer kW-t, energiatermelése pedig a 75 milliárd kWó-t. A nagy gátak tervezésével és építésével olyan sok tapasztalat gyűlt össze a Szovjetunióban, amely lehetővé teszi a leggazdaságosabb technológiai és szerkezeti megoldások kidolgozását, s a természeti viszonyok és különleges feltételek figyelembevételét minden egyes mű létesítésénél. Az első csoportba tartozó folyókon általában masszív gátakat építenek, a hideg éghajlati viszonyok körzetében figyelemmel kell lenni a nagy árvizek és zajló jég lebocsátására, de a bonyolult geológiai viszonyokra is. A Volzsszki vízerőmű építésénél szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalatok hasznosításával az 1961-ben megkezdett Votkinszki vízerőműnél már sikerült könynyített betonszerkezetet alkalmazni a duzzasztóműnél és előregyártott elemeket alkalmazni, amely lehetővé tette az egy fm-re eső betonmennyiség felére való csökkentését. A gravitációs duzzasztóművek magassága — ha nem sziklás talajon épülnek — 35—45 m. Az utófenéken a fajlagos vízhozam 60—70 m

3/sec. A sziklás talajon épülő duzzasztógátak könnyített szerkezetű 5. kép. Volzsszki vízerőmű gravitációs betongátak. Minden esetben biztonságos cementfüggöny kialakítására törekednek, s igyekeznek a gáttestben és gátalapban is biztonságos szivárgórendszert kialakítani. Az egyszerű gátprofilok lehetővé teszik az építési folyamatok széleskörű gépesítését. Az utóbbi években a hegyvidéki és nagy hegyek közötti folyókon íves völgyzárógátakat terveznek és építenek. 1960-ban fejeződött be a Ladzsanuri 70 m magas íves völgyzárógát építése (6. kép), és elkezdték az Inguri völgyzárógát, a Szulák folyó Csirkéjszki völgyzárógátjának, valamint az örmény SZSZK Tatevszki vízlépcsőkomplexumához tartozó két duzzasztómű építését. Kis- és közepes esésű vízerőműveken alkalmaztak olyan megoldásokat, hogy a vízlebocsátó duzzasztóműnyílásokat a vízerőteleppel kombinálták. Pilléres (Volzsszki, Novoszibirszki, Irkutszki, Dubosszári; 7. kép), és gáttestbe épített (Káma, Kara-Kum; 8. kép) vízerőművek kerültek kialakításra, s ilyen megoldásokkal lehe-