Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
6. szám - Dr. Rétháti László: A talajvíz évi menetgörbéjének sajátosságai
248 Hidrológiai Közlöny 1965. 6. sz. Rétháti L.: A talajvíz évi menetgörbéje 3. táblázat Az egyes kutakban észlelt szélső értékek eltérése a kiegyenlítő egyenestől ; a kutak talajnemek szerinti csoportosítása Kút száma Max. Min. A min. súlyozott eltérése Eltérések előjeles összege Eltérések absz. ért. átlaga Altalaj a KÖV-nek megfelelő mélységben Kút száma eltérése (nap) A min. súlyozott eltérése Eltérések előjeles összege Eltérések absz. ért. átlaga Altalaj a KÖV-nek megfelelő mélységben 234. — 4 — 3 — 8 —12 6 Homok (iszapos homok) 412. + 35 + 3 + 8 +43 22 Homok 308. + 28 — 4 —11 + 17 20 Lösz 307. + 16 — 2 — 6 + 10 11 Iszapos homok (lösz) 374. +34 + 16 +45 + 79 40 Homok (homokos iszap) 288. —29 + 11 +31 + 2 30 Iszap (agyagos iszap) 360. + 3 — 4 —11 — 8 7 Agyagos homok 226. +23 — 9 —25 — 2 24 Agyag 337. + 9 —20 —56 —47 33 Homok (agyag) 483. + 16 + 5 + 14 +30 15 Lösz 1302. — 4 + 1 + 3 — 1 4 Lösz 999. —57 —24 —67 —124 62 Iszapos homok (lösz) 156. + 13 + 9 +25 +38 19 Homok 126. —38 — 4 —11 —49 25 Iszapos homok 213. —30 —15 —42 —72 36 Sovány agyag 469. —11 + 10 +28 + 17 20 Homok (löszös agyag) 150. —32 + 6 + 17 —15 25 Iszapos homok 179. —38 — 4 —11 —49 25 Agyagos homok többi kút átlagos értékénél, c) a fedőréteg áteresztőképessége nagyobb az átlagos értéknél. Utóbbi két hatás — sajnos — ellentétesen változik : a talajszemcsék nagyságának csökkenésével h c c nő, k csökken, előbbi változás csökkenti, utóbbi növeli a késleltetés mértékét. A 3. táblázat feltünteti hány nappal térnek el az egyes kutakban észlelt szélső értékek időpontjai az átlagtól, vagyis a kiegyenlítő egyenesen ugyanazon vízszintesen leolvasható időponttól (a + előjel azt jelzi, hogy a szélső érték az átlagosnál később jelentkezett). Az őszi minimumra a 8. ábrából adódó eltéréseknek 2,8-dal szorzott értéke is szerepel, tekintettel arra, hogy a tavaszi és őszi szélső értékek eltérése csak így állítható reálisan szembe (a 420/150 = 2,8-as szorzó a 3. táblázat 2. és 3. oszlopaiban feltüntetett eltérések abszolút értékeiből adódó összegek hányadosának felel meg). A táblázat feltünteti a maximumok időpontját kiegyenlítő egyenestől való eltérések és a minimumok időpontját kiegyenlítő egyenestől számított arányosított eltérések előjeles összegét, valamint ezen eltérések abszolút értékeinek számtani átlagát is. A táblázat utolsó oszlopa a KÖVnek megfelelő mélység talaját tünteti fel (zárójelben a fedőréteg megnevezése szerepel, ott, ahol ez lényegesen eltér a szóbanforgó rétegtől). Soroljuk most a kutakat két csoportba talajnemek szerint. A feladat meglehetősen nehéz, mert a) nem állnak rendelkezésre a rétegek azonosítására, áteresztőképességére, a kapilláris tartományok határvonalának és a kapilláris nedvességeloszlás meghatározására irányuló vizsgálatok, b) a rétegzett talaj függőleges irányú áteresztőképességét — mint ismeretes — a legkötöttebb réteg ^-tényezője döntően befolyásolja, a kapilláris tartományok kiterjedése és a kapilláris nedvességeloszlás viszont független a fedőréteg tulajdonságaitól. Mindennek ellenére a kutak csoportosítása közelítőleg elvégezhető : a 3. táblázat utolsó oszlopában a dőltbetűs talajnemek alkotják a durvább, az állóbetűs a finomabb szemcsehalmaz kategóriáját. Csoportonként összegezve az „eltérések előjeles összegét" (5. oszlop) az első kategóriára +103, a másodikra —246 adódik (hogy az összeg nem zérus körüli érték, annak fő oka az, hogy a kiegyenlítésben a 999. sz. kút nem szerepelt). Ez az eredmény arra enged következtetni, hogy homokban a késleltetés nagyobb, mint kötött talajban. Felesleges talán megemlíteni, hogy a 3. táblázatban közölt „eltérések" a „névleges" és a mértékadó terepszint különbségéből adódó esetleges hibát is tartalmazzák. A két hatás szétválasztására a kút környezetének geodéziai felvétele lenne szükséges. Az sem lehet kétséges, hogy a talajnemek befolyása a mélységnek is függvénye, mert h Cc állandó érték, a szivárgási úthossz viszont a mélységgel változik. A kedvező építési időszak kijelölésének megbízhatósága A naptári napokra képzett 25 éves átlagok segítségével meglehetősen pontosan meg lehetett határozni a szélső értékek időpontját. Ezek az időpontok azonban az átlagos meteorológiai viszonyoknak felelnek meg, és — mint láttuk —a talajvízszint terep alatti mélységével is összefüggésben vannak. Ebből következően a talajvízszint minden évben más és más napon tetőzik, illetve éri el legmélyebb helyzetét. Így Cibakházán pl., ahol a tavaszi maximum átlagos körülmények között V. 11-én következik be, megfigvelhető volt II. 14-i (1943) és III. 5-i (1956), ugyanakkor VI. 26-i (1954) és VI. 29-i (1953) tetőzés is. Az alapozási munkák ütemezése szempontjából bennünket az érdekel, mennyire tekinthető megbízhatónak a statisztikai átlagokból levezetett időpont (elsősorban természetesen a minimum időpontja). A megbízhatóság mérőszámául nem a szélső értékek időpontjában mutatkozó szórást (napok) célszerű választani, mert ez nem ad tájékoztatást a talajvízszint helyzetében elkövetett „hiba" (cm) nagyságáról. Alapozási szempontból
