Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Ozoray György: Az Északkeleti Középhegység vulkáni vonulatának vízföldtana

Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. 214 HIDROGEOL0G1A Az Északkeleti Középhegység vulkáni vonulatának vízföldtana OZOSAY GYÖRGY* 1. Az Északkeleti Középhegység harmadidőszaki vulkáni vonulata Számos szerző szerint az Északkeleti Középhegység az Alföldi Medence rétegvizeinek fontos utánpótlója. Mások úgy vélik, hogy a vulkáni területen a beszivárgás nem jelentős. A kérdés mennyiségi és minőségi megközelítéséhez megvizsgálandó: a) a beszivárgás módja cs mértéke; b) a hegységen belüli felszínrebukkanás módja és mértéke; c,) az újraelnyelődés helye, módja és mértéke. a) A beszivárgás A vizsgált terület (1. ábra) környezeténél magasabb (500—1000 m A.f.) és csapadékosabb. A Börzsöny átlagos csapadéka cvi 600—800 mm, a Mátráé 600—750. A beszivárgást segítő kőzettani, szerkezeti és alaktani tényezők: üde, hasadozott-repedezett, vagy porózus kőzet, törmelék lepel, ,,kőtengor" (blokkfácies); nyílt szerkezeti hasadék; lapos tető, nyereg, vagy medence, bizonytalan lefolyású térszín. Gátlóak: tömött, vagy mállott-agyagosodott kőzet, agyagos mállási lepel (nyirok); gyors lefolyású gerinc, csúcs, meredek lejtő. A növényzet szerepe kettős: jelentős vízfogyasztó, viszont akadályozza a csapadék gyors felszíni lefolyását. 0 10 70 30 m SMtm ?czi 3ZD, irzn 1. ábra. Az Északkeleti Középhegység vulkáni vonulatánuk vízföldtana Szerkesztette : Ozoray György, 1964 1: duna-balparti karsztos rögök, 2: riolittufa, 3: andezit, piroklasztikum stb., 4: eltemetett vulkáni összlet, 5: telérek, 6: bánya, 7: helység, 8: folyó, 9: államhatár, 10: hévizes vonal. (Puzypa 1. rudpoieoMzuH eyAKanunecKOZo eopnoeo Maccuea CeeepHoeocmoiHozo Mexceopba 1 : KapcTOBbie rjiwBu Ha öepery ÍJyHaH, 2 ; pHOjiHTOBbtií ryiji, 3 : aiine3HT, -tiHpoicnacTHKyM h T.n., 4 : :iaKpi,;raH ByjiKaHHMecKan -rojiiua, 5: >KM/ibi, 6: Kapbep, 7: ropa, 8: peKa, 9 : rocyflapcTBeHHan rpaHHua, 10 : JIHHHH TepMajibHbix BOJI Abb. 1. Hydrogeologie der vulkanisehen Kette im nordöstlichen Mittelgebirge Ungarns 1: Karstschollen am linken Ufer der Donau, 2: Riolit-Tuff, 3: Audesit, Pyroklastikum usw, 4: abgedeckte vulkanische Schichtenreihe, 5: Klöze, 6: Bergwerk, 7: Ortschaft, 8: Fluss, 9: Staatsgrenze, 10: Thermaíwasserliníe * M. Állami Földtani Intézet, Budapest. Nincs módunkban különválasztanunk a beszivárgás különböző módjait: pórusokon, hajszálrepedéseken és nyílt hasadékokon át; még kevésbé mennyiségileg megbecsülnünk azokat. Néha megfogható a beszivárgás módja. Piroklasztikumból álló hegytetők forrásai pórusvízből táplálkoznak. Ezek hozama kiegyenlítettebb, de többnyire kisebb, mint a hasadékforrásoké. Az apró pórusok ui. lassan veszik át és vezetik a vizet (a csapadékfelesleg pedig elfolyik) és lassan adják le. így a hozamgörbe kiegyenlítettebb. Kőfejtőkben jól megfigyelhető hóolvadáskor, hogyan terjed az átázás lefelé. A haj szálrepedésekkel sűrűbben átjárt részek hamarább telítődnek vízzel. A tágabb hasadékok montén a beázás messze előrehalad. Az effuzív és intruzív területek ún. hasadékvíz-forrásait ja varészt hajszálrepedések, vagy többékevésbé nyílt hasadékok hálózatán beszivárgó víz táplálja. De túlsúlyban van ez a beszivárgási mód a nem pórusos piroklasztikumoknál is. A Börzsöny központi forrásvonalán (Magosfa) pl. hóolvadáskor andezitagglomerátum-pad hasadékából karvastag sugárban előszökő ideiglenes forrás tanúskodik a vízmozgás hevességéről. A hajszálrepedés-táplálta források a pórus víz-forrásokhoz hasonlóak. A valódi hasadék víz-források szélsőséges vízjárásúak. Valódi nyílt hasadékbani vízmozgás vetők, telérek mentén fordul elő. (Gyöngyösoroszi ércbánya, bikkszéli vízbetörés.) Szálban álló sziklafelszín kevés vizet vesz fel. A hóolvadás és eső vizét javarészt a laza törmeléklepel, vagy a talajtakaró közvetíti. A talaj, vagy lejtőtörmelék és a szálban álló kőzet határán kilépő sok (többnyire ideiglenes) forrás a vízvezetőképesség ugrásszerű csökkenését mutatja. A beszivárgást számszerűen csak becsülni szokták. A Földmérő és Talajvizsgáló V. pl. 2—5%ot vesz alapul vízellátási szakvéleményeihez. Számításaim szerint ez az érték igen kicsiny. Jól határolt vízgyűjtőterületeket kerestem, ahol a beszivárgott víz közel egészében napvilágra bukkan. Ilyen pl. a Mátraházi TBC-Szanatórium vízműforrásaié. A forrásokban a vízgyűjtőre hullott csapadéknak csaknem 15%-a megjelent. A beszivárgás tehát legalább ekkora, noha a vízgyűjtő nagy része meredek lejtő. Kedvező viszont a vastag törmeléktakaró és az erdő. A Kékestetőt övező forrássorban a csapadék több, mint 8%-a jelent meg. A beszivárgás törvényszerűségeinek megállapításához évekig minél sűrűbben (lehetőleg naponta) mérnünk kell néhány alkalmas mintaterület adatait. b) A felszínrebukkanás Kérdéses, mennyiben jelent utánpótlást a medenceterületek számára a hegységben beszivárgó víz? Egy része (talán egésze) ui.a hegység