Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Id. Marchhart József

212 Hidrológiai Közlöny 1965. 5. sz. Szeifert Gy.: Víztározási lehetőségek a Nyírségen mm/m, ihre Wasserschluckfáhigkeit 1,0—0,1 mm/Min wahrend" ihr Gehalt an organischen Stoffen je naeh der Bodenkategorie zwischen l—5% schwankt. Auf dieser für Speicherung als ungeéignet erscheinenden Landschaft ermöglichten einige Beobachtungon und Hypothesen die Ausgestaltung ausserst wirtschaftlicher Speicher in der Grössenordnung von einigen Millionen m

3. Die Beobachtungen beziehen sich auf die Durchlássigkeit der Sandböden, auf die Grundwasserbewegung und auf die topographischen Gegebenheiten. Die Hypóthesen hidegen betreffen die Lage des Grundwassers (Abb. 4.), die Einsickerung und den Wasserabfluss.. Die seit 1960 in Gang gesetzten eingehenden Untersuchungen stellten folgende Hauptfragen klar : 1. Der Abflussbeiwert ergab sich in Mittel der Jahre 1958—1962 auf 5%, bei Schwankungen zwischen 3,6—6,7%. Aus der Sioht der Sicherheit erscheint es für wahrscheinlich, dass bei einer jahrlichen Niederschlagsmenge von 500 mm und einem Abfluss von 4% 20 mm tatsachlich zum Abfluss gelangen. Dies bedeutet einen jahrlichen Abfluss von 20 Millionen m

3 aus dieser Oebietseinheit. 2. Von den Sieker- und Verdunstungsverlusten sind anfanglich unbedingt die Siekerverluste die höheren. Für die Ermittlung der versickernden Wassermenge reichen die Ergebnisse der bodenphysikalischen, bodenmechanischen Untersuchungsmethodik nicht aus. Die topographischen Gegebenheiten, die Grundwasserháltnisse, die geographischis Lage, die kolloidchemischen Eigentiimlichkeiten, um nur die wichtigsten zu erwáhnen, können die im Laboratórium gemessenen Ergebnisse bedeutend ándern. Die Verluste wurden durch die Zuflüsse aus Grundwasser ausgegliehen. 3. Die von der gewohnten Praxis der Speicherung abweichenden Lage und die Ausniitzung der Gegebenheiten führte aussergewöhnliehe wirtschaftliche Ergebnisse herbei. Die in der Landschaft Nyírség bisher gebauten Speicher bzw. Nutzinhalte zeigen folgende Kosten : im Jahre 1962 der Speicher Vaja 1 007 000 m

3 Fassungsvermögen, 136 000 Ft Kostenaufwand, alsó 0,13 Ft/m

3 im Jahre 1963 der Speicher Rohod 1 012 000 m' Fassungsvermögen, 366 000 Kostenaufwand, alsó 0,36 Ft/m

3. Erschlossen wurden insgesamt 20 Speichermöglich keiten mit einern Gesamtnutzraum von 21 Millionen m

3, deren spezifische Kosten schátzungsweise unter 0,4 Ft/m

3 liegen. id. Marchliart József (1896—19«4) 1964. szept. 15-én távozott el közülünk 68 éves korában id. Marchhart József nyug. műszaki osztályvezető. Olyan szakembert vesztettünk el benne, aki egész életét a vízügyi szolgálatnak szentelte és munkájával beírta nevét a vízügyi történelem könyvébe. 1896. október 15-én született Debrecenben és már gyermekkorában megismerte és megszerette a vízügyi szolgálatot, amelyhez édesapja, az Alsósznbolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat gátfelügyelője is tartozott. 1915-ben érettségizett. Mérnöki tanulmányait édesapja halála miatt megszakítva 1921. október 4-én gátfelügyelőként lépett az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat szolgálatába. Ebben a beosztásban dolgozott 1928-ig. A mérnöki diplomát megszerezve társulati mérnöki kinevezést kapott. Ettől az időponttól 1933-ig dolgozott ebben a beosztásban, majd 1933-tól társulati szakaszmérnökként működött. Több mint két évtizedes társulati működése alatt igen jelentős mértékben személyéhez fűződik az Alsószabolcsi Társulat működési területéhez tartozó Tiszafüred

:—Rakamazi 111 km hosszú Tisza balparti védtöltés megerősítése, valamint a Hortobágyi belvízrendszer 996 km hosszú belvízcsatorna hálózatának kiépítése, illetve bővítése. Munkáját ezt követően a Tiszántúli Vízgazdálkodási Körzetnél, illetve ennek jogutódjainál folytatta és igen nagy érdemeket szerzett a Tiszalöki Öntözőrendszer öntözőcsatornáinak tervezési és a hozzá tartozó belvízrendszerek bővítési munkálatainak végrehajtásánál. 1956-ban a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki vezetőjének nevezték ki és így kiváló szaktudását ós gyakorlati tapasztalatait az Igazgatóság munkájának teljes irányításával érvényesíteni tudta. A munkájában egész életében a vízügyi szolgálat iránti ragaszkodás és szeretet érvényesült. Kiváló munkájának elismeréseképpen megkapta a „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója" és 1959-ben mintegy egész életének elismeréseképpen „Szocialista Munkaérdem" érmet. A Magyar Hidrológiai Társaság Debreceni Csoportja megalakulásától kezdve a csoport Elnöke. Ezen tisztséget egészen halála napjáig a legnagyobb ügyszeretett el és lelkiismerettel látta el. Nyugdíjazása után sem tudott elszakadni a vízügyi szolgálattól és mint nyug. műszaki osztályvezető továbbra is aktívan résztvett a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság munkájában. Sok esetben látta el hasznos tanácsokkal a fiatalabb mérnököket. Az új mérnökgeneráció nevelésében is jelentős érdemeket szerzett azzal, hogy szaktudását és gyakorlati tapasztalatait igen nagy szeretettel adta át a vízügyi szolgálatba kerülő fiatal mérnököknek, ezzel biztosítva az Igazgatóság további működésének jó megalapozottságát. Váratlan és hirtelen halála mindazokban, akik ismerték és szerették mély megdöbbenést váltott ki. Emlékét örökké őrizni fogjuk. Szük Tibor