Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Szeifert Gyula: Víztározási lehetőségek a Nyírségen

Szeifert Gv.: Víztározási lehetőségek a Nyírségen Hidrológiai Közlöny 1965. 5. sz. 209 delkező igen sok tényező hatására, — eredőként —1 alakul ki a lefolyó vízmennyiség. Az igen sok — a lefolyás ideje alatt is — jelentősen változó tényező figyelembevétele igen nehezen követhető. Ennek területi feltárására kiválasztottunk öt csapadék szempontjából jellemzőnek ítélt évet : 1958—1959—1960—1961 —1962-t. Megvizsgáltuk, hogy a terület 22 csapadékmérő állomásának átlagából számított átlagcsapadék és a kótaji vizhozammérő helyhez tartozó vízgyűjtőről a csapadék hány %-a folyik le. A részletek ismertetése nélkül az 1. táblázatban bemutatjuk a kiválasztott 5 év havi csapadékátlagait, a lefolyt vízmennyiséget mm-ben és a kettő hányadosaként a lefolyási tényezőt %-ban. Jellemző, hogy a havi adatok összehasonlításánál, de a kiválasztott csapadékperiódusokhoz tartozó lefolyás sem szóródik annyira, mint kohéziós talajoknál. Feltűnő, hogy a csekély csapadékú hónapokban is van lefolyás. Ez azzal magyarázható, hogy a belvízi hálózat talajvizet is szállít. Az alábbiakban a 2. táblázatban mutatjuk be az évi csapadékhoz tartozó lefolyást és lefolyási tényezőt. 2. táblázat Csapadék Lefolyás Lefolyási [mm] [ mm] tényező [ %] 1958 555,9 37,4 23,0 6,7 1959 511,1 37,4 23,0 4,5 1960 745,3 27,5 21,3 3,7 1961 418,2 27,5 21,3 5,1 1962 438,7 23,9 5,4 1958/62. éti. .. 536,0 26,6 5,0 Jellemző, hogy nem a legcsapadékosabb (1960) évben volt legnagyobb a lefolyási tényező, sem a legnagyobb abszolút lefolyás. A legnagyobb csapadék 1960-ban volt, viszont a legnagyobb lefolyás 1958-ban, amely csapadékot tekintve átlagos évnek számít. Ez valószínűen azzal magyarázható, hogy a lefolyásra — bizonyos határok között — nagyobb hatása van a csapadék eloszlásának, mint a mennyiségének. A lefolyási tényező évi értéke 5 év átlagában 5%-ra adódott. Értéke 3,7 és 0,7% között változott. A biztonság javára valószínűsíthető, hogy 500 mm/év csapadékkal és 4%-os feltételezett lefolyással évi 20 mm ténylegesen lefolyik. (A vizsgált 5 évben minden esetben nagyobb volt a lefolyás 20 mm-nél.) Ennek figyelembevételével a területegységről évente 20 000 m

3/km

2 víz lefolyása várható. A tervezett tározótérhez a hozzátartozó vízgyűjtőterület függvényében megállapítható, hogy az a lefolyásra kerülő vízmennyiségből feltölthető-e. ad. 2) Megmarad-e a felhasználás idejéig a felfogott vízmennyiség a tározóban ? Ez a kérdés szivárgási és párolgási veszteségek megállapítását célozza. Az elszivárgó vízmennyiség megállapításához a talajfizikai, talajmechanikai vizsgálati metodika szerinti eredmények nem elegendők. A topográfiai adottságok, a talajvízviszonyok, a kolloidkémiai sajátosságok, a földrajzi elhelyezkedés, hogy csak a legfontosabbakat említsük, lényegesen módosíthatják a kapott laboratóriumi eredményeket. A párolgási veszteségek meghatározását nehezíti a levegő országos átlagtól való nagyobb páraéhsége, a növényzet fokozott párologtatóképessége. A veszteségek megállapítása még rendkívüli körültekintéssel is csak gyakorlati tapasztalatokkal lehetséges. Meghatározása bonyolultabb, mint a lefolyásé, mert a veszteségek szerteágazó komponenseit elsősorban a feltelés üteme, tehát a lefolyás mértéke befolyásolja. M inden esetre a veszteségek két nagy csoportra bonthatók : Párolgási és szivárgási veszteségek A párolgási veszteségeket szabadfelszínű vízfelület párolgására, V = 10 millió m

3 tározó térre dr. Szesztay Károly által meghatározott adatokat fogadtuk el. A területi párolgás átlagos havi értéke (1) a 20 évenként várható maximális (2) és minimális (3) eltérésekkel mm-ben a 3. táblázatban található. Az egyes hónapok párolgásértékének 20 évenként várható szélsőséges eltérése a havi átlagtól + 55%, illetve — 32%. A tározó üzembehelyezése kezdetén a nagyobb veszteségeket az első néhány évben az elszivárgó víz jelenti. Ennek még nagyságrendileg való megbecsülése is rendkívül nehéz. Nagysága fokozottabban függ a feltelés ütemétől, mint a párolgásé. Területegységre eső nagyságrendje igen széles határok között változik, attól függően, hogy mikor és a tározó melyik részén vizsgáljuk. Lényegesen nagyobb az oldalak mentén, mint a fenéken, legnagyobb a régi ,,Nyíri" tó szintje fölötti szakaszon, teljes feltöltés esetén. A vízveszteségek a kolmatáció beálltával lényegesen csökkenni fognak és várhatóan nem lesznek számottevők. 3. táblázat I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. N m -ii £ ro (1) 7 9 22 48 85 92 91 70 50 26 13 7 436 (2) +7 + 7 + 15 + 42 + 30 +25 + 19 + H + 48 + 11 + 11 + 7 (3) —7 —7 —13 —28 —35 —73 —77 —69 —47 — 9 — 9 5