Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

Hajdú Cin.: A Fővárosi Vízmű fejlődése Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. Í49 fasste das Magistrat den Beschluss, Wasserwerke zur gemeinnützigen Wasserversorgung der Bevölkerung aufzubauen. Bereits die ersten Schritte lösten eine ernsthafte fachliche Debatte aus. Die ungarischen Faehleute vertraten die Meinung, dass der sozusagen unerschöpfliche Wasservorrat der máchtigen Kiesterasse die Donau entlang zur Nutzung herangezogen werden soll. Die Riehtigkeit dieses Gedankens wird nicht nur durch die Ergebnisse eines Jahrhunderts, sondern besonders durch die unmittelbaren Erfahrungen der letzten Jahre bestátigt, die wahrend des Betriebs der eigenen zwei Wasseraufbereitungswerke der hauptstádtischen Wasserwerke eingeholt worden sind. Diese Erfahrungen müssen auch für die künftige Weiterentwicklung der Wasserwerke richtungsgebend sein, besonders da unsere Hauptstadt in der áusserst glücklichen Lage ist, in einer Umgebung von 150—40 km vom Stadtzentrum aus ufergefilterten Wasservorkommen ungefáhr 1,5 Millionen m

3 Wasser táglich gewinnen zu können. Diese Wassermenge kann ungefáhr auf hundert Jahre für die Befriedigung der Wasserbedarfe der Budapester Bevölkerung ausreichen. Die stürmische Entwicklung der Hauptstadt und besonders die Bildung von Gross-Budapest stellte auch die Wasserwerke von Budapest vor grosse Schwierigkeiten. Obwohl die Wassergewinnung im Verlaufe der letzten 20 Jahre auf mehr als das Zweifaclie angestiegen ist, können die Bedarfe der Bevölkerung von Zeit zu Zeit nur schwer befriedigt werden. Infolge der grosszügigen Entwicklung der Industrie und der verháltnissmássig niedrigen Wassergebühren, habén die grösseren Industriebetriebe ihre eigenen Wassergewinnungsstátten aufgelassen. Sie entziehen immer mehr Wasser von der Trinkwassermenge, die eigentlich eine Leistung sozialen Charakters darstellt. Dies zeigt auch der Umstand, dass wahrend die Bevölkerung im Jahre 1947 mit 80% an der Trinkwasserförderung beteiligt war, dieser Wert im Jahre 1963 auf 43% zurückging. Diese Lage soll durch Inbetriebsetzung der drei rohes Donauwasser fördernden Industriewasserwerke, ferner durch eine im vergangenen Jahr erlassene Verordnung der Landesoberdirektion für Wasserwirtschaft entschárft werden, die den Industriebetrieben einen Kontingent feststellt und das Überschreiten dieses Kontingents durch Geldstrafen ahndet. Eine endgültige Lösung auf diesem Gebiet ist nur durch den Ausbau eines leistungsfáhigen Industrieivassernetzes sowie durch erhebliche Erhöhung der Wassergebühr für das durch die Industrie verbrauchle Trinkwassermenge erwartet werden. Den Hauptstádtischen Wasserwerken stehen nicht nur hinsichtlich Errichtung neuer Wassergewinnungsstátten, sondern auch auf dem Gebiet der Erneuerung des altén Hauptdruckleitungsnetzes und des Ausbaus neuer Hauptdruckleitungen grosse Aufgaben bevor. Zu den Programmpunkten der náchsten Zukunft gehört die Einrichtung einer zeitgemássen Fernkontrolle und Fernsteuerung, verbunden mit der notwendigen Automatisierung. Könyvií Kézdi Árpád — Markó Iván: Földművek védelme és víztelenítése. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964. <276 oldal, 379 ábra és kép.)" A kötet — habár önálló munka — szervesen csatlakozik a szerzők már megjelent 1. kötetéhez. A tárgy beosztása szerint annak VI—X. fejezetét alkotja. Az 1. kötet általában a földművek megépítésével foglalkozik, ez a 2. kötet pedig a kész földművek védelmével, beleértve az építéssel kapcsolatos víztelenítést, a létesítmény szárazon tartását, majd rézsűinek állékonyságát biztosító szivárgókat, növényi védelmet. Összefoglalva: tehát mindazt, amire valamely földmű védelmével kapcsolatban szűkség lehet. A könyv első részében a víztelenítés mechanikáját, a szivárgókkal történő víztelenítés különféle módozatait, majd a nyíltvíztartás, a szűrőkutakkal, a mélykutakkal és a vákuumkutakkal történő víztelenítés tervezését, a kivitel szerkezeti és technológiai kérdéseit ismerteti. A következő két fejezet a közlekedési pályák víztelenítésével, majd fagyvédelmével foglalkozik. Az utolsó két fejezet pedig a földművek romlási lehetőségeit veszi számba és a földművek víztelenítésével, valamint a védelmével kapcsolatos hatósági előírásokat és szabványokat foglalja össze. A kötetet bő irodalmi jegyzék és névmutató egészíti ki. A kötet — hasonlóan az 1. kötethez — csak a legszükségesebb mértékben tartalmaz elméleti magyarázatokat és levezetéseket. A szerzők szerint a könyv célja volt a földművek tervezéséhez, építési és fenntartási munkáihoz gyakorlati tanácsokkal szolgálni. Aki ezt a kötetet átolvassa, vagy csak átlapozza, már megállapíthatja, hogy a kitűzött célt a szerzők messzemenően elérték. Kevés könyv jelent meg eddig a magyar mélyépítési irodalomban, amely ezeket a sokszor csak részletkérdéseknek tekintett, valójában pedig a gyakorlat és a létesítmény szempontjából alapvétő fontosságú kérdéseket, ilyen részletesen, áttekinthető felépítésben és a tárgy természetének megfelelő kitűnő ábraanyaggal tudta volna összefoglalni. Külön érdeme a könyvnek, hogy egy-egy műszaki megoldással kapcsolatban minden felmerülő kérdésre választ ad. Nem szükséges tehát pl. valamely szivárgó tervezésével kapcsolatban valahol másutt megnézni a dúcolás rendszerét vagy méretezését, vagy a földkiemelés gépi lehetőségeit, esetleg az alkalmazható szivattyúk típusait, mert minden adatot együtt kaphat meg az olvasó, amire a tervezésnél vagy a kivitelezésnél szüksége lehet. A kötetben közölt adatok és eljárások között szerepel sok olyan is, amely a magyar nyelvű irodalomban csak most kerül először rendszeres ismertetésre. Összefoglalva: megállapítható, hogy a magyar műszaki gyakorlat, a mélyépítés nagyon sokat kapott a szerzőktől. A kötet olyan témát dolgozott fel és szedett rendbe, igen nagy elméleti tudással és gyakorlati szakismerettel, amelynek még nem volt összefoglaló egységes szemlélete annak ellenére, hogy a feladatai a magas- és mélyépítésnek minden ágában talán nap-nap mellett előfordulnak. Minden kiválósága és felhasználhatósága ellenére azonban a kötet hidrológiai szempontból még egy rövid kiegészítésre szorulna. Víztelenítések tervezésénél, szivárgók és különösen kutak méretezésénél mindig számolni kell a vízutánpótlódás természetével, bizonyos mértékű készletfogyasztással és az egyes talajrétegek szabálytalan vagy anizotróp településével, amelyek olyan nagy súlyú befolyásoló tényezők, hogy a víztelenítések hidraulikai folyamatát alapvetően megváltoztathatják. Az igaz, hogy ezeknek a tényezőknek a gyakorlati számbavételére ma még semmiféle előírás, egységes szemléleti mód nem alakult ki. így egy gyakorlati célú könyvben nehéz ezeknek a tényezőknek a hatását számbavenni és beépíteni. A szerzők azonban, talán egy remélhető következő kiadásban, meg fogják találni a lehetőséget arra, hogy legalább figyelemfelhívás formájában ezekkel a tényezőkkel is pár oldalon foglalkozzanak. Galli László