Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
3. szám - Dr. Szebényi Lajos: Az artézi víz forgalmának mennyiségi meghatározása
128 Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. Szebényi L.: Az artézi víz forgalma Az artézi víz nyomásszelvényéből azonnal feltűnik a nyomásviszonyoknak a morfológiával való összefüggése. A kiemelt helyzetű Duna-Tisza közi hátságon találjuk a nagy nyomásértékeket, a Duna és Tisza völgyében a kis nyomást. Tehát az Alföld peremére, Mátraalján megállapított ezirányú összefüggés az Alföld belsejére is érvényes [7,9]. Ennek az összefüggésnek fenn is kell állnia, ha az artézi víz a csapadékból utánpótlódik. Fordítva, a morfológiával való összefüggés a felszínről való utánpótlódásnak a bizonyítéka. A felsőbb vízadó szintek a kisebb morfológiai elemekhez is igazodnak, a mélység növekedésével már csak a nagyobb morfológiai egységek hatása jelentkezik. A morfológiával való összefüggés pontosabb kivizsgálása igen fontos feladat, mert elegendő fúrási adattal nem rendelkező területek artézi víz nyomás-' viszonyaira ezen az alapon is adhatunk majd prognózist. A morfológia adta hatásokat természetesen erősen befolyásolják a földtani felépítés, a vízvezető rétegek elhelyezkedése és az esetleges vetők is! Az artézi víz nyomásviszonyainak ilyen alakulása csak abban az esetben képzelhető el, ha regionálisan tekintve tökéletes vízzáró réteg nem található. Ugyanis lehetségesek az adott hidrodinamikai nyomásesés mellett lokálisan vízzáró rétegek, lencsék, de az összeköttetés az egymásalatti rétegek között valamilyen úton megvan. Hegységeinkben a tört szerkezet bőségesen utat nyit a víznek a függőleges közlekedésre, de az Alföldön a fiatalabb rétegekben nyitott vetők csak egymástól több 10 km távolságban levő tektonikus zónákban várhatók. Az 1. ábrán bemutatott szelvény nyomásviszonyai egy nyitott vetőzónát is jeleznek. Kiskunhalas alatt keskeny sávban feltűnően mélyen is nagy a nyomás. Ezenkívül Kiskunhalas pontosan beleesik abba a törésvonalba, amit a DunaTisza köze déli magaslatának morfológiai alakulása is kijelöl. A magaslat ÉNy-i részén DNy-ÉK-i irányú lemetszés tapasztalható, mely vonal belevág a Dunának Baja és Mohács között levő, a Duna déli irányú folyásától élesen elütő, ÉK-DNy-i irányú szakaszába. Csupán a vetővel a nyomásviszonyok alakulása nem magyarázható meg. e) Az artézi víz áramlási iránya Nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha az artézi víz nyomásszelvényéből az áramlási irányokra következtetést akarunk levonni, hogy réteges szerkezetű földtani felépítés esetén a szivárgási tényező szempontjából anizotrop a vizsgált közeg. Ugyanis a vízrekesztő rétegek miatt a szivárgási tényező vízszintes irányban több nagyságrenddel nagyobb lehet, mint függőleges irányban. A kőzettani felépítés lényegesen befolyásolja a nyomásviszonyok alakulását. Nagyon jó példa erre a -(-100 m-es nyomásgörbe Ny-felé való kitüremkedése Kiskörös és Szakmár között kb. 150 m mélységben (1. ábra). Ezt a pleisztocén alján levő kavicsos szint okozza. Ahol megfelelő kőzettani viszonyok nincsenek, ott a megfelelő morfológiai viszonyok mellett sem alakulhat ki a magaslaton negatív artézi víznyomás-esésű terület. f) Tala jfagyos időszak talajvízszínváltozásainak magyarázata A 3. ábra a talajvízszín változását mutatja 1954. jan. 2 és febr. 27 között dr. Ubell K. [13] szerint az előbb ispertetett artézi víznyomásszelvény környékéről. A térkép olyan időszak talajvízszín változásait adja meg, amikora talaj fagyott volt és előzőleg is két hónapig szárazság volt. Tehát ebben az időszakban sem beszivárgás nem szaporíthatta a talajvizet, sem párolgás nem csökkenthétté, mégis ennek ellenére a talajvízszín lényegesen megváltozott. Dr. Ubell K. [14] a talajvízszín változását oldalirányú áramlással magyarázta. Feltétlenül ezt is számításba kell venni, de ha a térképre tekintünk láthatjuk, hogy a pozitív és negatív vízszínváltozások oly nagy egységes felületen jelentkeznek, hogy egyszerű nagyságrendi számítással meggyőződhetünk róla, hogy oldalirányú áramlással ily nagy távolságra nem állhatnak elő akkora változások. Szeged környékén kiválasztottam 17,5 km sugarú területet a pozitív vízszínváltozás területén, ahol mérési adat is bőségesen áll rendelkezésre. Azért választottam a pozitív változás területét, mert esetleges vízkivétel, vagy vízkondenzáció, talaj jég keletkezés csakis csökkenthétté volna a talajvíz szintjét, tehát bizonyos, hogy az észlelt értékek a valóságban csak nagyobbak lehettek. Mivel a kör a pozitív terület közepében fekszik, tételezzük fel, hogy a talajvíz minden felől a kör középpontja felé áramlik. Ha kiválasztunk egy körszektort, Darcy képletével számolva azt kapjuk, hogy az átlagos kéthónapi 12 cm-es talajvízszín emelkedés eléréséhez kereken 800 000 nap szükséges, ha 1/3000 átlagos talaj vízszín-eséssel és 1,9-10 — 5 cm/sec átlagos szivárgási tényezővel számoltunk átlagosan 19 m vastag talaj vízrétegben. A fenti adatokhoz elsősorban alapul Miliáltz I. [5] VIII. sz. Szatymaz—Szegedi szelvényét vettem, melyben a szivárgási tényezőt számos fúrásban igen részletes kőzettani ós szivárgási vizsgálatok alapján határozták meg. A szelvény tanulsága szerint a felső átlagosan 19 m vastag lencsés településű iszapos, homokos szint egységes vízvezető rétegnek tekinhető, mely alatt regionálisan agyagos szint jelentkezik. Az átlagos talaj vízszintesést Rónai A. [6] talaj víztérképéből vettem. A számításból láthatjuk, hogy az átlag 12 cm vízszínemelkedéshez 4 nagyságrenddel több idő kell, mint amennyi idő alatt az előállt. Tehát az oldalirányú áramlás, véleményem szerint csak elenyésző mértékben okozhatta a talaj vízszín változását. Fentiek alapján a talajfagyos időszakban észlelt talaj vízszínváltozásokra magyarázatot elsősorban az artézi vízrótegek nyelő hatása, vagy túlfolyása adhat Galli L. [3] szerint ehhez hasonló talaj vízszín változások több évben rendszeresen jelentkeztek. 3. Javaslat az artézi víz dinamikus üzletének regionális meghatározásá, z A fenti levezetés, mely kimutatja ; artézi víz és a talajvíz közötti esetenként lehe ,ges kapcsolatot, lehetőséget nyújt az artézi ví, linamikus készletének regionális meghatározására.