Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
3. szám - Babos Zoltán: A Pécsi-víz felső részvízgyűjtőjének vízrajza
102 Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. Babos Z.: A Pécsi-víz vízrajza 127 cm, a Ko/.ári vadászháznál 126 cm, a városi övezetben pedig 85 cm volt, a hótakaró XII. 20—III. 6. között 77 napon át egyhuzamban, ettől kezdve kisebb megszakításokkal még IV. l-ig tartott, összesen 103 hótakarós napon keresztül. A második legnagyobb hótakarót 1931/32 telén jegyezték fel, II. 10—IV. 1. közötti 50 napon át megszakítatlan hólepellel, melynek vastagsága márciusban a Misinán elérte a 75-cm-t, a városban pedig a 34 cm-t. További, legalább 60 cm vastag hegyi hótakarót hozott még 1894/95, 1899/1900, 1919/20," 1922/ 23, 1934/35, 1940/41, 1943/44 és 1955/56 tele is. Szélviszonyok tekintetében az uralkodó szélirány Pécsett és környezetében, a helytől függően, északkeleti vagy északnyugati. Utóbbi a nyári félévben gyakran átveszi az uralkodó szerepet. Az átlagos szélsebesség 2—3 m/s között ingadozik, míg a legerősebb szelek sebessége ritkán haladja meg a 30 m/s értéket. Utóbbiak közül a legnagyobbak egyike volt az 1958. II. 28-án a Pécs-pogányi repülőtéren észlelt 40,5 m/s sebességű szélvihar. A területi párolgás sokévi átlaga vízgyűjtőnkön a VITUKI adatai szerint évi 575 mm, amelyből legalacsonyabb értékként januárra és decemberre mintegy 8—8 mm, júniusra pedig havi csúcsértékként mintegy 99 mm esik. 3. A vízgyűjtőterület vízrendszere Az észak-déli irányban 13—14 km, keletnyugati irányban mindössze 4—5 km széles vízgyűjtő főbefogadója a Pécsi-víz, amely a Dráva mellékvizének, a Fekete víznek a vízrendszeréhez tartozik. Hossza a torkolattól a Basamalomi-árok betorkolásáig 47,9 km. A Siklósi úti híd feletti \ / szakaszát Pécsi-Nagycsatorna elnevezéssel is említik, legfelső szakaszának pedig a Pécsszabolcsipatak tekinthető. Városi mederszakasza általában egyenes vonalozású, közel nyugati irányban halad. Esése 1,2—5,9% 0, amely a Meszesi-patak betorkolása felett 9,1—20,3% 0-re, völgye legfelső szakaszán 96% 0-re növekedik. A vízgyűjtő vízrendszere levélerezetszerűen csatlakozik a főbefogadóhoz. A jobbparti mellékvizek egymással közel párhuzamosan észak-déli irányban futnak le a Mecsek déli oldalán, esésük a részben belsőségi alsó szakaszokon 7—20 °/ 0 0, amely azonban a meredek hegyvidéki környezetben rohamosan 60—110°/ 0 0-re, sőt a Tettye— tubesi szakaszon 200—210 °/oo" r e növekedik. Legjelentékenyebbek a Meszesi-, Lámpási- ós a Tettyei-patak, továbbá a rövidebb Balokányi-árok, melyek egyaránt hegyvidéki, másrészt belterületi felszíni vizek levezetésére szolgálnak. Balparti mellékvizei közül a kisebb jelentőségű Danicai-patak, valamint a legjelentékenyebb Nagyárpádi-patak említendő. Utóbbi Nagyárpád község felett felveszi az Üszögi-patak vizeit is, majd a Siklósi úti híd felett torkollik a Pécsi-vftbe. Esése az alsó szakaszon 2—4 °/ 0 0, amely a vízválasztó felé haladva 30°/ 0 0-re növekedik. A mederhálózat összes hossza, csak a jelentékenyebbek figyelembevételével kereken 56 km, tehát átlagos sűrűsége 820 fm/km 2. Megjegyzendő még, hogy a vízgyűjtőn nagyobb tó nincs. Az üszögi és kozármislenvi csak kisebb mesterséges tó. Előbbit (mintegy 5 kat. hold kiterjedésű) állítólag még a múlt század közepén létesítették, ma a sporthorgász egyesület használja. Utóbbit völgyzárógátas megoldással csak 1956-ban építették. Ennek az eredetileg csak halastónak szánt mintegy 8 kat. hold nagyságú tárolónak a vizét jelenleg termelőszövetkezet hasznosítja halászati és öntözési célokra. 4. Vízjárási viszonyok, összegyülekezési idő és lefolyási tényező A vízjárási viszonyokkal, főleg a nagyvízhozamokkal kapcsolatban fontos szerepet játszik a csapadékvizeknek a vízgyűjtőre jellemző összegyülekezési ideje. Számításaim szerint a Siklósi úti hídszelvényre vonatkoztatva az összegyülekezési idők vízfolyásonként, leérkezési időrendi sorban : Tettyei-patak 110 perc Meszesi-patak 203 perc Lámpási-patak 229 perc Pécsi-víz (Szabolcsi patak) 233 perc Nagyárpádi-patak 330 perc Eszerint az egyes vízfolyások legnagyobb vízhozamai, egyidejű esőzést feltételezve, egymást követve, de egymással nem találkozva, vonulnak át a Pécsi-víz Siklósi-úti hídszelvényén. A valóságban azonban ennél kedvezőbb a helyzet, mert a Pécsi-víz legnagyobb vízhozamait kiváltó rövididejű nagy csapadékok, amint erre már utaltam, északnyugat és délnyugat felől vonulnak át a vízgyűjtő felett, így ferde szögben keresztezik az egyes mellékvölgyeket, a főbefogadó lefolyási irányával szemben haladva. E fontos körülmény következtében a nagy általánosságban 3 Beaufort fok (kb. 15 km/óra) szélerősséggel érkező nagycsapadékok a Mecsek déli oldalán közel párhuzamosan egymásmellé sorakozó E—D irányú mellékvölgyeket egyenként mintegy 9—12 perc időeltolódással harántolják, tehát például a Siklósi úti hídszelvényre vonatkoztatott összegyülekezési időket még jobban (összesen kereken 30 perccel) széthúzzák, az árhullámcsúcsok összetalálkozását még valószínűtlenebbé teszik (5. ábra). Még ennél is kedvezőbb a helyzet a délnyugat felől érkező nagycsapadékoknál, melyek először a mellékvizek alsó szakaszainak környezetét áztatják, majd alulról felfelé haladva, a lefolyási iránnyal szemben seprik végig a részvízgyűjtőket. A fentiek szerint a Pécsi-víz Siklósi úti hídszelvényére vonatkozóan a Nagyárpádi-patak részvízgyűjtőjére levezetett 330 perc, azaz 5,5 óra összegyülekezési idő a mértékadó. Megvizsgálva azokat az 1959/60. évi jellemzőbb árhullámokat, melyeket ártéri kiöntések é& víztárolódások valószínűen nem torzítottak, megállapítható, hogy a Megyeri úti hídszelvényre vonatkozóan az apadási szakasz időtartama középértékben 3,24-szerese, a pécsbagotai vízmérceszelvényre vonatkozóan pedig 2,65-szöröse volt az áradási szakasz időtartamának. A kettő középértéke kereken háromszoros. Ennek alapján vízgyűjtőnk jellegábrája (árhullámképe), vízrendezett állapot esetére, jó közelítéssel felvehető olyan háromszögként, melynek alapja az összegyülekezési idő négyszerese, magassága a levonult legnagyobb vízhozam, területe pedig az árhullám egész víztömegével egyenlő.
