Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

2. szám - Juhász József: Magyarszék környékének vízföldtana

Juhász J.: Magyarszék környékének vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1964. 2. sz. 59 Pannóniai rétegele A Mecsek hegységet a pliocén beltenger köpeny szerűen vette körül. A pannóniai beltenger transzgressziója következtében az alsó és felső pannóniai rétegek a szarmatán messze túl, a torton, sőt a triász alaphegységre is települtek közvetlenül. A pannon közbeni mozgások miatt több helyen utólag lepusztultak az alsó pannóniai üledékek. A rétegekre általában jellemző, hogy a medence peremeken durvább, a medence belseje felé finomabb üledékanyagból épültek fel (9. ábra). A területen általában homokos kavics, durvább és finomabb homok, homokkő, agyag, agyagmárga és homokos agyagmárga képviseli a pannóniai rétegeket. A földtani viszonyokhoz igazodóan a triász gerinc feletti pannóniai rétegekben találjuk legmagasabban a vízadórétegeket. Itt a felszín alatt 50—100 m mélyen kb. 40 m vastag kavicsos homokréteg adja a vizet. Ez a réteg Ny és E felé fokozatosan mélybe süllyed, kifinomodik és egy közbetelepülő agyagréteg miatt kettéválik úgy, hogy az ott mélyített kutak már jelentősen kisebb fajlagos hozamúak (L. 16, L. 17, L.9), mint a gerinc környékén (L.4, L. 5, L. 11, L. 8). A vízadóképességet jól mutatja az 5. ábrán a kutak fajlagos hozama. Látható, hogy a törések közelében a triász főutánpótlódás területe összeesik a jobb vízadóképességű rétegek területével, ami kedvezően hat a kutak vízadóképességére. A 3. ábrán felrajzolt nyugalmi szintvonalak egyértelműen mutatják az utánpótlódás helyét. Az ábrán látható, hogy kb. 20 m-es nyugalmi vízszint csökkenés mutatkozik területünkön fokozatosan ÉNy-i irányban. A hidroizohipszák világosan mutatják, hogy a karsztvíz a vízadó rétegeket a medence DK-i részéről táplálja elsősorban. Ezért a legmagasabb nyugalmi vízszinteket a feltételezett törésvonalkeresztezés mentén találjuk. A vízutánpótlódás elsősorban a törések mentén, a valószínűleg a ligeti völgy mentén kialakult törésvonalkeresztezésében adódik át a triász rétegekből. Az előbbiek alapján a triász alaphegység felett található miocén és pliocén rétegösszlet kétféle víz keverékét tartja magában. Egyik rész -— a nagy szerkezeti vonalak mentén és közelében a jelentéktelenebb — a helyi csapadék beszivárgásával közvetlenül vagy közvetve a felszínről jut a rétegekbe. A másik rész a karsztból érkezik. Általában a vizet tároló miocén rétegek vizsgált területünkön — különösen annak ENy-i szélétől eltekintve — a triász rétegek karsztvizéből kapják utánpótlásuk számottevő részét. A karsztvízutánpótlódásban a területek alatti nagy törések mellett résztvesz a Magyarszék- -magyarhertelendi törésvonal is, ahol a lezökkent miocén-szarmata rétegek a triász mellé kerültek. Hasonló a helyzet a Baranya-csatorna mentén feltételezett vetődésnél is. A magyarhertelendi törésvonal és a Baranyavölgy haránttörése éppen az L. 1, L. 2 és L. 11 fúrásoknál közelíti meg legjobban a ligeti völgyet, ahol a legmagasabbak voltak a nyugalmi vízszintek, legjobbak a fajlagos hozamok és leginkább érintetlen a feltörő víz karsztvíz jellege. Pleisztocén-holocén rétegek A pleisztocén üledékek általában diszkordanciával települtek a felső pannóniai emeletbeli rétegekre. A völgyekben több helyen kavicsos teraszréteget, máshol átmosott agyagból, agyagmárgából álló réteget észlelünk. A dombokon, vagy domblábaknál homokot, agyagos löszt és löszt találunk. Végül a holocént, a patakvölgyek állandóan keletkező áradmányos üledékei képviselik. A legfiatalabb, pleisztocén, holocén rétegösszlet vizeihez a földtani viszonyokból adódóan a lejtőtörmelékben és patakhordalékban, valamint a lösz-takaró alján jelentkező vizek tartoznak. Ezekből szerencses esetben kutanként 30—50 m

3/nap víz vehető ki. Nagyobb mennyiségű koncentrált vízkivételre azonban alkalmatlanok. A víz minősége általában nem kedvező. Különösen keménysége, és szerves szennyezettsége kellemetlen, Mecsekjánosi környékén pedig a felszínre bukkanó agyagmárga és széntelepes csoport pirittartalmú kőzetei miatt szulfátos is. Összefoglalás A Magyarszék környéki vízföldtani viszo- / nyokía a karsztosodott középső triász alaphegység, a felső triász vízzáró-rétegsor és főleg a felettük kialakult vízvezető homokrétegeket is tartalmazó harmadkori, főleg vízrekesztő agyagos rétegsor és végül a hegyszerkezet nyomja rá bélyegüket. E három tényezőtől függ nagyrészt a fedőhegységi és medenceüjedékek vízadó rétegeinek utánpótlódása és vízminősége is. A terület alaphegysógét alkotó középső triász rétegek a Misina—Tubes vonulatra közel merőleges É—ENy—D—DK-i tengellyel északfelé lépcsősen letöredezett gerincet alkotnak, melynek gerincvonalát az 1. ábra mutatja. A gerinctől K-re ismerjük a földtani viszonyokat a komlói szénmedence feltárásaiból. Tudjuk, hogy a gerinc K-i oldalán alakúItak ki az idősebb, liász képződmények. A Ny-i szárnynál a fedőmárga-csoport kivételével ugyancsak várhatjuk a liász képződményeket, esetleg széntelepeket is. Erre utalhat az Mh.2 vízminőség adata is. A triász gerinc „kiemelkedik" a liász rétegsorból és. magasabb vonulatában már a miocén, helvét emeleti képződményei borítják csak. A Magyarszék—Magyarhertelend törésvonaltól E-ra a triász hirtelen mélyrezökkenésével megjelennek a miocén magasabb emeletbeli — torton és szarmata -— képződményei, sőt mindjárt a pannóniai üledékek is. A triász gerinc jellegénél fogva nyílt repedésekkel bőven átjárt. Ennek megfelelően vizéből sokat átad a felette lévő fedőhegységi — és medenceüledékeknek különösen akkor, ha azok vízvezető rétegekkel rendelkeznek. A miocén és pannóniai rétegek számos helyéről vett vízminőség és vízhőmérséklet adat támasztja alá ezt a feltevést. A vízátadást még a triász felszínnél jóval magasabban elhelyezkedő rétegek felé is lehetővé teszi a terület megismétlődő szerkezeti mozgása, amely a régen kialakult vető újraélesztésével egé- •