Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
2. szám - Juhász József: Magyarszék környékének vízföldtana
56 Hidrológiai Közlöny 1964. 2. sz. Juhász J.: Magyarszék környékének vízföldtana tén a mánfai K—Ny-i irányú törés mentén telepített kutak adnak jó eredményt. A vízminőségi adatok szerint éppen ezek közelítik meg legjobban a karsztvíz minőséget is. A ligeti vízműtelepnél részben a K—Ny-i, részben az ÉK—DNy-i vetők egyes szakaszai szolgáltatnak számottevő vizet. A vízminőségi, vízhőmérsékleti és fajlagos vízhozamadatok együttesen arra mutatnak, hogy a fedőhegység és medenceüledék a triász gerinc feletti szakaszon a nyílt töréseken át számottevő karsztvízutánpótlást kap. Felső triász — jura összlet A felső triász nagyvastagságú szárazföldi jellegű rétegsorában finomabb-durvább szürke és zöldesszürke homokkő és homokos agyagpala rétegsorral találkozunk. A felső triász rétegsora fokozatosan megy át a jura alsó tagozatába. A legalsó, szóntelepes rétegsort is magában foglaló alsó liász összletet különböző szemnagyságú homokkő, kvarcit, agyagpala és kőszéntelep építi fel meglehetősen egységes kifejlődésben. Ugyancsak ebben a rétegsorban találjuk a trachidolerit teleptelóreket is. A széntelepes összlet felett következik a középső tagozat. Ez csillámos homokkővel az úgynevezett fedő homokkővel kezdődik, majd kvarcit, egyes helyeken crinoideás mészkő közbetelepülések is észlelhetők. Ez után fokozatosan finomodó és meszesedő agyagmárga, az úgynevezett fedőmárga következik. Az alsó liász fedőmárgák fokozatosan mennek át a középső liász meszes márgával kezdődő, majd meszes kovás homokkőben ós kvarcitban folytatódó rétegsorába. Az utóbbiak közé bitumenes, crinoideás mészkőrétegek települtek. A középső liászra folyamatosan települ a felső liász homokos, bitumenes, palás márgából, meszesebb agyagmárgából álló alig 40—60 m vtg. rétegsora. A jura üledéksora a dogger időszakban is folytatódik egyre finomodó tagokkal. A növekvő mésztartalmú kőzetek fokozatosan vesztik el csillámtartalmukat, eleinte ridegebb mészmárgákból, majd vörös, már majdnem mészkő kifejlődésű mészmárgákból állanak. Erre a rétegsorra a maim alsó tagozatában szürkés, tömött pados mészkő, majd felette titon szaruköves, tömör táblás mészkő, illetve tűzkőgumós, majd lemezes fehér, finomszemű kovás mészkőróteg következik. A mintegy 200 m vtg maim berriási mészkő gyengén karsztosodott, aránylag kis vastagságú, s e miatt számottevő karsztosodás nem észlelhető. A felső triász és jura rétegeket vízben szegénynek kell minősítenünk. A rétegsorból kedvező morfológiai viszonyok esetén jelentéktelen rétegforrások fakadnak ugyan, de számottevő víztartóréteg hiján még a nagyobbak sem érik el a 10—30 l/p átlagos hozamot. Az említett rétegsor vízszegénységére utal a komlói aknák bányavízmennyisége is, amely főként a bányavágatokkal harántolt, alsó liász üledéksor között kifejlődött homokkő és a repedezett trachidolerit rétegekből ered. A bányavízfakasztások jellege az, hogy eleinte aránylag nagy hozamúak — 400—700 l/p — majd rövidesen néhány l/p tartósan megmaradó hozammá csappannak. A komlói bányák vize nátriumkarbonátos, lágy víz. A Kossuth aknából kb. 80—1000, az Anna aknából 100—400, a Béta aknából 150—400 m 3/nap kitermelendő bányavízre lehet számítani. A még nem kész Zobáki aknákból távlatilag dr. Wein György 2000 m 3/nap hozamot tervezett kitermelendőnek. Miocén rétegek Területünk a kréta időszak elejétől egészen a középső miocénig szárazulat volt. Ez i^ő alatt karsztosodott a középső triász anizuszi mészkő tömege is. Az előretörő miocén tenger elborította a középső-felső K M9 M15 Ml Mi M5 MB 216fl 2tW 222,0 230,0 237J1 (ISO) (207) JELMAGYARÁZAT Homqkkó és konglo©gníj] Homokkő © fcS^ j Aggagmarga ® Hel véti tengeri rétegek Hetvéti édesvízi rétegek M17 A fúrás jele 202,0 Tengerszintfeletti magassága 152 Mélység a terep alatt [m] >1 1 g 6. ábra. Földtani szelvény a Budafa—mánfai vízmű kútjain át I. (Méretarány : magasság : vízszintes = 1 : 6,25) <Pueypa 6. PeoAoeuiecKiiü pa3pe3 I. tepe3 tcoAodijbi eodonpoeodnoü cmamfuu Bydaifia—Mancpa MacujTa6 : BepTHKajibHbiü : ropH30HTajií>Hbiil — 1 : 6,25 Abb. 6. Oeologisches Profil durch die Brunnen des Wasserwerks Budafa-Mánfa I. Masstab : Höhen : Lángén = 1 : 6,25
