Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

12. szám - Dr. Szabóné dr. Muhits Katalin: Közcsatornákba engedhető anyagok határértékének kérdése

Sz. Muhits K.: Közcsatornákba engedhető anyagok Hidrológiai Közlöny 1964. 12. sz. 557 utasítás egyetlen pontját nem tartják be pontosan. A hazai tervezőt pedig mindenért felelőssé teszik. Számos esetben tapasztaljuk, hogy a berendezéseinket nem kezelik megfelelően, sőt több esetben még azt a fáradságot sem veszik maguknak, hogy az automatikus vegyszer adagoló vegyszertartályát rendszeresen feltöltsék vegyszerrel. A külföldi tervező meghívása helyett helyesebbnek tartanám, ha hazai tervezőinket küldenénk el külföldre tanulmányutakra, hogy látóköreiket szélesítsék, tudásukat fokozzák. Ilyen tanulmányutak nagy mértékben tudnák fokozni a tervezés minőségét, gazdaságosságát. A szerző válasza : A határértékek megállapításánál igen nehéz figyelembe venni a közeli üzemek hatását, új üzem is létesülhet, vagy változhat a meglevő üzem technológiája. Mindkét tényező erősen befolyásolhatja a közcsatornában folyó szennyvíz összetételét. Ma még nem tudjuk, hogy valamely káros szennyvíz hatása meddig mutatható ki. Igen sok esetben mértünk a Soroksári úti szivattyútelep nagytömegű szennyvizében 1—2 pH-t. Előfordult már az is, hogy a szűrőház légterében a benzolkoncentráció többszáz mg/m

3 volt (munkahelyen engedélyezett benzolkoncentráció légtérben 100 mg/m

3). Ezért igyekeztünk a határértékek megállapításánál egy kedvezőtlen komplex hatást szem előtt tartani. A megadott határértékek a 8 éve működő és a fővárosi ipari üzemek szennyvizét rendszeresen vizsgáló laboratóriumunk tapasztalatain alapulnak. Ezen tapasztalatok szerint jól üzemeltetett ipaii szennyvíztisztító berendezésekkel a megadott határértékek elérhetők. Ahol nem tartják be, ott vagy tervezési, vagy üzemeltetési hiba van. Másrészt, mint már említettem, az 1/1961. rendelet is kötelez bennünket, ez vonatkozik a kátrányra, olajra és fenolra. A rendeletet éppen mi nem kezelhetjük lazán, mert a rendelet értelmében magunkra vonnánk a bírságolást. Az oldószerek visszatartása jelenleg valóban még nem megoldott probléma. Az utóbbi két évben végzett légtérvizsgálati eredményeink rámutattak a probléma rendkívüli veszélyességére. A szennyvíz kis oldószer szennyezettsége a munkahely légterében megengedett mennyiség sokszorosát okozhatja a csatornák légterében. Ezért ezt a kérdést meg kell oldani. A homok visszatartása jó ülepíthetősége miatt egyike a legkönnyebb feladatoknak. A cianidok esetében semmi esetre sem szabad az előírt érték fölé menni. A csatorna viszonylag kicsi és zárt légtere a legszigorúbb előírást követeli meg a ciánra. Sok éves tapasztalataink szerint, ha a ciántalanítót jól tervezték meg és szakszerűen üzemeltetik is, akkor az előírt érték biztosítható. A cianáttá történő oxidálás kérdéséi meg kel lene vitatni. Évekkel ezelőtt felvetettük ezt a kérdést egy adott esettel kapcsolatban, és a tervezők az egészségügyi hatóságokkal együtt mereven elzárkóztak. A cianát viselkedéséről, vegyi tulajdonságairól ma még csak olyan keveset tudunk, hogy egy kutató intézet témái közé kellene ezt a problémát felvenni. A kérdés hátterében esetlegfeleslegesenkiadott milliók vannak, épp ezért tisztázása nagyon aktuális lenne. BOFIPOC O nPE^EJlbHblX BEJ1HMHHAX MATEPHAJ10B, BblBOflHMblX B KOMMyHAJlbHYK) KAHAJlH3AUHOHHyiO CETb JJ-p CaőOHd, d-p K. Myxui CorjiacHo 9-My yxa3a npaBHTejibcTBa Ns 1/1961 (22/1.) n 10-My §. y«a3a rjiaBHoro rocyflapcTBeHHoro ynpaBjieHHB BoflHoro Xo3HHCTBa Ns 52/1961 (1/1962 B. E.) B KOMMyHanbHyio KaHajiH3aunoHHyio ceTb pa3peuiaeTCfl BblBeCTH npOH3BOffCTBeHHytO CTOHByiO BOZiy TOJlbKO nocue OHHCTKH, yKa3aHHoft npeanpHsmieM KaHajm3aunn. HejTb3H BbiBecTH B KaBajiH3auH0HHyK) ceTb MaTepuajibi, onacHbie RJIH KaHajioB hjih AJJH 3flopoBbH pa6oMnx, BbinojiHHiomHx paöoTy B Kaaajiax. CorjracBO 3T0My pacnopaweHHio H yi<a3y 3a«aMeH CTOHHHHoro npeflnpHHTHH KaHajui3aunH flBjifleTCíi onpeae.neBne KOJiHMecTBa H Ka^ECTBA MaTepnajiOB, BMBOAHMHX B KOMMyaajibByio KaHajiH3auH0HHyi0 ceTb. BiviecTe c TeM oaHaKO KpoMe TpeöoBaHHH co«ep>KaHHH KaHajiH3auH0HH0ft ceTH CrojiHHHoe IlpeanpHHTHe KanaJlH3aUHH FLOJI>KHO npHflep>KHBaTbCfl H K yKa3aHHHM, OTHOCflmHMCfl K BOflOnpHeMHHKaM. B cTaTbe n3JiaraioTCfl npnHiuinna.nbHbie TpeöoBaHHH CTOJlHHHOrO npeiinpHBTHH KaHajlH3aUHH, KOTOpbie HMejlH MecTa AO CHX nop H KOTOpbie npeBoexo^HT o6mHe Tpe6oB3HHH YCTaBa CTOJTHIHOrO ripeflnpHHTHH KaBajlH3aUHH no 3Kcn^oaTaunn ropoflCKofi KaHajiH3annoHHoü cera, T. e. no npeflynpe>KfleHHK) onacHOCTH nnn 3«opoBbH H >KH3HH paÖOMHX KaHajlH3aiIHOHHOH CeTH, TaKMíe H no OnacHOCTH MaTepnajiOB JSAH KaHajioB, npu yneTe TpeöoBaHHÜ OMHCTKH CTOHHblX BOfl H OXpaHH BOflOnpHeMHHKa (ílyBan). B Ta6jinuax 1 h 2 npHBeaeHbi BejiHHHHbi BpeaHbix MaTepwajioB c TOMKH 3peBHH 6ecnepe60ÜB0Íí 3Kcn

.noaTauHH ceTH. MaTepwaji nocBnmeH TexHHwecKHM cneunajincTaM fljia oTKpbiToro oöcy>KfleHHH STOÍÍ aKTyajibHofi npoŐJieMbi. Frage des Grenzwertes der in öfíentliche Kanálé einführbaren Substanzen Frau K. Muhits, Kraft 9. & der Regierungsverordnung 1/1961.(22.1.) und 10. & der Verordnung 52/1961. (V. É. 1962. 1.) O. V. F. dürfen in öfíentliche Kanálé betriebliche Abwásser nur nach einer seitens des Kanalisationswerkes vorgeschriebenen Behandlung eingeführt werden. Von den öffentlichen Kanálén müssen alle Substanzen ferngehalten werden, die den Bestand des Kanals oder die Gesundheit und das körperlí'che Wohl der in den Kanálén arbeitenden Werktátigen gefahrden. Kraft dieses Erlasses und dieser Verordnung steht die quantitative und qualitative Bestimmung jener Substanzen, die in das öfíentliche Kanalnetz für das Gebiet der Hauptstadt Budapest eingeleitet werden dürfen, den Hauptstadtischen Kanalisationswerken zu. Gleichzeitig müssen aber die Hauptstadtischen Kanalisationswerke neben den Belangen der Instandhaltung des Kanalisationsnetz.es auch die für die Vorfluter gültigén Vorschriften berücksichtigen. Verfasser berichtet über die grundsátzlichen Vorbehalte der Hauptstadtischen Kanalisationswerke auf Grund ihrer bisherigen Stellungsnahme, die über die in der Hauptstadtischen Kanalisationsverordnung enthaltenen allgemeinen Vorschriften hinsusgehen, mit besonderer Rücksicht auf den Betrieb der öffentlichen Kanálé, das heisst auf Lebenssicherheit und Gesundheit der in den öffentlichen Kanálén arbeitenden Werktátigen, ferner auf die Beschádigung der Werkstoffe (des Bestands) in öffentlichen Kanálén, wobei die Belange der Abwasserreinigung und des Schutzes des Vorfluters (der Donau) in Rechnung gestellt worden sind. Verfasser legt die in Tabelle 1 und 2 veröffentlichten zulássigen Grenzwerte für störende Substanzen als áusserst aktuelles Problem zum Zwecke einer Diskussion der technischen Öffentlichkeit vor, wobei diese Werte vom Standpunkt des Fachgebiets, des Gemeinguts und der Volkswirtschaft im Interesse des störungsfreien Betriebs beleuchtet werden.