Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
12. szám - Dr. Zsuffa István: A közvetlen mérések szerepe a kisvízfolyások vízkészletének meghatározásánál
534 Hidrológiai Közlöny 1964. 12. sz. Zsuffa 1.: A közvetlen mérések szerepe •„hnvnalotoi nélkül termésjetesviMi^^ Kiemelt víz 1 ténylegese" le/ay hozamok 4 zama (Angomeder*malomcsatorno) 0 Gaja vizhosznolotalnak abec: lésével -2,5 mii, ehhezJárul OJm'/s bányavíz. Összesen ?ftm'/s. Az #51 -him'/s Sárszenlmihályitermészetes kisvizhozam i.im'/s, augusztu si 70 %-os vízhozamnak felel meg. TinooT m/tfisM w< ,11 ítu i ii í, no 1/1) mi/siim/ii mm nádor Veszprém (Ulti PILLANATNYI VÍZHOZAM HOSSZSZELVENY ss> Bonyaviz JELHAGYARA1AT: vízhasználat becsölt vízkivétellel fp a Öntözési vizhoszn mért vízkivétellel Halastó vl zhaszn becsült vízkivétellel Jg^ i ] Mérési 3 Gaj a '~Ll s;eiveny 5-5. 5 ff i" V Bómríz'k| "l'f -, IriöWT i tl~ MlU Csőm nm A mo/omcsalorno vízhiánya 1000-720'Ml/s. A Nóöor csatorna természetes vizno5. ábra. A Nádor-csatorna, pillanatnyi vízhozam, hossz-szelvénye 1963. VIII. 6-án <Puzypa 5. MaHoeeHHuü npodojibHbiü nporfiuAb pacxodoe KanaAa Hadop 6-io VIII 1963 zoda Abb. 5. Momentanes Abfluss-Lángsprofil des Nádor Kanals am 6. 8. 1963 érkező vízfolyások esetében (Sajó, Rába stb.) pedig a munkához az illetékes ország vízrajzi szolgálatának segítségét is igénybe lehetne venni. A vízkészletgazdálkodás további fejlődésével pedig ezek a pillanatnyi vízhozam hossz-szelvény felvételek egész vízrendszerekben történhetnének egy időben, sőt a munkát az egész országra, illetve országrészekre is ki lehet terjeszteni. A munkához az 1965. májusától kötelezően előírt öntözővíz mérés igen hasznos adatokat nyújt. 5. Nagyvizek pillanatnyi vízhozam hossz-szelvényei A pillanatnyi vízhozam hossz-szelvény felvételének az aktív vízgazdálkodásban mutatkozó szerepe mellett a koncentrált vízhozamméréseknek a passzív vízgazdálkodásban is nagy a jelentőségük. Bár a bevezetőben utaltunk arra, hogy a nagy vizek jellemzésére a hossz-szelvényekkel szemben inkább a térképek használata követi jobban a természeti jelenséget és hossz-szelvények megszerkesztésének komoly akadályai vannak, a mederrendezések tervezésénél általános igény a mértékadó vízhozamoknak a vízfolyás hossza mentén való megadása. Az olyan vízfolyások megbízható árvízi hidrológiai hossz-szelvénye, amelyeken legfeljebb 1—2 helyen van vízhozamnyilvántartási szelvény, csak hosszú évek során készülhet el. E megfigyelési időszak árvizei alatt a pillanatnyi vízhozam hosszszelvények sorozatának felvételével lehet csak a medertározódási viszonyokat, a mellékvízfolyások árvizei összetalálkozásának lehetőségeit stb. úgy tisztázni, hogy a kívánt pontosság (10—20%) az árvízi hossz-szelvény összeállításánál elérhető legyen. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén a Torna patak árvizei veszélyeztetik a viszonylag széles völgy mezőgazdaságát és az Ajka környéki ipartelepet. Ezért elsősorban e vízfolyás árvizeinek részletesebb megfigyelésére rendezkedtünk be. 1962-ben elkészítettük a Csermák-féle térkép segítségével a vízfolyás első, becslésszerű árvízi hidrológiai hossz-szelvényét. Az első pillanatnyi vízhozam hossz-szelvény felvételére az 1963 tavaszi olvadásos árvíz alkalmával került sor. A három szelvényben árvíznyomból végzett feldolgozással meghatároztuk a tetőző hozamok értékét és ezeket az értékeket a becslések, közelítő számítások alapján készített hidrológiai hosszszelvénybe felraktuk. A fölrakott adatok ezzel a hossz-szelvény adataival összhangban vannak (6. ábra), legfeljebb annyi mondható még, hogy az új mérések a Városlőd és Ajka között feltételezett medertározódás következtében előálló árvízcsúcs-csökkenést nem igazolták (1963 során hasonló pillanatnyi árvízhozam hossz-szelvényeket vettünk fel a Császárvizen, Vereb—Pázmándi vizén stb.). 1964 tavaszi, esőzéses, olvadásos nagyvizének tetőző vízhozamait már közvetlen vízhozammérésekkel mértük a Torna patakon. A mérések alapján az 1964. évi árvíz kb. 50%—100%-os valószínűségű lehetett. E mérések szerint ilyen vízhozamoknál a medertározódás hatása még nem ellensúlyozza az olvadás következtében előálló állandó vízhozamnövekedést. Mindkét pillanatnyi vízhozam hossz-szelvényből megállapítható, hogy az olvadásos árvizeknél a torkolati szakaszon viszonylag sokkal nagyobb vizek alakulnak ki, mint feljebb, tehát az olvadásos árvíznek utólag kiszámított valószínűsége a torkolati szakaszon mindkét esetben kisebb volt, mint a felsőbb szakaszokon. A könnyen magyarázható jelenség arra utal, hogy olvadásos árvizek esetén a vízhozamok vízfolyás menti növekedése nem a vízgyűjtő terület négyzetgyökével arányos. A víz utánpótlódása az egész vízgyűjtőn egyenletes, tehát minden bizonnyal a vízhozamok a vízgyűjtő területtel inkább egyenes arányban növekszenek, mint gyökösen. Természetesen kérdéses, hogy a .mezőgaz-
