Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

11. szám - Dr. Uherkovich Gábor: Adatok a Tisza potamofitoplanktonja ismeretéhez. IV. A Kelet-főcsatorna fitoplanktonjáról

Hidrológiai Közlöny 1964. 10. sz. 514 LIMNOLÓGIA Adatok a Tisza potamofitoplanktonja ismeretéhez IV. A Keleti-főcsatorna fitoplanktonjáról Dr. UHERKOVICH GÁBOR* a biológiai tudományok kandidátusa A Tiszát kis esése következtében a tiszalöki duzzasztómű igen hosszú mederszakaszon visszaduzzasztja. A duzzasztott szakasz vizének általános limnológiai jellegzetességeit, valamint az itt található növényi plankton sajátosságait főbb vonásaiban már ismerjük 1959. és 1960. évi vizsgálatok alapján (Uherkovich 1960, 1961 AJ. Már az eddigi kutatási eredmények alapján is világos, hogy a duzzasztott szakasz vizében a folyó planktonalga-együttesei átalakulnak, összetételükben jelentősen közelítenek az állóvízi jellegű együttesekhez. Ez összhangban áll a műtárgy feletti folyási sebesség nagymérvű csökkenésével, az áramlás viszonyok megváltozásával. Felvetődik hidrobiológiái oldalról a kérdés, hogy a tiszalöki visszaduzzasztott mederszakaszból a Keleti-főcsatornába lépő és azon végigfolyó vízben milyen további változások következnek be a planktonalgaegyüttesek összetételében. Előzetes tájékozódó vizsgálatok után, melyek eredményét már közöltem (Uherkovich 1961AJ, az előbbiekben felvetett kérdéssel kapcsolatban 1963-ban kezdtünk el rendszeres kutatásokat végezni. Az volt az elképzelésünk, hogy két jellegzetes időszakban, a nagyobb mértékű átfolyás, valamint a legkisebb átfolyás idején veszünk a főcsatornából a 0. fkm-től kiindulva meghatározott szakaszonkint planktonmintákat, egyelőre a 40. fkm-ig, majd az így végzett hossz-szelvény vizsgálat anyagát mind minőségi, mind mennyiségi szempontból feldolgozzuk. Az 1963. évi vizsgálatok — amelyek eredményeit a jelen tanulmány tartalmazza — elvégzéséhez az Ési akmagyarországi Vízügyi Igazgatóság tokaji szakaszmérnökségétől, Váradi Gyula és Baka Sándor mérnököktől jelentős technikai segítséget kaptunk. A fitoplanktonra vonatkozó eredmények A mintákat a gyűjtési pontokon a sodorvonalban a felszíni 20 cm vastag vízrétegből vettük. A fitoplankton-együttesek mennyiségi összetételét merített vízmintákból az Utermöhl-íéle szedimentációs módszerrel (Utermöhl 1958J határoztam meg. Ezt a munkát a tihanyi Biológiai Kutatóintézet tulajdonában lévő Zeiss/Oberkochen gyártmányú fordított mikroszkópon végeztem el. A mennyiségi cönóziselemzések statisztikai biztonságát illetően az irodalomból ismert előírásokat alkalmaztam (Lund—Kipling—Le Cren 1958 ). A minőségi adatok részben az ülepített minták mennyiségi feldolgozásából, részben a minden egyes gyűjtési ponton vett hálós planktonminták * Tiszakutató Állomás, Szeged, Tudományegyetem. feldolgozásából származnak. A minőségi feldolgozás összesített eredményeit a mellékelt taxonómiai táblázat tartalmazza (1. táblázat). A két jellegzetes időpont (legnagyobb és legkisebb vízátfolyás időszaka) mennyiségi cönóziselemzéseit egyegy külön táblázaton mutatom be (2. és 3. táblázat). Ezeken a szaprobiológiailag jól meghatározható fajoknak a megfelelő szaprobionta csoportba való tartozását is megjelölöm. Utóbbinál Uherkovich (1961B), Zelinka—Mar van (1961), Sladeíek (1961, 1963) nyomán járok el. Ily módon e táblázatok szaprobiológiai következtetésekre is alapot nyújtanak, ha nem is közvetlenül szaprobiológiai célkitűzésűek. Az 1963. VII. 24-i mintavétel olyan időszakra esett, amikor mind a mintavétel idején, mind már jóval előtte is hosszabb időszakon keresztül jelentősebb mennyiségű víz áramlott a főcsatornában. A víz hőmérséklete 25 C° volt, pn-ja a 0. fkm-nél 6,9—7, a főcsatornában a 40. fkm-ig fokozatosan 7,3-ig emelkedett. A legnagyobb öntözővízkivételi időszakban 50—55 m

3/sec a főcsatorna vízhozama, aminek mintegy 0,9 m/sec közepes áramlási sebesség felel meg, szemben a 0,3 — néhány m

3/sec-nyi kisvízhozammal. A planktonalga-együttes össze gyedszáma a 0. fkm és az 5. fkm között, tehát a főcsatorna legelső, a tiszavasvári hajózsilipig terjedő szakaszában több mint a felére csökken és lényegében —- kisebb változásokkal — ez a csökkent összegyedszám marad azután meg a megvizsgált 40 fkm-es csatornaszakasz egész hosszában. Az algák összegyedszámán belül a kovamoszatok (Bacillariophyceae) összesített egyedszáma alig változik a 0. és 40. fkm között. Viszont elég jellegzetes különbségek jelentkeznek a faji összetételben. Így szembeötlő az Attheyazachariasi kovamoszat mennyiségének hirtelen lecsökkenése a csatorna vizében. Egyes „folyami" jellegű, a planktonban inkább csak folyóvízben előforduló kovamoszatok (pl. Synedra ulna, a nagyobb testű Nitzschia-fajok) egyedszámának növekedése egyenlíti ki az Attheya zachariasi egyedszámának csökkenését a főcsatorna mozgó vizében. Az algák összegyedszámának a főcsatornában bekövetkező hirtelen esését a zöldmoszatok és azon belül is a Chlorococcales rendbe tartozó fajok egyedszámának csökkenése okozza. A Chlorococcales- hez tartozó szervezetek összesített egyedszáma a főcsatorna mozgó vizében a kiindulási, a 0. fkm-nél észlelt mennyiséghez viszonyítva 1/6—1/8-ra csökken ekkor. Nyilvánvaló a feltevés, hogy mind a gyengéd, igen vékonyfalú vázzal védett Attheya zachariasi, mind a Chlorococcales-ek