Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

11. szám - Béltelky Lajos: Az 50°C-nál melegebb hévízfeltárási lehetőségek hazánkban

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 44. ÉVFOLYAM 11. SZÁM. 481—528 oldal Budapest, 1964. november VÍZELLÁTÁS Az 50 C°-nál melegebb hévízfeltárási lehetőségek hazánkban BÉLIEKÍ LAJOS* Az utóbbi években mind a napi-, mind a szaksajtó egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a hazai hévízfeltárási és hasznosítási lehetőségek iránt s ez a figyelem az utolsó két évben még fokozódott annak következtében, hogy Boldizsár Tibor egyetemi tanár [1] felvetette a hévizekben rejlő hőenergia nagyüzemi felhasználásának gondolatát, melyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is magáévá tett s annak gyakorlati megvalósítását messzemenően és hathatósan támogatja. Hazai kutatóink közül már évtizedekkel ezelőtt többen is rámutattak arra, hogy hazánk területe ásvány- és hévízfeltárás szempontjából nemcsak a környező államokhoz képest, hanem európai viszonylatban is igen kedvező földtani és geotermikus adottságokkal rendelkezik. Ezt a felismerést meggyőzően igazolta az a nagyszámú vízfeltáró és szénhidrogénkutató fúrás, amelyet az utóbbi 10 évben országszerte lemélyítettek [2, 5], A fúrásokkal és a geofizikai műszeres vizsgálatokkal szerzett földtani ismeretek, a fúrások során végzett rétegvizsgálatok és a víztermelésre kiképzett kutak adatai alapján megállapították [3, 4], hogy a magyar medence üledék rétegsorában a legjobb porózus víztartók általában a felső és alsó pannonkorú rétegek határánál találhatók. Ezekből lehet egyetlen fúrással, ill. kúttal olyan nagy mennyiségű, percenként legalább 3—400 liter hévizet kitermelni, amelynek gyakorlati felhasználásával, tehát hasznosításával, »már érdemes foglalkozni. Ott, ahol a felső pannon rétegsor elvékonyodik, ilyen mennyiségű melegvízre nem lehet szá* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. mítani, mert sem az alsó pannon, sem a miocén és oligocén korú képződmények vízfeltárás szempontjából nem jelentősek. A rétegpróbák tanúsága szerint vízhozamuk — mondhatni kivétel nélkül — alatta marad 50—60 l/p-nek. A két pannon határán túl a medencealjzatra települt karsztos, hasadékos, mezozóos karbonátos mészkövek és dolomitok azok a víztartók, amelyekben a hasadékok, haránttörések és a vetők mentén igen jó a hévízfeltárási lehetőség [3]. Az utolsó 10 évben lemélyített nagymélységű hévizes kutakban az Országos Földtani Főigazgatóság kezdeményezésére és irányításával a kúttalpon, vagy a víz fakadási szintjében végzett hőmérsékleti mérések [4, 5] megerősítették a szénhidrogén- és a szilárd nyersanyagkutató fúrásokban és a régebbi hévizes kutakban történt méréseken alapuló felismerést, véleményt, hogy hazánk területén a valóságos, reciprok geotermikus grádiens értéke 16—22 m/l C°, átlaga pedig 18 m/l C°, ami a környező államokban végzett mérések alapján megállapított gg értékekhez viszonyítva feltűnően alacsony. Ennek következtében a magyar medencében jóval kisebb mélységből lehet hévizet feltárni, mint a Kárpátok előterében fekvő környező államokban, ahol a geotermikus grádiens 30—40 m/l C° [6], Mivel a föld szilárd kérgében a kőzethőmérséklet a mélységgel növekszik, hévízfeltárás szempontjából ott kedvező a helyzet, ahol az említett jó víztartó képződmények mélyen települtek és ahol a gg alacsony értékű. í'ledékes rétegsorban tehát ott, ahol a felső pannon rétegösszlet meglehetősen vastag s így a két pannon határa mélyen helyezkedik el. A mezozóos karbonátos képződményekből pedig ott lehet nagy mennyiségű hé-