Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

10. szám - Fekete József: A nedvesség vizsgálata öntözött búza alatt réti csernozjom talajon

Fekete J.: A nedvesség vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1964. 10. sz. 475 között voltak. Hasonló képet mutat a következő mérési időpont (V. 25.) is. A felsőbb talajrétegek részben a talaj párologtatása, részben pedig a növényzet vízfelhasználása következtében tartalmaztak viszonylag alacsony értékű nedvességet. Az 50 cm-nél nagyobb mélységben a talaj elég nedves volt. Ez az aránylag közeli mélységben levő talajvíz hatásának tulajdonítható. Öntözések idején az öntözőcsatornából elszivárgó víz a környező terület talajvizét is megemeli. A kapillárisán nedves övben a talajvíz szintje feletti rétegben kb. 50 cm magasságig állandóan kiegészül a talaj vízkészlete. Itt többnyire vízkapacitás körüli, vagy annál valamivel magasabb nedvességtartalmat találunk. Az V. hó 31-i mérés eredményei az V. hó 28-án lehullott 34 mm csapadék hatását is érzékeltetik. A felső 10 cm-es talajrétegben vízkapacitás körüli értékeket mértünk. 50 cm-től lefelé 26—30% között volt a nedvességtartalom. Ebben a mélységben azért volt nagyobb nedvességtartalom, mert más növényeket öntöztek, a csatornákat vízzel töltötték fel, és ennek hatására az öntözetlen területen is megemelkedett a talajvíz szintje. A következő időpontokban a talajnedvesség változását a felsőbb rétegek nedvességcsökkenése jellemzi. VI. hó 6-án jelentős mértékben 4—6%-kal csökkent a 10—15 cm mélységben. A 15—35 cm-es rétegben erőteljes kiszáradást • tapasztaltunk, a mért értékek 12—16% között voltak. Ettől lefelé nő a nedvességtartalom, de az előző időpont értékeinél alacsonyabb, az I. sz. mintavételi helyen 25—26%. A búza vízfelhasználását 90—100 cm mélységig lehetett észlelni. E jelenség — a 15—35 cm réteg nagymértékű kiszáradása — csak azzal magyarázható, hogy a búza olyan fejlődési szakaszba ért, amelyben felfokozódott életfolyamataihoz sok vizet igényel. Az aktív gyökérzet túlnyomó része ebben a mélységben helyezkedett el. A talaj hasznos vízkészletének átlag 75%-a távozott el. Ilyenkor kell biztosítani öntözéssel a megfelelő talajnedvességet. VI. hó 12-re a nedvességtartalom emelkedett : 40—50 cm mélységben 20—23%, lefelé haladva 26—30%-ra. A következő időpontban VI. hó 18-án lényeges változás nem volt tapasztalható. Ezt a területet nem öntözték, mégis mindkét mintavételi helyen átlag 50-cm-től lefelé viszonylag magas nedvesség értékeket mértünk. Ez a jelenség a talajvíz megemelkedésével kapcsolatos. Ebben az időben a talajvíz a terepszinttől átlag 110 cm mélységben volt. Tehát a mélyebb rétegek nagyobb nedvességtartalma a megemelkedett talajvízből származik a kapilláris vízemelkedés Következtében. A tenyészidő előrehaladtával a felsőbb rétegek nedvességcsökkenése jellemzi a víztartalom változását. Aratás előtt nagy vízfelhasználást tapasztaltunk. A legalacsonyabb nedvességtartalmat VI. hó végén, illetve VII. hó elején mértük, az I. sz. mintavételi helyen 10 cm, a II. sz. mintavételi helyen 20 cm mélységig 12—16% volt. Ez az intenzív talaj párolgással függ össze. VII. hó 9-én a felső pár cm réteg nedvességtartalma az előző napokban lehullott 12 mm csapadék hatására megemelkedett. A mért értékek 30 cm mélységig 16—20%, 30—40 cm-es rétegben 20—23% között ingadoztak. 40—60 cm mélységben az I. sz. mintavételi helyen 23—26%, 60 cm-től lefelé pedig 26—30%, míg a II. sz. mintavételi helyen 40 cm-től lefelé az egész szelvényben 23—26% volt a nedvességtartalom. AzI.sz. mintavételi helyen tehát még mindig a talajvízből kapillárisán felemelkedett nedvesség volt jelen, közel egy hónapos időtartamon keresztül. Míg a II. sz. mintavételi helyen feleannyi ideig kb. 2 hétig tartott a talajvíznek ez a hatása. Az utolsó mintavételkor VII. hó 14-én 12— 16% közötti nedvességtartalmat mutatott a felső 40 cm-es réteg. Lefelé nőtt, de 3—4%-kal alacsonyabb értékeket kaptunk, mint az előző mintavétel ugyanazon mélységeiben. Közvetlenül az aratás előtt tehát nagyarányú vízfelhasználás figyelhető meg. * Összefoglalva az öntözetlen búza nedvességvizsgálatait, a következőket állapíthatjuk meg. a) A viszonylagosan magas talajvízszint, a környező területeken végrehajtott öntözések hatása kb. 50 cm-ig észlelhető. b) V. 28-ig kb. 40 cm mélységig a növény erőteljesen kihasználta a talaj vízkészletét. c) Az V. 28-i eső hatása jól megfigyelhető és nagyon kedvezően hatott a növényzet vízellátására. d) VI. 8—10 körül rendkívül nagy volt a növény vízfelhasználása. A talaj vízkészletének kihasználása 90—100 cm mélységig jelentkezett, a talajvíz nedvesítő hatása mellett is. e) Közvetlen aratás előtt a talaj nedvességtartalma ismét jelentősen csökkent. f) Általában megállapítható, hogy az adott körülmények között nem volt kedvezőtlen az öntözetlen búza vízellátása sem. Ez kifejezésre jut abban, hogy a búza termése ezen a területen is Jia-ra átszámítva 42,51 q (20 q /kh). Több időpontban azonban egyes, 50 cm-nél magasabban fekvő talajszintek nedvességtartalma lecsökkent a hervadásponthoz közeleső értékre. Ennek a nagyobb arányú vízfelhasználásnak a mértéke az egyes vizsgált pontokon eléggé eltérő volt. A talajnedvesség változása az öntözött növénytakaró nélküli területen Az öntözött növénytakaró nélküli terület nedvességének dinamikáját azért vizsgáltuk, hogy következtethessünk a talaj párologtatásának mértékére. A talaj felszínét lekaszált növényi részekkel betakartuk, amikor ezek ciszáradtak friss anyaggal cseréltük ki. Ezzel a módszerrel a növénytakaróval fedetthez hasonló árnyékolást akartunk biztosítani. Ilyen körülmények között a felsőbb rétegek nedvességének csökkenése nagyjából a talaj párolgásából ered. Az ilyen következtetések csupán tájékoztató jellegűek. A talaj párolgási veszteségét és a növényzet vízfogyasztását elkülöníteni kielégítő pontossággal csak teljesen azonos feltételek biztosításával lehetne.