Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

9. szám - Somogyi Miklós–Lenkey Tibor: Az 1963. szeptemberi gyömrői rendkívüli felhőszakadás

402 Hidrológiai Közlöny 1964. 9. sz. Somogyi M.—Lenkey T.: A gyömrői felhőszakadás Köralaprajzú bukók és bukós aknák méretezése). A víz azonban a gáton átbukott és azt kimosta. Ez a vízmennyiség nem számítható ugyan, de alapos helyszíni becslés alapján mintegy 5—7 m

3/sec lehetett. így tehát a gát szelvényében 12—14 m

3/sec vízmennyiség folyhatott le. E számítást ellenőriztük az esőintenzitás alapján. Az 1,4 km

2 vízgyűjtőterületen az esőintenzitás 124 l/sec/ha volt. 20 perc körüli összegyülekezési időt figyelembe véve fenti vízmennyiségnek 0,6 körüli a érték felelt meg. Ez elfogadható. Érdekességként megjegyezzük, hogy a gát méretezéséhez figyelembevett számított mértékadó vízmennyiség Q

3

% = 2,8 m

3/sec volt. b) a Sápi patak torkolatánál A lefolyt maximális vízmennyiség meghatározása e szelvényben ütközött a legnagyobb nehézségbe. A mindössze 8 km hosszú vízfolyás torkolati 2 km-es szakasza belsőségben, házak és fák között folyik. így itt tehát semmiféle mérésről, vagy számításról szó sem lehetett. Csaknem kizárólag becslésre voltunk utalva. A belsőségi szakaszon levő ligetben a nyomok alapján megállapítottuk, hogy az átfolyási szelvény 70 m

2 lehetett. E szelvényben helyenként pangó víz volt, egyéb helyen a sebesség elérte a 2 m/sec-ot is. A helyszíni tapasztalatokat egybevetve a maximális vízmennyiséget 50 m

3/sec-ra becsüljük. A lefolyó vízmennyiséget számoltuk még csapadékintenzitásból is. Az első hullám intenzitásával számolva 0,6 lefolyási tényező felvétele mellett 130 m

3/sec körüli értéket kapunk. Ezen első hullám időtartama azonban megegyezik a lefolyási idővel, így feltételezhető, hogy fenti vízmennyiség kialakulni nem tudott. A csapadék második — 5 óra hosszat tartó :— szakaszát vizsgálva 0,65 lefolyási tényezőt feltételezve 50 m

3/sec adódik, amely a helyszíni tapasztalatokkal egyezik, cja Nagykáta — Tápióbicskei út és az Alsó-Tápió keresztezésénél Az úton levő híd alatt nyomás alatti átfolyás volt. A 40 cm nyomómagasság mellett átfolyó vízmennyiség 160 m

3/sec. Mint érdekességet kívánom megemlíteni, hogy a híd alatt 2 m-es kimosás keletkezett. Az átfolyó vízmennyiség számításakor ezen szelvénytöbbletet is figyelembe vettük. Figyelmen kívül hagyása esetén ugyanis az átfolyó vízmennyiség csak 95 m

3/sec-ra adódik, ez az érték pedig nem illeszkedik jól az általános képbe. Az 5. ábrán mutatjuk be a lefolyt maximális víz mennyiségeket. 32. Előfordulási valószínűség Az előfordulási valószínűséget kizárólag a levonuló vízmennyiség nagyságrendjének érzékeltetése céljából közöljük. A még viszonylag pontos adatok meghatározását is nehezíti az a tény, hogy az érdekelt vízfolyásokon sem vízhozammérés, sem huzamosabb időn keresztül vízállás észlelés nem volt. így tehát csak az egyes vízfolyások számítások útján meghatározott különböző valószínűségű vízhozamait vehettük alapul (Babos Zoltán : Tápió—Hajta vízrendezési terve Mély épterv). Ily módon megrajzolva az egyes keresztszelvényekre a valószínűségi görbét extrapolálással kaphatjuk a jelen vízmennyiség előfordulási valószínűségét (6. ábra). Az extrapolálás — amint az ábrából is kitűnik — igen tág hibahatárok között mozog. Minden esetre megállapítható, hogy a szeptember 8-i csapadék 1000 éves, sőt afölötti előfordulási valószínűségű volt az Alsó-Tápió teljes hosszában. A Felső-Tápión a hullám magassága kisebb volt, mint az Alsó-Tápión, így itt a valószínűség sem érte el a fentihez hasonló magas értéket (250 év). Megjegyzendő, hogy a Tápiószecsői halastó bizonyos fokú kiegyenlítést is végzett, így az alatta levő szakaszon a hullám még jobban ellapult. Az előfordulási valószínűség pontosabb számításához a valószínűségi függvény, illetve egyenlet részletesebb meghatározása szükséges, azonban ennek gyakorlati jelentősége nincs, így kiszámítását mellőztük. 33. Lefolyási idő A Tápió völgyben s különböző ágakon levonuló vízmennyiség időbeni összegeződését kívánjuk érzékeltetni az 5. ábrán, amelyen a két esőhullám időbeni levonulását is ábrázoltuk. Az összegyülekezési időt Salcher—Rosenauer szerint számítottuk. Az ábrán feltüntetett időpontokkal a tetőzés kezdetét jelezzük. A tetőzés időtartamát az adatok bizonytalansága miatt nem ábrázoltuk. Az ábrából láthatóan a délelőtti hullám levonulása során az ágak összetorkolásánál a csúcsok nem találkoztak, így maximális vízállás nem alakult ki annak ellenére, hogy ennek a csapadéknak az intenzitása volt a nagyobb. Ennek oka a csapadék rövid időtartamában keresendő. A délelőtti csapadék csak a legkisebb vízgyűjtőknél adott maximumot (Béla-major, Bajvölgy stb.), a Sápi patak torkolatánál már nem volt mértékadó. A vízfolyások medrében a maximumot a délutáni csapadék adta. A nagyobb időtartam miatt, amint az ábrából is látható a Sápi patak árhullámára ráfutott az Alsó-Tápión érkező hullám és ez Tápiósüly és Tápiósáp községekben maximumot okozott. Úgyszintén maximum alakult ki a Gombai patak betorkollása alatt, ahol egyrészt a Gombai rendszerből érkező délutáni hullám futott a délelőtti, Alsó-Tápión érkező hullámra, másrészt a Gombai patak délutáni hullámát emelte meg az Alsó-Tápió délutáni hulláma. Tápióbicskétől kezdve az árhullám egyre jobban ellapult és a Tápiógyörgyénél észlelt 45 m

3/s csúcs már csak 3%-os, azaz 33 évenként előforduló valószínűségű víznek felelt meg. Feltételezésünk alapján tehát három csúcskörzet különböztethető meg az árhullám levonulása szempontjából: 1. A vízgyűjtő legfelső szakasza. A szakaszra a délelőtti, nagyintenzitású, rövid ideig tartó csapadék volt mértékadó. Ez a hullám okozta a nagy eróziókat és rongálta meg a hordalékfogó gátakat is. Az 5. ábrán berajzolt szaggatott vonal a csapadék időtartamának megfelelő lefolyási hosszát jelenti a vízfolyásokon.