Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

9. szám - Somogyi Miklós–Lenkey Tibor: Az 1963. szeptemberi gyömrői rendkívüli felhőszakadás

Somogyi M.—Lenkey T.: A gyömrői felhőszakadás Hidrológiai Közlöny 1964. 9. sz. 399 ,5. ábra. Az Alsó és Felső Tápió vízfolyásokon okozott károk, és a lefolyt maximális vízmennyiségek, valamint az árhullám időbeni levonulása @ueypa 5. yufepóbt, npmiuHeHHbie na eodomotcax AAUIO U <PeAuie Tanuo, MatccuMaAbHbte naeodKU, npoxodtcdettue naeodKoe eo epeMettu Fig. 5. Damages along the Lower and Upper Tápió Creeks, maximum flows and the flood hydrograph for the same watercourses műtárgyakban okozott kár megközelítette a 20 millió forintot (Budapest nélkül) (5. ábra). A kártételeket részletekbemenően a következőkben foglaljuk össze. a) Károk a vízgyűjtőterületen A csapadék góca a Duna—Tisza vízválasztó vonalának környékére esett. A legnagyobb talajlepusztulás nem ezen a területen, hanem néhány kilométerrel lejjebb jelentkezett, ahol a lejtőkön felgyorsult víz romboló hatása jelentőssé vált. A legnagyobb fokú eróziós kártétel a 20%-nál nagyobb hajlásszögű lejtők felületén fordult elő általában abban az esetben, ha ezeket a felületeket a csapadékot megelőző hetekben valamilyen módon megmunkálták. Még a rétegvonal mentén való művelés sem bizonyult elegendőnek, mert ez a talajlepusztulást csak igen kis mértékben gátolta. A hirtelen átázott legfelső talajréteg a viszonylag tömörebb — így lassabban átázó eketalpon igen sok helyen lefolyt. Erre a sorsra jutott igen sok új telepítésű szőlő. Kitűnt viszont, hogy a növényzettel fedett talajok megbontására alig került sor. Még meredek legelő-területeken sem következett be lepusztulás. A csapadék rendkívüli nagy intenzitásának és ugyanakkor a viszonylag rövid időtartamnak tudható be, hogy a nagy mennyiségű hordalék nem jutott be a befogadókba, hanem már az oldalvölgyekben lerakódott. A csapadékgócot környező területen a termőtalajt mintegy 4000 ha kiterjedésben érte különböző mértékű rongálódás. A lefolyó iszap 20—50 cm vastagságban elborította az Isaszeg—Péceli és a Mende— Tápiósülyi műutat is. b) Károk a vízfolyásvölgyekben A vízfolyások medrében épített műtárgyak javarésze megrongálódott. Feladatukat azonban ennek ellenére is be tudták tölteni. A Tápiók mellékágain levő bukók utófenekei, oldalrézsüi 5b-c ábra általában kimosódtak és tönkrementek, de maguk a műtárgyak épen maradtak. A hordalékfogó gátak közül egyedül a Maglód község határában levő Bajvölgyi gát szakadt át (8. ábra). Ez a gát 5jn magas, a mögötte levő vízgyűjtőterület pedig 1,45 km

2. A méretezéséhez alapul szolgáló 3%-os vízmennyiség 2,8 m

3/sec volt. A gát a levonuló víz következtében elszakadt. Pusztidását azonban Ismétlődési időszak [év] wo\ 60 sc to 30 20 vs ^ fí '0 9 <S • N s 5 « -\ \ \ ; \ \\ v< \\ \ —— \ \ V \ \

1 \ \ \ \ 11 \ —\— rs^ N / Bélomojori hordalékfogó gátnál II. msófápiioSápi-palattésoComóai-pfor// 11/ t. üst SÓD ITÓPIL i-pat 1 hSÓpi-f. ak felett 0,1 0,5 t 2 3 i 5 tO 20 30 *0 50 Előfordulási valószínűség, p [7.] 6. ábra. A lefolyt vízmennyiségek előfordulási valószínűsége <t>uzypa 6. noemopsieMOcmb nponyu)eHHbtx naeodtcoe Fig. 6. Probability of occurrence of runoff volumes