Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

9. szám - Dr. Varga Lajos

382 Hidrológiai Közlöny 1964. 9. sz. Dr. Varga Lajos ban, de talajbiológiai kutatásaiban is. Egy bizo­nyos lakóhely élővilágával vagy a biota valamely tagjával foglalkozva, mérlegeli a közvetlen és tágasabb környezetet, sőt, időben visszatekintve, felidézi a tótörténeti múltat. E szemlélet mellett biztos és széles alapot ad kutatásaiban a belvizeket jellemző két állatcsoportnak, a Rotatoriáknak és Gastrotricháknak alapos rendszertani ismerete s általában jó zoológiai felkészültsége. Az ilyen kettősség a belvizek kutatásában különösen gyümöl­csöző. Jó példa erre a kis-balatoni Rotatoria tanul­mánya (1946). A tihanyi intézet felkérésére vett részt az Intézet szervezte tanulmányúton 1938-ban. Munkáját önzetlenül, a reá jellemző teljes oda­adással, alaposan végezte. A terepen azonnal tájékozódott, és sorba vette — a kerekesférgek előfordulásának ismeretében — a különböző vízi lakóhelyeket. A minták elemzésével nyert adatokat rendszertani és ekológiai szempontból értékelte. 117 fajt határozott meg, s megállapította a Kis-Balaton vízterülete sajátosságaként pl. azt, hogy a víz tömegét benépesítő 42 fajnak csak 21%-a lebegő forma, a többi planktonvendég. Megállapította egyes fajok és a közvetlen környe­zet, ebben az esetben a különböző vízinövények állománya, közötti kapcsolatot, felismeri itt is a Balaton mikroflórájára és mikrofaunájára általá­ban ismert, de kellőképpen még nem tanulmányo­zott jelenséget, a „törpenövést". Ezek a megállapí­tások magukban is értékesek, de a tanulmány értékét tetézi a mai Kis-Balaton kialakulásával foglalkozó rész, melyet irodalmi források alapján dolgozott ki. Egy kerekesféreg tanulmánynak tótörténeti szemlélettel való kiegészítése azt mu­tatja, hogy a szerző szükségét érezte a környezeti múlt felidézésének, abból a célból, hogy a jelen helyzetet megérteni lehessen. Kutatásainak rendszerességét, mondhatni tervszerűségét mutatják egyéb balatoni tanulmá­nyai. Mint önzetlen vendégkutató már ott van a Múzeum révfülöpi állomásán, Tihany elődjén, majd Tihanyban. Rendre veszi a vízi lakóhelyeket, s bár nem kerülhetett sor valamennyire, a Balatoni Faunakatalógusban a Rotatoria rész a legnagyobb, Varga Lajos ekológiai szemlélettel végzett faunisz­tikai kutatásai eredményeképpen. Kutat a tó közvetlen környékén is, a beömlő vizekben, és mindenütt rámutat a környezet és élővilág benső kapcsolatára. Ez kitűnik pl. azokból a dolgozatokból, melyekben a tó körüli nedves homok élővilágát veszi számba, hazánkban először (1938, 1957), de akkor még külföldön is alig van példa a pszammon kutatására. Felismeri a vízi jellegű sajátos környezet hatótényezőit, és jó magyar elnevezést (átitató vizek) vezet be az „intersticiális víz" megfelelőjeként. Rendszerező és átfogóképesség, limnológiai szemlélet mutatkozik : „A tó fogalmáról, figye­lemmel hazai állóvizeinkre" c. tanulmányában (1954). Ebből kitűnik a szakirodalomban való tájékozódottsága mellett a hazai állóvizek közvet­len vízföldrajzi ismerete s a magyar szaknyelv kifejlesztésére való egészséges és iránytmutató törekvése. Varga Lajos szívesen dolgozik munkaközössé­gekben és szívesen látott tagja azoknak. Ilyen minőségben hazánk különböző tájain végez kuta­tásokat. Vannak külföldi vizekre vonatkozó tanul­mányai is. Limnológiai felkészültségét s e tudományág fejlődése iránt való érdeklődését tanúsítják azok a tudománytörténeti tanulmányok^ melyeket F. A. Forelről, a limnológia európai atyamesteréről születése eentennáriumának alkalmából írt (1941), vagy amelyekben A. Thienemannak a modern limnológia európai megalapítójának munkásságát értékelte (1942, 1960). Alapos tanulmányaival nemcsak a hazai limnológusoknak nyújtott segít­séget : a nemzetközi irodalom forrásmunkának tekinti a Pütter-elmélet 25 éves évfordulójára írott dolgozatát (1934). A. Pütter német fiziológus a vízben oldott szervesanyag trofikus jelentőségé­vel is foglalkozott. Ez a kérdés azóta, s napjaink­ban is, érdekli a vízi élet kutatóit. Konkrét esetekben, korszerű kísérletes vizsgálatokkal, tisz­tázódik már ez a kérdés. Ma az oldott szerves­anyagoknak nemcsak trofikus értékét vizsgálják, de a vízi biota valamely tagjának a többi tagra, a környezet közvetítésével, kifejtett hatását is. Nem térhetek ki a Fertő-tanulmányokra, melyek száma kb. 40, sem a körülbelül ugyanennyi talajbiológiai munkára, halászati dolgozatokra. Csak megemlítem gazdag ismeretterjesztő mun­kásságát, is, mely mind a tárgy kiválasztásában, mind a jó pedagógusra valló közlési módban példamutató lehet. Bármilyen hosszú is ilyen közleményeinek listája, mértéktartással nem ment az sem hivatalos, sem tudományos tevékeny­ségének kárára. Mindez kitelt rendkívüli munka­képességéből. Nemes célja a természettudományos ismereteknek szélesebb körben való terjesztése volt. A Magyar Hidrológiai Társaságnak aktív és megbecsült tagja, vezetője a Fertő-kutatás Tudo­mányos Bizottságának, alelnöke a Limnológiai Szakosztálynak. A Társaság Varga Lajos munkás­ságát a Schafarzik-érem odaítélésével ismerte el (1960). Kitüntetésekben egész pályáján része volt. A harmincas években kétszer kapta meg a Termé­szettudományi Társulat Rauer-pályadíját. A Ko­lozsvárról Szegedre került egyetemen, ahol 1927 óta, mint magántanár, limnológiát adott elő, c. rendkívüli tanári címet kap 1936-ban. 1940-ben az Akadémia levelező tagja lesz, 1949-ben tanács­kozótag. 1955-ben a biológiai tudományok doktora fokozattal tüntették ki. Varga Lajos munkásságának érdemeit elismer­ték a felettes hatóságok és tudományos fórumok. Minket, a Hidrológiai Társaság tagjait s a Limno­lógiai Szakosztály szűkebb körét buzdítson minden vonalon helytállásra derék szaktársunk példája. JRODALOM Dudich Endre : Dr. Varga Lajos emlékezete. Előadás a Magyar Biológiai Egyesület Állattani Szakosztá­lyában. 1964. május 8. Kézirat. Varga Lajos : Munkásságának jegyzéke. Kézirat. Dr. Sebestyén Olga

Next

/
Thumbnails
Contents