Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

1. szám - Dr. Bolberitz Károly: Ipartelepek vízgazdálkodásának hibái

38 Hidrológiai Közlöny 1964. 1. sz. VÍZGAZDÁLKODÁS Ipartelepek vízgazdálkodásának hibái* DK. BOLBERITZ KÁROLY Az ipari vízgazdálkodás egyre növekvő jelentőségének felismerésével egyidejűleg a tervezők mind nagyobb gondot fordítanak a tervezett létesítmény helyes vízgazdálkodásának megvalósítására. Tekintettel azonban a kérdés sok irányú vonatkozására, gyakran fordulnak elő hibák még az újabb tervezések esetében is. Számos helytelen gyakorlat, hiba, hanyagság, észlelhető a már meglevő régebbi üzemekben. Minthogy az ipari vízgazdálkodás rendkívül széles körű ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat igénylő munkájában az ismert általános irányelveken túlmenően nehéz mindenre kiterjedő szabályokat rögzíteni, a gyakorlatban előforduló hibák megismerése rendkívül tanulságos ós így elősegítheti azt, hogy a jövőben hasonló hibák ne forduljanak elő. Ennek a gondolatnak megfelelően a tanulmány a helyszíni üzemi vizsgálatok ós tervbírálatok során, a magunk, valamint más szakemberek által észlelt olyan hazai tapasztalatokat tartalmazza, melyek a szakirodalomból ismert számos külföldi közléssel együtt alkalmasak lehetnek arra, hogy a tervező és üzemi emberek munkáját az ipartelepek vízgazdálkodásának javítása terén elősegítsék. A tapasztalt hibák a vonatkozó munkák mindegyik fokozatában jelentkeznek. Ezért a csoportosítás aszerint történt, hogy a tervezés, kivitelezés, vagy az üzemeltetés terén jelentkeztek-e ezek. • A telepítéssel és beruházással kapcsolatos hibák Az újabb gyárépítések esetében viszonylag már kevés hiba tapasztalható. A telephelyeket az összes figyelembeveendő szempontok alapján választják meg. Több helyen mégis azt kellett látnunk, hogy a vízgazdálkodási érdekek nem érvényesülnek olyan súllyal, mint kellene. Különösen vonatkozik ez a gyárak bővítésére és fejlesztésére. Jellemző példa erre a fűzfői nagy vegyészeti üzem melyet állandóan továbbfejlesztenek, noha a Balaton — amely tavunk fontos hazai és idegenforgalmi üdülési gócpont — közelségében való jelenléte számos szempontból nem ítélhető meg kedvezően. A gyár szennyezi a levegőt, k'árosítja a környéken a mezőgazdaságot, állattenyésztést, szennyvizeinek kifogástalan tisztítása és elhelyezése csak óriási költségekkel oldható meg. Az ózdi vasmű és a borsodnádasdi lemezgyár fejlesztésekor a vízgazdálkodási kérdéseket úgy látszik szintén mostohán kezelték; ennek következményeképpen igen nagy összegeket kell fordítani arra, hogy ezeknek az üzemeknek vízellátása és szennyvízelhelyezése megoldható legyen. Vízgazdálkodói szempontból érthetetlennek látszik a szakemberek előtt az az elhatározás, hogy a Keanal finomvegyszergyárat a fővárosból Debrecenbe telepítsék át. A finom vegyszerek gyártása során rendkívül sokféle szennyvíz keletkezik, melyeknek tisztítása igen költséges, a gyakorlatban sokszor * Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály, Szennyvíz Szakosztály és a Vízkémiai ós Víztechnológiai Szakosztály 1902. november 13-án rendezett együttes ülésén. megvalósíthatatlan feladat, ilyen üzemet csak oda célszerű telepíteni, ahol megfelelő bővizű befogadó áll rendelkezésre. Több ízben fordult elő, hogy nem lehetett a gazdaságilag helyes megoldást megvalósítani, mert a különféle beruházási összegek esedékességi időpontjait nem lehetett összhangba hozni. Az ipari szennyvizek elhelyezésére — amennyiben nem különleges szennyezettségű szennyvizekről van szó — a legkedvezőbb megoldás a közelfekvő városi csatornahálózatba való becsatlakoztatás. Az ipari szennyvizek túlnyomó része a városi szennyvizekkel együttesen jó hatásfokkal tisztítható és emellett az ipartelepnek nincs gondja a nála tehertételként jelentkező szennyvíztiszítási kérdésekkel. Ennek ellenére több helyen nem lehetett ezt az egyetlen helyes megoldást választani, hanem önálló ipari szennyvíztisztító telepet kellett létesíteni, csak azért, mert a városi csatornahálózat bővítését későbbi időpontra ütemezték be. Előfordult az is, hogy több egymás közelében levő ipartelep, egyébként igen előnyös közös szennyvíztisztását azért nem lehetett megvalósítani, mert egves ipartelepek más más tárcához tartoztak és a beruházási összegek csak különböző időpontokra álltak rendelkezésre. A tervezés hibái Annak ellenére, hogy tervezőink igyekeznek minden esetben a legkedvezőbb megoldást megtalálni, mégis számos hiba fordul elő e téren. E hibák több okból erednek : 1. Az ipartelepek legelőnyösebb vízgazdálkodásának megvalósítása olyan széles körű ismereteket igényel, amellyel a tervezők egymaguk nem rendelkezhetnek. Ismerni kell az egész gyártási technológiát, a felhasznált és keletkező anyagokat, ezek tulajdonságait, a helyi adottságokat, más gyárakban - - elsősorban a hasonló külföldi üzemekben — alkalmazott megoldásokat és elért eredményeket stb. Mindezeket egy-egy tervező mérnök nem sűrítheti magába. 2. Sok esetben nem lehet analógiákból kiindulni, a tervezőnek, vagy tanácsadónak saját ötleteiből kell a legmegfelelőbbnek látszót kiválasztani. Ehhez esetleg vizsgálatok, vagy előkísérletek szükségesek, amelyek megvalósítása pénzt és időt igényel. 3. A tervezés rendszerint úgy kezdődik, hogy az üzem közli vízszükségletét és a tervező igyekszik ezt minden különösebb kritika nélkül kielégíteni ; avagy közlik a várható szennyvízmennyiséget valamint ennek szennyezettségét, és a tervezés ennek megfelelően történik. A tényleges üzemeltetés alkalmával azonban sokszor