Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
8. szám - Németh László: A mecseki perm antiklinális repedésvizei
360 Hidrológiai Közlöny 1964. 8. sz. Németh L.: A mecseki perm repedésvizei A hidroizohipszák szerkesztésénél 60 db befejezett fúrásból kiképzett megfigyelő kúthálózat vízszintadatait, valamint számos ásott kút vízszint jót vettük figyelembe. A közölt hidroizohipszás térképvázlat méretaránya miatt nem adhatunk egy időpontnak megfelelő hidroizohipszás felépítést, ezért erre nem is törekedtünk. A hidroizohipszás vázlaton (4. ábra) bejelöltük az antiklinális tengelyét is, amelytől É-ra a rétegek dőlése északi, D-re pedig déli és a földtani vízválasztót is. A földtani vízválasztó nem az antiklinális tengelyével esik egybe, hanem a felszíni vízválasztóval. Amint már kifejtettük, a repedéseket az összefüggő repedésvizek övében vetőrendszerek, litoklázisok, réteglapmenti elválások, mállás folytán keletkezett repedések alkotják. Ha csak a réteglapmenti repedésekben mozogna a víz, akkor az antiklinális tengelyétől É-ra csak északi, D-re csak déli lehetne a földalatti vizek mozgási iránya, tehát az antiklinális tengelye lenne a vízválasztó. A vizsgált repedésvizek zónájában azonban a vízvezető repedéseket nemcsak réteglapmenti elválások jelentik, hanem rájuk közel merőleges mélyreható vetőrendszerek és litoklázisok is. Ezek viszont közel függőleges irányban vezetik a vizet, tehát a rétegzettségnek, rétegdőlésnek és ezért esetünkben az antiklinális tengelyének sincs irányhatározó szerepe a földalatti vizek mozgásában. Az összefüggő repedésvizek övében a földalatti vizek vízválasztója, vagyis a földalatti vízválasztó egybeesik a felszíni, földrajzi vízválasztóval, s a Jakabhegy gerincén húzódik végig. Ettől a vízválasztótól, nagyjából a felszíni formákat követve, szivárognak a repedésvizek É-i, illetve D-i irányban. Vízzárójuk ezeknek az összefüggő repedésvizeknek a középső és alsó perm aleurolitos rétegcsoportok. A vízválasztón a perm repedésvizek szintje eléri K-felé az 500 m A. f.-i magasságot is, s ez a magasság a Jakabhegy gerincén nyugat felé a vízválasztó magasságával együtt csökken. Nem egy esetben észleltük a vízválasztón a repedésvizek szintjét 100—120 m terepszint alatti mélységben. A vízválasztón tehát a repedésvizek szintje nem a felszínhez közeli repedésekkel sűrűn átjárt övbe esik, hanem mint már említettük, a tektonikai vonalakhoz kötött sűrű repedéshálózatban mozgó repedésvizek övébe. A közel K—Ny-i irányú vízválasztónak a repedésvizek mozgásában iránymeghatározó szerepe van. Tőle É-ra a repedésvizek fő szivárgási iránya északi, az antiklinális K-i részén keleti, Ny-i részén nyugati. A vízszint esése nagy, néhol eléri a 120 m/km-t is. É-on és K-en az összefüggő perm repedésvizek a vízzáró alsó tráisz, szeizi rétegcsoportok alá szivárognak és ott nyomásalattivá válnak. Tehát ha lefúrunk a szeizi vagy kampili rétegcsoportok területén és harántoljuk az összefüggő repedésvizeket tároló perm rétegcsoportokat, nyomásalatti repedésvizeket tárunk fel. Ezek szintje megfelelő morfológiai viszonyok közt a térszint fölé is emelkedhet, tehát túlfolyó is lehet. Megfigyelő kúthálózatunk egy része nyomásalatti, és túlfolyó perm repedésvizet tár fel. Ny-o.n az összefüggő repedésvizeket vezető perm képződményekre a miocén -pliocén rétegcsoportok települnek, a repedésvizek pedig átszivárognak a miocén-pliocén rétegcsoportok porózus tagjaiba. A vízválasztótól D-re az összefüggő repedésvizek fő szivárgási iránya déli. Ezek a D-felé szivárgó perm repeclésvizek az antiklinálistól D-re levő vízművesített tortyogói pliocén összlet porózus rétegeibe szivárognak, s réteges pórusvízzé válnak. Mivel az összefüggő perm repedés vizek fekűje, az aleurolitos rétegcsoportok vízzáróak, a pliocén összlet fekűjét képező paleozoós képződmények szintén vízzáróak, ez az átszivárgás természetes. Szintén sok víz szivároghat a vízválasztótól D-re eső homokkövekből és aleurolitokból vagy tisztán aleurolitokból felépített rétegcsoportok felett levő löszből, az ártéri hordalékból a pliocén medencébe, ahol réteges pórusvízzé válik. Az antiklinálisnak a vízválasztótól D-re eső részéről a földalatti vizeknek D-felé, a pliocén medencébe való szivárgásának hidrodinamikai feltételei megvannak a felsorolt földtani feltételeken túl, mivel a földalatti vizek vízszintesése a vízválasztótól a pliocén medence közepe felé irányul, ahol a réteges pórusvizek piezometrikus szintje csak 120—110 m A. f.-i magasságban van, szemben az összefüggő perm repedésvizeknek a Jakabhegyen levő 500 m A. f.-i magasságú vízszintjével. A repedésvizek szintjének évi periódikus ingadozása nagyon változó: a 2—5 m-től 15—20m-ig is terjedhet s általában a vízszint helyzetétől függ. Ha a repedésvizek szintje a felszínhez közeli, repedésekkel sűrűn átjárt övbe esik, az éves periódikus vízszintingadozás kisebb, mint mikor a vízszint mélyebbre, a tektonikai vonalakhoz kötött repedésvizek övébe esik. Ez érthető is, mivel a felszínhez közeli vízszintes kiterjedésű sűrű repedéshálózattal átszőtt övben 1 méter mélységet számítva többszöröse a vízzel kitölthető hézagok térfogata, mint a mélyebben levő, csak a tektonikai vonalakhoz kötött sűrű repedéshálózat övében. Az összefüggő repedésvizeknek a környezetből kiemelkedő hidroizohipszás helyzetéből következik az is, hogy közvetlenül a légköri csapadék beszivárgó részéből pótlódhatnak. Más vízrendszerből a víz. nem pótlódik. Az antiklinálistól D-re és Ny-ra miocén-pliocén porózus képződményekben mozgó JEIMMWIAUT: Sí ossieriigpi perm repeeesmie* uohiptmi — er §isó rriótr eilzirú réfepcsoporfMVri fedeti nyomós oialii ossn/ugat perm repeaesvneh pieiometntus vonalai A perm repeaésvue* folijtoni virvá/osrrj/a,mtly effyOen a tekerni nitOlosilo is 4. ábra. Az fo/oroni jelnolcí 01 tsr tabíaiofon repedésvizek hidroizohipszás térképe <t>uzypa 4. Kapma zudpou3ozuncoe, cen3aiaibix Mexcőy coöoü eod e mpeufunax Abb. 4. Hydroisohypsen- Karte der zusammenhángenden Spaltwásse'
