Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

8. szám - Muszkalay László–Starosolszky Ödön: A szél hatására létrejövő mozgások a Balatonon

342 Hidrológiai Közlöny 1964. 8. sz. Muszkalay L.—Starosolszky ö.: A szél hatása a Balatonon változó. Észalci szél esetén általában az áramlás iránya a Zala torkolata felé mutat. A lengések hatására elsősorban a helyenként érvényesülő maximális, illetve különböző építmé­nyek szempontjából mértékadó vízszintek meg­állapításánál kell figyelemmel lenni. A lengések az áramlásokkal együtt nagy hatással vannak a mederalakulásra is, részint kimosást, részint pedig iszapvándorlást okozva. A lengés okozta iszap­vándorlás különösen jelentős az egyes öblözetek, a hajókikötők és a strandok feliszapolódásával kapcsolatban. A szél másik hatása a hullámzás. A Balatonon jellegzetes sekélyvízi hullámzás alakul ki [7]. Itt a hullámok magassága a szélnek kitett vízfelület hosszától, az ún. meghajtási hossztól, a szél sebes­ségétől, turbulenciájától, időtartamától és a kezde­tétől eltelt időtől, valamint a vízmélységtől és a hullámvisszaverődésből származó interferencia mértékétől függ. Ez utóbbiak jelentenek eltérést a mélyvízi hullámzáshoz képest. A hullámok rövidek és meredekek, hamar megtörnek, hosszú hullám­frontok nem alakulnak ki, a hullámfront tagjai egymástól igen eltérőek, a szélerősség változásának közvetlen hatására és az interferencia következ­tében (7. ábra). Az eddigi mérések arra a meglepő eredményre vezettek, hogy a legnagyobb balatoni hullámmagas­ság alaposan meghaladja az eddig feltételezett 1 m-es magasságot. Eddigi méréseink szerint Balatonszemesnél kh. 2 m-es mélységben, 28 m/s-os északi széllökéseknél a hullámmagasság 1,8 m-t ért el (7. ábra). A hullámzás kialakulásának és csillapodásának menetét az 5. ábra szemlélteti. A 7. ábrán feltüntetett hullámzás erősen változó amplitúdója mutatja, hogy a nagyméretű hullá­mok kialakulásában nagy szerepe volt a szél erős turbulenciájának és a hullám interferenciának. A Balaton területén a mértékadó hullámmagas­ságokban jelentős eltérések mutatkoznak részint a már felsorolt hatások következtében, részint pedig a szá­mításoknál nehezen figyelembe vehető orografikus hatások miatt, mint pl. a tihanyi szükület környékén. Ezek tisztítázásához és a valószínűségi viszonyok meg­állapításához még hosszú idejű, több helyen végzett, rendszeres mérések szükségesek. A hullámzás mértékének megállapítása a partvonalat rongáló erő meghatározása, a fenék iszap felkavarása, a hajózás biztonsága, a hullám­törők magasságának megállapítása, és a mérték­adó vízszint-számítás szempontjából jelentős. 30 W 1963. VII. 8.17" 5' 7. ábra. Hullámidősor Balatonszemesnél <t>ueypa 7. rpacpuK eom y BaAamoHceMeui Abb. 7. Wellendauerlinie bei Balatonszemes így pl. Balatonaligán a lengés és a hullámzás ked­vezőtlen találkozása esetén a vízszint 1,5 m-rel is a statikus vízállás fölé emelkedhet. Az adatok feldolgozásánál és az általánosításánál fellépő nehézségek A tavi mérőállások évenkénti újbóli beépítése és őszi kiemelése, a műszerek és a hajózási szem­pontból szükséges kivilágítás kezelése — néha csak nagy nehézségekkel — biztosítható. A begyűjtött adatokból általános érvényű törvényszerűségek levezetésénél is újabb nehézségek jelentkeznek. Karausev szovjet tudós 1960-ban megjelent ,,8zint­lengési jelenségek a víztárolókon és tavakon" című össze­foglaló munkájában [8] elméletileg is megalapozott eljárásokat közöl a vízszintlengések számítására, az eljárások alapjai azonban minden esetben a jól meg­határozott kísérleti állandók. A vízszint és a szél hatására mozgó légtöme­gek kölcsönhatása a turbulencia kicserélődés tör­vényszerűségei szerint megy végbe. A két fázis érintkező felületén fellépő csúsztató feszültség a hidrodinamika alapösszefüggései alapján a kinema­tikus (vagy dinamikus) nyúlóssággal (viszkozi­tással) hozható összefüggésbe, amely egy-egy fázisra megbízhatóan meg is határozható és tisztá­nak tekinthető víz esetén csupán a víz hőmérsékle­tétől függ. A víz és levegő határfelületén fellépő csúsztató feszültség azonban függ a vízfelület „érdességétől", azaz a hullámzástól, vagy ponto­sabban Karausev vizsgálatai szerint a Indiám és a felette mozgó légréteg sebességétől. A kísérleti tényező értékéhez a szárazföldön és a 10 m magasságban mért szél sebességét a víz­felszín közelére kell redukálni. A szélsebesség fel­színközeli eloszlására a meteorológiában ismeri logaritmikus összefüggést vagy az Egyesült Álla­mok Időjárási Hivatalának és a Partvédő Szolgá­latának kísérleti eredményeiből levezetett össze­függést lehet alkalmazni. Az állandósult, vagy állandónak tekinthető széláramlások hatására statikus állapotot feltéte­lezve különböző egyszerűsítő feltételezések alapján vezethető le a legnagyobb kilendülés képlete, amely szerint a kilendülést a vízfelszínen érvényesülő szélsebességgel, a meghajtási hosszal és a viszkozi­tással egyenesen, a közepes vízmélységgel fordítva arányos prizmatikus mederben. A viszkozitásra vonatkozóan az USA Partvédő Szolgálata közölt kísérleti értékeket [9j. A nem állandósult vízlengések számítására Karausev az általános hidrodinamikai alapegyen­letekből különböző egyszerűsítésekkel és elhanya­golásokkal számítási eljárást dolgozott ki, amelyet a cimljanszki víztározón végzett megfigyelésekkel igazolt. Eljárásának fontosságot ad az a körülmény, hogy segítségével a vízszintlengésből és hullám­zásból következő áramlások hordalékmozgató ké­pességét is figyelembe lehet venni. Ezzel méréseink alapján a balatoni kikötők feliszapolódásának mértékét számíthatjuk, ami megkönnyítheti az ellene való védekezés megtervezését. A balatoni vizsgálatok következtében a vi­szonylag bonyolult számítási eljárások egyszerűsítése,

Next

/
Thumbnails
Contents