Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
7. szám - Dr. Donászy Ernő–Szepes Ildikó: A biritópusztai halastavak (Paks) 1962/63. évi limnológiai vizsgálata
332 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. Donászy E.—Szepes I.: A Biritó-pusztai halastavak A Cladocera planktonrákok közül a Bosmina az I. tóban szept. 3-án 23%, egyébként jelentéktelen, a II. tóban július 19-én 52% és a III. tóban szept. 3-án 17%. A Daphnia genus a tavak nagy hátrányára nem jelentős ; 10%-ban vagy ennél nagyobb értékkel csak az I. tóban jún. 19-én és 27%-ban szept. 3-án, a II. tóban július 19-én 52%-ban fordult elő. A három tó a zooplankton alapján mind mennyiségi, mind faji összetétel szempontjából a közepesnél rosszabb halastavak közé tartozik. Szükséges azonban, hogy az 1963. évi néhány planktonminta helyett a következő években hetenként vett mennyiségi planktonminták alapján a zooplankton alakulásáról pontosabb képet alakítsunk ki. A fenékállatok A biritói halastavakban vezettük be először a fenékállatolc tanulmányozására kidolgozott új módszerünket (3. ábra). Szolomit-lemezekből kb. 35x35 cm (kb. 3 cm vastag) kisebb lemezeket készített részükre a Fertői Nádgazdasági Vállalat. A lemezekre 1 db egész téglát erősítettünk és a vízmélységnek megfelelő hosszúságú drótokkal süllyesztettük a tófenékiszapba, a lemezek helyét a tó felszínén a halászhálókhoz használt nagy parafákkal bólyáztuk ki. Minden tóban különböző helyen 10—10 db lemezt bólyáztunk ki (a II. tóban 11 db). A lemezeket június elején rakták le és szept. 3-án szedtük fel. A téglától megszabadított lemezeket nedves állapotban laboratóriumunkba hoztuk, az összeerősítő drótokat szétvágtuk és fehér zománctálban a nádszálakról gondosan leszedtük a lemezbe települt fenékállatokat. Az eredmény a következő volt: (Az összes lemezeken talált "szervezetek összege!) Chyronomus lárva Tubifex Édesvízi szivacsbevonat . I. tó 107 141 II. tó 114 143 III. tó 80 72 4 lemezen 8 lemezen 2 lemezen Az I. és II. tó kereken mintegy 1 m 2 felületén közel azonos volt a betelepült fenékállatok száma, míg a III. tóban jelentősen alacsonyabb volt. A kísérlettel az volt a célunk, hogy a módszert egyáltalán kipróbáljuk, az eredményből még nem vonunk le messzemenő következtetéseket a tavak fenékállatvilágára. Mivel a II. tó vízfelszíne 80%kal Ceratophyllum demersum hínárral volt benőve, a szabadon maradó területekre helyeztük a lemezeket. A III. tóban azonban sokkal tisztább volt a víztükör és így — bár az 1 m 2-re eső területen kevesebb fenékállatot találtunk, mint a II. ban, mégis valószínűbb, hogy az egész tófelületre vonatkoztatva, a III. tó fenékállat tömege nagyobb volt, mint a sűrű hínárral borított II. tóban. A zooplankton kedvezőtlen voltát, mint sok más tóban is, valószínű, hogy a fenékállatok bősége egyenlíti ki. A nagyobb területet elfoglaló hínárfajok : Ceratophyllum demersum Myriophyllum spicatum Potamogeton pectitnatus Utricularia vulgáris I. + + II. + + + III. + — — 2. ábra. Szolomit lemez felszerelése és lehelyezése a tavakba fenékállatok gyűjtésére 1 : parafa bója, 2 : vízfelszín, 3 : drót vagy nylon, 4 : téglasúly a lemezekre drótozva, 5 : szolonit-lemez, 6 : tófenékj Abb. 2. Solomit-Platté für Sammlung der Bodenfauna 2 : Kork-Boje mit 7 cm Durchmesser, 2 : Wasseroberflache, 3 : Draht oder Nylon,_4 : Ziegel zur Platté gedraht, 5 : Solomit-Platte, 6 : Teichboden Fig. 2. Solomit-plate for the sampling of Benthos organism 1 : cork-buoy ; 2 : water level; 3 : wire or nylon ; 4 : brlck wired to 5 : solomit-plate ; 6 : bottom of tbe ponds (1963. szept. 3-i állapotra vonatkozó felvétel.) Nem tartjuk véletlennek, hogy a III. tóban volt a legnagyobb a kh-ankénti összes halhústöbblet ! Szuperíoszíát trágyázási kísérlet Kísérletünk célja volt, hogy minden halastóba annyi szuperfoszfátot szórjunk, amennyire a tavakban meghatározott foszforszint eléréséhez ténylegesen szükség van, nem pedig kellőképpen meg nem alapozott hagyományos normák legyenek az irányadók. Kísérletünknek nem volt célja, hogy a szuperfoszfát hozamfokozó hatását vizsgáljuk. A 4. táblázatban foglaltuk össze a kísérletre vonatkozó összes adatot. A gazdaság által használt szuperfoszfát hatóanyagtartalmát, a vízben ténylegesen talált foszfát-foszfor mennyiségét azonos módszerrel határoztuk meg. (Foszfátmeghatározást ammóniummolibdátos módszerrel végeztük.) Azt a célt tűztük ki, hogy május hó folyamán egy liter tó vízben 0,250 mg/l legyen a minimális foszforszint. A megfelelő szint elérésére szükséges szuperfoszfát mennyisége a következő összefüggésből számítható :
