Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

7. szám - Dr. Donászy Ernő–Szepes Ildikó: A biritópusztai halastavak (Paks) 1962/63. évi limnológiai vizsgálata

328 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. Donászy E.—Szepes I.: A Biritó-pusztai halastavak 3. táblázat Biri-tó, III. sz. halastó vízminőségének alakulása 1962/63-ban Év 1962. 1963. Hó, nap 9.25. 10.31. 3.29. 5.28. 6.19. 7.19. 9.3. Minta száma 392 483 100 236 272 334 462 PH • 7,85 7,85 7,96 7,73 7,73 7,96 8,70 K-ion, mval/1 0,44 0,13 0,08 0,03 0,03 0,03 0,02 Na-ion, mval/1 1,65 0,22 0,02 0,02 0,13 0,17 0,96 Ca-ion, mval/l 3,21 2,81 2,76 0,89 1,85 0,95 1,05 Mg-ion, mval/1 3,70 7,06 2,85 3,84 3,33 2,27 2,00 Cü

3-ion, mval/1 0 0 0 0 0 0 0,44 HC0

3-ion, mval/1 .... 6,87 6,85 4,70 2,70 3,35 3,10 3,28 Cl-ion, mval/1 0,21 0,24 0,19 0,18 0,24 0,24 0,13 S0

4-ion, mval/1 1,92 3,17 0,78 2,10 1,75 0,08 0,18 E kat.+ an. mval/1 18,00 20,44 11,34 9,96 10,68 6,84 8,06 0

2-fogy., mg/l 14,4 14,6 9,6 50,4 11,0* 7,2* 19,3 •1:2 hígításban. A pH értéke 7,73—8,70 között változott (az egyes tavak között az eltérés nem jelentős). Az I. tóban május 28-án 8,45 pH mellett 0,39 mval/1 karbonát-ion, a III. tóban 1963. szept. 3-án 8,70 pH mellett 0,44 mval/1 karbonát-ion volt kimutatható ; egyébként a tavak vizében karbonát-ion és 8,4 pH feletti érték nem volt kimutatható. A tavak vize megőrizte a tápvíz Mg—HC0

3 jellegét, csak az I. tóban volt 1962. szept. 25-én (2,60) és 1963. március 29-én a Ca-ion (2,76) mval/1 értéke a magnéziumnál nagyobb. A magnézium-ion mellett a kationok közül a Caion jellemző a vízre, így Mg—Ca-hidrogénkarbonátos, tipikusan dunántúli halastóvíztípus jellemző a biritói tavakra is. A nátrium-ion az 1962. őszi (szept. 25-i) mintában mindhárom tóban nagyobb koncentrációt ért el, egyébként alacsony. A kálium-ion a tavak vizének felhígulása esetén elég alacsony. Kívánatos olyan kísérletek végzése, amelyekben a tavak kálium-szintjének javításával az elsődleges termelés esetleges fokozódását sikerül elérni. Az anionok között mindenkor a hidrogénkarbonát-ion az uralkodó, a magnézium és kalcium karbonátok, hidrokarbonátok széndioxid megkötőképessége igen jelentős a tó életében. A Biri-tói halgazdaságnak igen nagy előnye vízminőségi szempontból, hogy a legkedvezőbb víztípus alakul ki és marad meg az egész termelési időszakban, a lúgosság (savmegkötöttség) csak az I. és III. tavakban esett 3 alá (2,41, 2,70) (hidrogénkarbonát mval/1). A 21 minta átlaga alapján a halastósorozatra a 4,4 mval/1 érték a jellemző, ezzel a tavak a közepesen eutróf vizek közé sorolhatók (Donászy [1],), a III. tó nem tér el az átlagtól, a II. tó eltérése +0,7, az I. tó eltérése —0,4 mval/1 HC0

3. A vas és mangán igen kevés, a szokásos analitikai módszerekkel nem is mutatható ki. A klorid-ion fiziológiai szempontból elegendő mennyiségű, a víztípusra nem jellemző. A szulfátion az összion-koncentráció változásokkal eléggé megegyező módon növekszik vagy csökken, eddig még nem merült fel a három tóban, — a dunántúli tavakban eléggé gyakori —, kénhidrogén-képződés és jelentős szulfátnövekedés (sokszor halpusztulással egybekötött) jelensége. Az ionos összetétel alapján a tavakat eléggé kedvezően ítélhetjük meg. (A foszfát-ionról később bővebben szólunk.) Még megemlítjük, hogy az ammónium-ion legfeljebb nyomokban fordult elő, nitrin-ion és nitrát-ion általában nem volt mérhető mennyiségben kimutatható. A nitrogénháztartást még pontosabb vizsgálat alá kell vennünk, mert nem tartjuk megnyugtatónak a jelenlegi helyzetet. A gazdaságnak nincs módjában a tavak szervestrágyázása, a szervetlen trágyák közül eddig csak szuperfoszfátot alkalmaztak. A szilíciumdioxid (Si0

2 mg/l) értéke 2—10 között változik. Külön ki kell emelnünk az oxigénfogyasztási értékek magas voltát : az I. tóban minimálisan 9,7, a II. tóban 9,4, a III. tóban 9,6 mg/l volt a legalacsonyabb érték, több esetben az 1 : 2 arányú hígításban is nagy értéket kaptunk. Ebben hasonlít a Biri-tó a legtöbb, régi dunántúli halastóra. Ezek oxigénfogyasztása általában 10—20 mg/l közötti. A tavak vize káliumpermanganáttal eloxidálható szerves anyagokban elég gazdag. (Az oxigénfogyasztás meghatározását lúgos közegben végeztük.) Az oxigénfogyasztás középértéke 21 minta átlagában 16,7 mg/l. Eltérés az átlagtól: 1. tó —1,5 ; II. tó —2,3 ; III. tó + 4,0. A nagyságrend teljesen megegyezik a három tó termelési eredményeivel (lásd később), a legalacsonyabb volt a kh-ankénti hozam a II. tóban és a legnagyobb volt a III. tóban. Egyelőre nem állítjuk, hogy a kettő között korreláció van, csak a tényt szögezzük le. Kísérletekkel ez az összefüggés tisztázható lesz. A tavak vízminősége alapján tehát a biritói tavakat a közepes és a jó ökológiai adottságú halastavak közé sorolhatjuk. A pH értéke éppen a legjobb (7,4—8,4 között); típusa magnézium-kalciumhidrogénkarbonát, e típus széndioxid-megkötőképessége miatt a legjobb halastó víztípus ; a lúgosság (HC0

3, mval/1,