Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

1. szám - Haszpra Ottó: A Pécsi-víz gerdei vízhozammérő műtárgyának kismintavizsgálata

32 Hidrológiai Közlöny 1964. 1. sz. Haszpra O.: A Pécsi-víz gerdei vízhozammérő műtárgya MCnblTAHHE HA MOflEJlM COOPY>KEHHH BO^OMEPA HA BOBOTOKÉ O. Xacnpa B niflpoTexHHMecKOií jiaSoparopmi HayMHO-HccJieflOBaTe.ibCKoro HHCTHTyTa Bo^Horo Xo3HÍicTBa np0B0AHjiHCb iicnbitaHiiH MOflejin BoaoMepHoro coopyweHHH BOAOTOKa IleM y Tep^e B paMKax cepiiíi HcnuTaHHÍÍ npoBOflll.MblX flj'IÍ! HCCJieflOBaHIIH peniCTpaUHOHHblX CTBOpOB Ha MaJibix HaHOCHbix BOflOTOKax. Ilepefl naMH cTOHJia 3a«aMa, oripeAeJiiiTb BJiHHUHe 3amieHii>i BepxHero 6be(|)a Ha KpiiByio pacxoflOB BOflOMcpa. no H3MepennaM OKa3aJiocb, MTO ecjiii npe/tnojiaraeTCH 3aiijieHHe MCHbiuero cy>KeHHH no KpafÍHefi Mepe AO nojiOBiiHbi ero BbiooTbi, HJIH flonycKaeToi TaKoe 3amieHHe B cTBope BoaoMepHoro nocTa (<J)iir. 2), TO KpuBan pacxoaa ne npoTepricBatT 3aMeTHoro H3MeHeHHH ((jmr. 3—4) y>Ke npn ypoBnax BO^bi, npnöjuD+caioiniix Sepwy MCHbiuero cy>KGHiiH. OAHaKO KpHBbie, nocTpoeHHbie MeHbuinx pacxo/jOB ÍIBJlHKJTCfl He npnrOAHbIMH A-"'*

1 TapiipOBOMHblX KpiIBblX, n0T0.My MTO ypoBHii npn TaKiix pacxo^ax OKa3biBaK>TCH coBce.M He HaflOKHhiMM MOKJY FLBYIMH nepiuia.Mii ii3-3a HX 3ármpaHHH B KOHyc BbiHOca. Modelluntersuchung des Wassermessobjektes bei Gerde ain Bach Pécsi-víz O. Haszpra lm Rahmen der Versuchsreihe über die Durchflussmesstellen von geschiebeführenden Kleinwasserláufen befasste sich das Wasserbau-Laboratorium der Forschungsanstalt, für Wasserwirtschaft auch mit dem Objekt bei Gerde am Wasserlauf Pécsi-víz. Wir hatten festzustellen, was für einen Einfluss die Auflandung im Oberwasser auf die Abflussmengenkurve des Objekts ausübt. Die Untersuchungen zeigten, dass wenn man eine höchstens bis zur halben Höhe der kleineren Querschnittseinschnürung reichende Auflandung voraussetzt, beziehungsweise zulasst (im Pegelquerschnitt, Abb. 2), dann weist die Durchflussmengen-Kurve bei Wasserstánden über oder in der Náhe des Banketts der kleineren Einschnürung bereits keine beachtenswerte Veránderung auf (Abb. 3, 4). Die Abflussmengenkurven für niedrigere Wasserstánde können hingegen nieht mehr als Eichungskurven benützt werden, da infolge der Eintiefung in den Schuttkegel diese Wasserstánde zwischen den beiden Grenzwerten vollstandig unsieher sind. Könyvismertetés Dr. Németh Endre: Hidroracchanika (Tankönyvkiadó, Budapest, 1903. 882 oldal, 492 ábra, 10 táblázat. Hazánk vízi mérnöki kara mindig nagy örömmel fogadja, ha szakterületéhez tartozó témakörből újabb könyv hagyja el a sajtót. Kétszeres öröm azonban, ha olyan szakmunkáról van szó, amely műszaki irodalmunk hiányosságát pótolja és olyan segítséget biztosít a szakemberek számára, amely a korszerű vízgazdálkodás feladatainak megoldásához nélkülözhetetlen. Ezt az örömet érezzük most, amikor kézbevesszük dr. Németh Endre: Hidromöchanika című munkáját. A szerző munkája valóban komoly hiányt pótol, mivel az eddigi magyarnyelvű és ebbe a témakörbe tartozó munkák egyrészt a hidromechanikának csak egyes fejezeteit tárgyalják, másrészt alkalmazási körüket tekintve távolabb állnak a vízépítési gyakorlattól. A könyv igen nagy és részletes anyagot ölel fel és messze túlhaladja a hallgatóktól az egyetemi oktatás keretében megkívánható anyagot . Ez a körülmény nagyon hasznos, mert azt jelenti, hogy a könyv kézikönyvként is használható ós a tanuló ifjúság mellett mind a gyakorló mérnökök, mind pedig a tudományos kutatók eredményesen használhatják. Dr. Németh Endre Ilidromechanikája a bevezető fejezetek mellett három részben tárgyalja a folyadékok mozgásának módozatait és törvényszerűségeit. A bevezetőben a szerző áttekinti a liidromechanika történeti fejlődését, majd a folyadékok legfontosabb fizikai tulajdonságainali tárgyalása után a hidromechanika módszereit ismerteti és betekintést nyújt a különböző analógiák hasznosításával kapcsolatos kérdésekbe is. A könyv első része a kinematikával foglalkozik. Az alapfogalmak és a vizsgálati módszerek tárgyalása mellett az olvasó jó összefoglalását kapja a folyadékok mozgásával kapcsolatos feladatoknak és megismeri az örvénymentes és az örvényes mozgások sajátságait. A szerző könyvének második részében az ideális folyadékok dinamikai alaptételeit, majd az örvénymentes, sík- és térbeli mozgások részleteit tárgyalja. Sok új gondolattal találkozunk a dinamikai alapegyenletek, valamint a folyadék energiatartalmának értelmezésénél. Rendkívül világosan és egyéni meglátással foglalja össze a konform leképzés tartományának értelmezését, valamint általánosságban a konform leképzés végrehajtásának egyes lépéseit. Könyvének ebben a részében különösen világosan érzékelteti a szerző, hogy a hidromechanika elméleti tételei milyen fontosak a korszerű vízimunkálatok végrehajtása szempontjából. A viszkózus folyadékokkal a könyv harmadik része foglalkozik. Az alaptörvényszerűségekkel, elsősorban a Navier-Stokes törvény levezetésével, valamint az ahhoz kapcsolódó szemléltető példák keretében ismerkedik meg az olvasó. A viszkózus folyadékok mozgásának törvényeit először a nagy viszkozitású folyadékmozgásokra alkalmazva mintegy előkészíti a szivárgó mozgások módszereire is az olvasót- A szivárgó mozgásokra vonatkozó fejezet kiváló összefoglalása a műtárgyak alatti szivárgásoknak, valamint földgátakban jelentkező szivárgó mozgások kérdéseinek. A csatornák és talajcsövek mentén előálló vízcsere problémakörét csakúgy, mint a kutak áramlástani vizsgálatát is megtaláljuk ebben a részben. A szerző külön fejezetekben fejti ki a kisviszkozitású folyadékok lamináris és turbidens áramlásával kapcsolatos tételekei. A permanens folyadékmozgást prizmatikus medrekben tárgyalja. A nempermanens vízmozgásokat összefoglaló fejezetekben a periodikus mozgásokra különösen részletesen kitér a szerző, de kellő teret juttat a pszeudoperiodikus mozgások, különös tekintettel a transzlációs hullámokra. A szivárgási problémák megoldásához segítségként külön Függelék foglalkozik az elliptikus integrálok és elliptikus függvények kérdéseivel. Dr. Németh Endre könyvének igen nagy értéke, hogy végig érvényesítette sajátos egyéni tárgyalómódját, hasznosította gazdag kutatói és gyakorlati tapasztalatait, felhasználta saját eredményeit, ami által könyvének igen értékes újszerűséget biztosított. A szerző a tárgyalt anyagot nagy körültekintéssel és a megfelelő irodalmi anyag felhasználásával állította össze. Ismételten meg kell emlékeznünk arról a körülményről. hogy a szerző mint a hidromechanikának legkiválóbb hazai művelője nem sablonszerű tankönyvet vagy kézikönyvet írt. a szerző egyéni meglátásai, saját eredményei minden részletnél érvényesülnek. Ügy véljük, hogy ez a nagy szakértelemmel és szeretettel megírt tan- és kézikönyv mind a tanuló ifjúság, mind pedig a gyakorlati mérnökök, sőt a tudományos kutatók részére is nagy segítséget fog nyújtani. Dr. fíogárdi János