Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

5. szám - Dr. Szemes Gábor–Bozzay E.: A jég alatti Duna-víz kémiai és mikrobiológiai minőségéről az 1963. év rendkívüli hideg telén

Szemes G.—Bozzay E.: A jég alatti Duna-víz Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. 227 tük. Megállapításunknak több évi vizsgálat az alapja. A jégmentes, valamint a rövidebb ideig jéggel borított Dunában a szennyező szervesanyagok könnyebben, gyorsabban elbomlanak. Utalunk ezzel kapcsolatban kémiai elemzési adatainkra, amelyek különösen az oxigéntelítettségben mutattak eltérést a normál kémiai viszonyoktól. Az oldott oxigén mennyisége az átlagosnál lényegesen kisebb volt. A V1TUKI és a Fővárosi Vízmű laboratóriuma egyaránt észlelték (azonos időpontban) a feltűnő jelenséget. Ez az oxigénhiány a biocönózisok kialakulását, fejlődését károsan befolyásolja. Lehetséges, hogy a fény és oxigén hiányával megzavart életfolyamatokat kellemetlen kihatásaiban még tetézte az is, hogy különféle ipari üzemek, gyárak a jéggel fedett folyóba szabadabban bocsáthatták szennyvizeiket, mint egyébként. Magát a Dunát a fény- és oxigénhiányból adódó rossz mikrobiológiai viszonyai mellett a beömlő házi eredetű szennyvizek is a normálnál jelentékenyebben terhelték, mert a csökkent vízhozammal a beömlő szennyvizek felhígulási lehetősége kisebbedett. A vízhozam és oldott oxigén YITUKI által mért mennyiségi viszonyaiban a 2. táblázatban mutatunk be néhány adatot. (A Fővárosi Vízművek laboratóriumának adatait az 1. táblázat tartalmazza.) 2. táblázat A Duna vízhozamának és oldott oxigén viszonyainak YITUKI által mért adatai Időpont Vízhozam 0

2 tel. % 1963 [m

3/see] 0

2 tel. % I. 7.-én 1200 83,0 II. 6.-án 647 44,2 II. 11.-ón 623 46,3 II. 18.-án 752 50,3 II. 20.-án 716 36,1 III. 4.-én 539 51,0 III. 1 l.-ón 597 64,4 III. 18.-án 4290 70,6 III. 20.-án 3890 75,0 III. 22.-én 4140 74,6 A fenti adatok különösen február hónapban és március első felében mutatnak viszonylag csekélyebb vízhozamot, amely lényegesen hozzájárult a szennyeződés fokozódásához. A jeges Duna-víz növényi mikroorganizmusairól A Duna mikroszkopikus növényeiről, állatairól ugyan számos tanulmány jelent meg, de azok nem érintik a jégalatti élővilágot. A jégtáblákkal borított víz élővilágának összetételében a legfőbb jellemző az, hogy a különböző protozoák, amelyeket a Duna vizében egyébként kis mennyiségben figyeltünk meg, jelentékenyen felszaporodtak. így pl. : Glaucoma sp. ; Colpidium sp., Paramaecium sp. Éppen így aránylag nagyobb mennyiségben lépett fel számos baktérium és gomba is. A mikrovegetáció elemzése. A baktériumok ('Schizomycophyta,) és a gombák (Mycophyta,) közül itt csak azokat vettük figyelembe, amelyek tenyésztési eljárások nélkül identifikálhatok. A tenyésztéssel végzett vizsgálatok eredményeit külön ismertetjük és azokat a bakteriológiai és kémiai adatokat tartalmazó 1. táblázat tünteti fel. A phytoplankton próbáknak szinte valamenynyiében előfordult a Leptothrix ochracea vasbaktérium. Számuk januártól március felé emelkedő, a maximumuk közvetlenül a jégtáblák megindulása előtt 13 ind./ml. Gyakoribb még a Beggiatoa alba, de 2—3 ind./ml-nél számuk soha nem több. Nagy vonásokban hasonló gyakoriságú a Cladothrix dichotoma is. Utóbbi március 19-én elérte a 4 ind./ml számot. Szórványos a Gallionella ferruginea, Thiothrix nivea, és a Pelogloea bacillifera. Előrekerült a Leptomitus "lacteus és a Sphaerotilu» natans néhány egyede is. A nyers Duna-víz elszenynyeződését, az asszimiláló szervezetek szempontjából vett rossz körülményeket a fenti vas-, kénbaktériumok, gombák stb. jelenléte tükrözi. A kékmoszatok (Cyanophyta) egészen gyéren kerültek csak elő. Mindössze egy-két Oscillatoriafonalat figyeltünk meg. A februári mintákban ezek szinte állandóan előfordultak. Ostorosok (Euglenophyta) csupán egy-két fajjal képviseltek. Az Euglena polymorpha és a Trachelomonas hispida is előfordult, néhány példányban. Feltételezhető lenne az adott életkörülmények között a színtelen ostorosok nagyobbszámú fellépése, de azt vizsgálataink során nem észleltük. A kétbarázdás moszatokat (Pyrrophyta) csupán egyetlen Peridinium taxon képviselte. Ennek a törzsnek tagjai egyébként is jelentéktelen számban fordulnak elő a Duna phytoplanktonjában. Sárgászöld moszatok (Xanthophyceae) közül a Tribonema, a sárgamoszatok (Chrysophyceae) közül pedig a Mallomonas egy-két egyede került elő. A kovamoszatokat (Bacillariophyceae) 60 taxon képviselte, fajonkénti előfordulásuk azonban csak szórványos. A legállandóbb taxon, mely a próbák szinte mindegyikéből előkerült, a Stephanodiscus hantzschii. Ez is általában csak két-három egyeddel ml-enként, a maximuma pedig január végén 5 ind./ml. Megemlítendő még a Navicula gracilis és a N. radiosa, amelyek előfordulása január-februárban szórványos, március végén pedig számuk 4 ind./ml. Gyakoribbak még a Cymatopleura solea, Cymbella ventricosa, Diatoma elongatum, D. vulgare, Melosira varians, Nitzschia kützingiana, N. lineáris, N. sigmoidea, Synedra acus, és S. ulna. Természetesen ezeknek a száma is igen csekély. A jéggel borított Duna phytoplanktonjának, ha részben dezorganizálódott állapotban is, az algák közül a kovamoszatok a legjellemzőbb tagjai. A zöldmoszatok (Chlorophyta) a téli planktonban a normál körülmények mellett is kicsiny faj- és egyedszámmal képviseltek. A jéggel borított Dunában előfordulásuk szinte alig számottevő. Csupán egy-két Scenedesmus és Ankistrodesmus került elő, ezek is pusztuló állapotban. A vizsgált mikrovegetáció előfordulási viszonyait a 3. táblázat tartalmazza. A téli nyers Duna-víz minőségének romlásában minden bizonnyal igen nagy szerepe volt az algák hiányának.