Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

5. szám - Dr. Szemes Gábor–Bozzay E.: A jég alatti Duna-víz kémiai és mikrobiológiai minőségéről az 1963. év rendkívüli hideg telén

Szemes G.—Bozzay E.: A jég alatti Duna-víz Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. 225 kének természetes vastagsága a 0,5—0,6 m-t is elérte (1. kép). A nagy jegesedés nem csupán a vízkivétel szempontjából okozott gondokat, technikai zavarokat. A jégpáncél és a felette levő vastag hótakaró sok vonatkozásban befolyásolta a folyam életét és az ivóvíz minőségét is. A jég és hótakaróval fedett Dunabakteriológiai és kémiai viszonyainak megismerésére 1963. I. negyedében rendszeres kémiai és mikrobiológiai vizsgálatokat végeztünk. Az évnegyedben naponta vettünk vízmintákat kémiai és bakteriológiai vizsgálatok céljára. Eredményeinket jelenleg heti átlagban közöljük. Az egyéb növényi mikroorganizmusokat januárban 3, februárban 4, márciusban 3 alkalommal tanulmányoztuk. Az utolsó mintavétel 1963 március 19-én történt. Mintavételi hely : a felszíni nagy vízmű szigetén, a vízkivételi mű gerebnyílásai. A részletes minőségi elemzések céljaira 30 liter ülepített, a mennyiségi felmérésekre pedig 100 ml merített vízmintákat dolgoztunk fel. A jég alatti Duna szennyeződése, szervesanyag hordaléka Jó felvilágosítást ad a vízben diszpergált és lebegő, víznél nagyobb fénytörésű anyagok relatív mennyiségi viszonyaira a Pulfrich nephelométerrel történő relatív zavarossági fok megállapítása (1. ábra). Január 4-től 9-ig tartó vízállás-emelkedést 5-től 10-ig rohamosan emelkedő relatív zavarossági értékek követik. 1961—62. év során folytatott mérési adataink azt bizonyítják, hogy a vízállás és a relatív zavarossági fok változásai jól értékelhető párhuzamot mutatnak. A vízben diszpergált anyagok mennyisége a vízállásemelkedést ^követően erősen megnövekszik, apadáskor pedig csökken. Ezt a jelenséget tapasztaljuk március hónapban az olvadás megindulásakor is. Február hónap folyamán az eddigi megállapításokkal szemben ellentét látszik kialakulni. Figyelembe véve azonban az időjárási viszonyokat, amely szerint, a Duna vízállása ténylegesen nem emelkedhetett, és a V1TUKI által mért vízhozam adatokat, megállapíthatjuk, hogy a vízállás Lánchídnál mertmagassága nem arányos a szállított vízmennyiségekkel, ezért a vízállás emelkedések nem lehetnek valódi áradások következményei. Feltehető, hogy a jégpáncéllal borított Dunán egyes helyeken jégtorlaszok jöttek létre, amelyek a Duna vizét átmenetileg megduzzasztották. Alátámasztja ezt a feltevést az is, hogy ebben az időszakban a Duna egész vízgyűjtő területén nem esett csapadék eső formájában, s olvadást még kisebb elszigetelt területeken sem észleltek. Vizsgálataink ugyancsak azt igazolják, hogy a Duna vizét nem érték olyan behatások, amelyek a minőségi mutatókat az áradásokhoz hasonlóan megváltoztatták volna. Január 20-tól március 8-ig igen alacsony és egyenletes relatív zavarossági értékeket mértünk. Hasonló minőségi állandóságot mutattak a pH és hőmérsékleti viszonyok is. Március hó 8-tól az áradás, majd jégzajlás időszakában a relatív zavarosság értéke hirtelen felszökött, s egy héten belül több mint 800 fokkal emelkedett. A tél folyamán a talaj és hótakaró felszínére ülepedett szennyező anyagok : por, korom stb. a meginduló esőzéssel és olvadással olyan mennyiségben mosódott be a Dunába, hogy a szabad szemre teljesen átlátszó, kevés diszperz anyagot tartalmazó víz zavaros, átlátszatlan folyadékká változott. Deríí-l H 2 A -\9,0-\700\ | ; \S00I I I : I hoo! i ! i i \200i ! 100501-> J7,0

J 0-> H-H-H+ <l)>ítilltinil<ntswH*m!iina*xisr?tt?aio 1913 tanuór ii3*sstii «n a a innen rnsmun zxxisn február 1. ábra ; •> 8 9 ron fífín isfs rrte tg mitV23Vt2SXPB29x A március