Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

4. szám - Csanády Mihály–dr. Gregács Margit: Néhány adat hazai csepegtetőtestes szennyvíztisztító berendezések hatásfokáról

185 Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. t SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Néhány adat hazai csepegtetőtestes szennyvíztisztító berendezések hatásfokáról CSANÁDY MIHÁLY ésdr. GRBGÁCS MARGIT* Bevezetés A vízfogyasztás és ezzel együtt a szennyvíztermelés évről-évre nő, folyóink terhelhetősége azonban véges. A hazai felszíni vizek rendszeres közegészségügyi vizsgálata [1] megmutatta, hogy egyes befogadók már nagyon szennyezettek (Sajó, Szinva, Ikva). A befogadóval nem rendelkező alföldi városok csatornázásával kapcsolatban különösen nehéz a szennyvíz elhelyezése. Az 1960-as népszámlálás során felvett adatok szerint [2] az ország lakosságának 26,7%-a van ellátva vízvezetékkel (törpevízművek nélkül) és 20,2%-a csatornával. E szerint a vízvezetékkel ellátottak kb. egynegyedénél nincs csatornázás. A csatornával ellátott településeknek és intézményeknek csak egy részéhez tartozik szennyvíztisztítótelep, és ezek sem működnek minden esetben megfelelően. A különböző statisztikai adatokból kitűnik, hogy az összes szennyvíznek hány százalékát tisztítják meg (esetleg iparági bontásban). Ezek az adatok azonban sok esetben inkább csak azt mutatják, hol lehetséges a tisztítás, nem pedig a megfelelőképpen megtisztított szennyvíz mennyiségét. Jelenleg még nincs olyan összeállítás, amely a hazai szennyvíztisztító berendezések hatásfokáról átfogó képet adna. Jelenleg még sem a vízügyi, sem a KÖJÁL-laboratóriumok felkészültségi foka nem elegendő arra, hogy minden szennyvíztisztító berendezést állandóan figyelemmel kísérjenek. így a tervezők általában nem is szerezhetnek tudomást arról, hogv miként működnek a tisztítóberendezések a próbaüzem befejezése után. A próbaüzemeltetés alatt vagy később végzett tervezői vizsgálatok és tanulmányi felmérések (MÉLYÉPTERV, VITUK1) során többnyire csak kémiai módszerekkel dolgoznak. A szennyvíz azonban fertőző ágens, ezért a tisztítás ellenőrzése folyamán a bakteriológiai vizsgálatok nem nélkülözhetők. A tanulmányban közölt adatok is bizonyítják, hogy valamely vegyi szempontból jól működő berendezés bakteriológiai szempontból gyenge hatásfokú is lehet (ha az üzemeltetési körülmények a baktériumok életbenmaradása szempontjából kedvezőek). Ilyen esetben a szennyvíztisztító berendezés működése természetesen nem minősíthető megfelelőnek. Valamely szennyvíz ártalmas vagy ártalmatlan voltának megítélése, a szennyvíztisztítás hatásosságának elbírálása elsősorban közegészségügyi kérdés. A tisztítási módszerek kidolgozása, a tisztítás gyakorlati megvalósítása, az üzemeltetés * Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. biztosítása a műszakiak, a követelmények felállítása azonban az egészségügyi szervek feladata. A tanulmány célja ebből a gondolatból kiindulva az, hogy a szennyvíztisztító berendezéseknéhány üzemeltetési sajátosságára, a helyes kezelés fontosságára, továbbá a leggyakoribb hiányosságokra rámutasson. A vizsgálatok ismertetése A közölt adatok az Országos Közegészségügyi Intézet 1901—62. években végzett ellenőrző vizsgálataiból származnak. Az Intézet feladata az ország szennyvíztisztító berendezéseinek időnkénti ellenőrzése, ennélfogva a vizsgálatok kis és nagy, új ós régi berendezésekre egyaránt kiterjednek. Vizsgáltunk próbaüzem alatt álló telepeket (Gyöngyös, Tát, Kőt), évek óta tűrhetően működő berendezéseket (Gödöllő, Nagybátony), továbbá olyanokat, amelyekre sok a panasz (Mátészalka, Nagykovácsi). A csak mechanikai tisztítást biztosító berendezések (ülepítő, oldómedence) hatásfoka — lebegőanyagra vonatkoztatva — rendszerint kielégítő, ha megfelelően méretezték és a szükséges kezelést (rendszeres iszapelszállítás stb.) megkapják. Kedvező kémiai változást nem eredményezhetnek, bakteriológiai hatásuk csekély. (Kivétel talán a bővített oldómedence.) A különlegesebb berendezésekre (pl. homokszűrők) ós ipari szennyvíztisztítókra vonatkozó adatunk kevés van, illetve az ipari szennyvíztisztítók annyira egyedi elbírálást kívánnak, hogy ezekkel jelenleg nem foglalkozhatunk. Eleveniszapos szennyvíztisztító berendezés még kevés van hazánkban. A meglevők is jelenleg még többnyire próbaüzem alatt állnak. Kzért általános következtetések levonásához ma még kevés az adatunk. Jelen közleményünkben csak a fekáliás szennyvizet tisztító biológiai csepegtetőtestes berendezésekkel foglalkozunk. A berendezés-típus közismert [3j. A vizsgálatok ellenőrzés jellegűek voltak. A szúrópróba-jellegű mintákat a fő szennyvíztermelés idején, többnyire a déli órákban vettük. Így nagyobb telepek esetében általában jól értékelhető mintákat kaptunk. Kisebb telepeknél a kezeletlen, nyers szennyvízből vett minta gyakran túl híg, vagy túl tömény volt. Ilyenkor a tisztítás százalékos hatásfoka általában nem volt értékelhető, vagy csak az ülepített szennyvízre vonatkoztatva lehetett megadni a csepegtetőtest tisztítási hatásfokát. Az előülepítőben, í 11. a csepegtetőtesten és az utóülepítőben való tartózkodás többnyire kiegyenlíti az érkező szennyvíz minőségének ingadozását, így a vizsgálat ellenőrző jelleggel értékelhető. A nagyobb időközönként végzett ismételt vizsgálatok is azt mutatták, hogy változás