Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
4. szám - Dr. Kovács György: A talajvízhelyzet alakulása több csatorna együttes hatására
Kovács Gy.: A talajvízhelyzet alakulása Hidrológiai Közlöny 1964. 4'. sz. 151 A felsorolt értékek meghatározása ebben az esetben is fokozatos közelítéssel történik. Egyszerűsíti a feladatot, hogy ebben az esetben a 3. szelvény vízszintmagasságát jellemző y L érték ismert (a vízszint ugyanis itt az eredeti talajvízszint magasságában kell hogy legyen), ezért a segédmennyiségeket (q v q 2, «,, és n 2) közvetlenül meghatározhatjuk, ezek számítását nem kell a fokozatos közelítés során elvégeznünk. A Qi, Aj és ). 2 számítása után rátérhetünk, a ráduzzasztó csatornából kiáramló és a megcsapoló csatornába beáramló vízhozam meghatározására. Az erre szolgáló összefüggések a következők : Q\ = + Qi Q 2 = Kii ai ni) + Q* (28) (29) Már ismertettük, hogyan választjuk meg a vízhozamok előjelét az áramlási iránytól függően. Ennek alapján természetes, hogy a 3. szelvényen átfolyó vízhozam a ráduzzasztó csatorna hatását számítva — az 1. és a 3. szelvény közötti áramlási teret vizsgálva — negatív előjelű (25. egyenlet), míg az áramlási térnek a megcsapoló csatornához csatlakozó — a '2'. és a 3. szelvények közötti — szakaszára írva fel az összefüggéseket (26. egyenlet) ugyanez az érték pozitívra adódik. Ugyanígy negatív előjellel kell helyettesítenünk a Q értéket a (28) egyenletbe ós pozitív mennyiségnek kell vennünk ha a (29) összefüggéssel számolunk. A felszíngörbét az 1. és a 3. szelvények közötti szakaszon az d -3 = */!-( yl -rf) A irl 2 l:,!\ r + ^ , (30) ahol 2, = 1 — ~ K Mi<?(%) + Q?. egyenletből számíthatjuk, míg a 2. és a 3. szelvények között az 2/2-3 = ú V/ 2a(z 2, n 2) + Q,.Z 2 2 q 2o(n 2) + Q>. (31) ahol z 0 = 1 2 K összefüggés alapján határozhatjuk meg. Az és az n 2 jelzés nemcsak arra utal, hogy a jellemző kitevőt az egyik egyenletben a ráduzzasztás számítására szolgáló kapcsolat alapján - általában n = 12-nek — a másik összefüggésben pedig a megcsapolás vizsgálatában mértékadó értékként kell felvennünk, hanem figyelmeztet arra is, hogy az OL(Z,V), <R(n) és g(n) függvényt is a mozgás jellegétől függően kell meghatároznunk, tehát figyelembe kell vennünk, hogy a vizsgált áramlási tér öntöző vagy lecsapoló csatornához csatlakozik-e. 4. összefoglaló A tanulmány a harmadik tagja annak a cikksorozatnak [12, 13], amelynek célja egységes számítási rendszer kidolgozása a talajvízzel kapcsolatos műszaki létesítmények szivárgási jellemzőinek meghatározására. A rendszer lényege az, hogy a korábbi eljárásokkal ellentétben, mint határfeltételt figyelembe veszi az áramlási teret a felszín felől befolyásoló hatásokat. A korábbi ilyen jellegű kísérleteket tovább fejlesztve a felületi hatásokat a talaj vízfelszín emelkedésével bekövet kező többlet párolgást mint felületi megcsapolást és a talajvízfelszín süllyedésekor kialakuló többlet beszivárgást, mint felületi megcsapolást — úgy határozza meg, hogy az összhangban legyen a talaj vízháztartási vizsgálatok alapján a talajvíz mélysége és párolgása, illetőleg beszivárgása között megállapított kapcsolattal. A tanulmány első része röviden ismerteti a felületi terhelések felvételét és azokat az eredményeket, amelyeket a korábbi vizsgálatokban az önálló öntöző és lecsapoló csatorna számításával kapcsolatban elértek. Ezek részleteire vonatkozóan a megelőző tanulmányokra utal és az összefoglalást csak olyan mélységig adja meg, hogy abból a további következtetések levonhatók legyenek. Ezután tér rá a dolgozat a címben megjelölt téma tárgyalására. Az egymásra hatásnak három alaptípusát különbözteti meg. Ezek a következők : a) a felszíngörbe megszakítása ; b) azonos jellegű csatornák egymásra hatása : c) ráduzzasztó és megcsapoló csatornák egymásra hatása. Ismerteti a felsorolt típusú áramlások hidraulikai jellemzőinek meghatározására szolgáló összefüggéseket. Összetett mozgástípusok vizsgálata ezekből az alapesetekből összetehető, illetőleg ezek analógiája alapján elvégezhető. IRODALOM 1. Averjanov, Sz. F.: Öntözőcsatornák szivárgási veszteségei. Gidrotechnika i Melioracija. 1950. 9. 10. 2. Davis, J. : Vypocet ztrát vody v zyvlahovacich Kanálech Vodni Hospodarství. 1957. 5. 3. Juhász J. : Adatok az alföldi talajvízről, különös tekintettel a folyócsatornázások duzzasztó hatására. Vízügyi Közlemények. 1953. 2. 4. Juhász J. : A beszivárgás vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 1959. 4. 5. 5. Karádi G.; Nem permanens szivárgás áteresztő talajból épített töltóstestekben. Hidrológiai Közlöny. 1954. 5—6. (i. Karádi G.—Orlóczy I. : Öntözőcsatornák szivárgási veszteségeinek meghatározása. Hidrológiai Közlöny. 1959. 5. 7. Kosztjakor, A. N.—Favorin, N. N.— Averjanov Sz. F. : Öntözőrendszerek hatása a talajvízre. Moszkva. 1956. 8. Kovács Gy.—Léczfalvy S.: Hozzászólás a tartósan termelhető talajvízhozam meghatározásának kérdéséhez. Hidrológiai Közlöny. 1954. I 1. 12. 9. Kovács Gy. : A talaj vízháztartás jelentősége hazánk vízgazdálkodásában. Budapest, 1958. Kéziratban benyújtva a Magyar Tudományos Akadémiára. 10. Kovács Gy. : Ground-water household. Annual Bulletin l'CID. 1959. 11. Korács Gy. : A talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján. Vízügyi Közlemények. 1959. 3. 12. Kovács Gy. : Gyakorlati eljárás a talajvízből táplálkozó lecsapolórendszerek hidraulikai méretezésére. Építési és Közlekedéstudományi Közlemények. 1963. 1—2. 13. Kovács Gy. : Javaslat az öntözőcsatornák permanens visszaduzzasztott szivárgási állapotának hidraulikai jellemzésére. Hidrológiai Közlöny. 1962. 14. Léczfalvy S. : Galériák vízhozamának meghatározása. Hidrológiai Közlöny. 1958. I. 15. Lovas L.—Szabó Z,. : Csapadékbeszivárgási vizsgálatok Újkígyóson. Hidrológiai Közlöny. 1959. 5. 16. Ollós G. : öntöző és befogadó csatornák hatása a talajvízszint alakulására. Hidrológiai Közlöny. 1959. 2. 17. Ollós G.— Vágás F. : Rizstelepek alakjának ós méreteinek hatása a beszivárgásnál. Hidrológiai Közlöny. 1961. 1. 18. Szalay M. : Árvédelmi töltések méretének ellenőrzése, különös tekintettel azok átázására. Hidrológiai Közlöny. 1953. 3. 5. 19. Verigin, N. N. : A talajvizek mozgása víztárolók közelében. Gidrotechnicseszkoje Sztrojelsztvo. 1952. 4.
