Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és műszaki hírek

144 Hidrológiai Közlöny 1964. 4. sz. Kovács Gy.: A talajvízhelyzet alakulása Ivóvízellátás tal. Sikeresen oldotta meg a lakosság ivóvízellátását Basel város és környékének új vízműve, a Hardwasserwerk A. G. Ivóvizet Svájcban évszázadokon át csaknem kizárólag források szolgáltattak. Ezek a készletek azonban a vízvezeték elterjedésével, a népesség megnövekedésével városok és nagyobb települések esetén csakhamar elégtelenné váltak. Következő lépés a folyóvölgyek kavicsrétegéből kitermelt ivóvíz volt. A Jurától északra fekvő terület — legalább is svájci viszonyok között — vízhiányban szenved. A lehulló csapadék menynyisóge elegendő ugyan, de a hasadókos mészkőhegyek csekély vízvisszatartóképessége és a hosszú csapadékmentes időszakok mégis sokszor nagy szárazságokat okoznak. A természetes talaj vízáramlás lényegesen kevesebb vizet szállít, mint általában feltételezik. Csak a közeli folyókból történő mesterséges táplálás teszi lehetővé a mai méretű talajvízigénybevételt. A Rajnában tetszőleges mennyiségű víz áll rendelkezésre, teljes vízhiánytól soha nem kell tartani. A minőség kérdése az egyetlen, mert a költségek már nem játszhattak döntő szerepet. A lakosság növekedése és a fejlődő ipar azonban a vízfogyasztás hatalmas mérvű emelkedését eredményezte. így Basel esetében a háborút követő 15 év alatt a vízfogyasztás kb. a kétszeresére nőtt. Basel város vízmüve 1950—55. között alapos feltárásokat végzett az egyetlen, ivóvíznyerésre szóbajöhető városközeli területen, Muttenz falu határában, a kavicsos altalajon elterülő hardi erdőben. Kiderült, hogy a talajvíz mennyisége elégtelen, ezenkívül a víz igen kemény. A Rajna más részein végzett számítások és észlelések arra engedtek következtetni, hogy a Hard dúsított talajvízéből kifogástalan ivóvizet lehetne nyerni. Figyelembe kellett venni emellett a talaj vízviszonyoknak a birsfeldení erőmű duzzasztójának hatására történt változásait is. A tervezett vízműnek a következő feladatokat kellett teljesítenie : a) legkevesebb napi 100 000 m

3 vízhozam, b) a természetes talajvíznél lényegesen jobb minőségű, különösen lényegesen lágyabb ivóvíz, c) a talajvíz messzemenő megóvása a dúsítás folytán előálló szennyeződésektől. Az előtanulmányok után a két Basel kanton számos községgel együtt, 1955. decemberében 5 millió sv. frank alaptőkével életre hívta a Hardwasser A. G.-t a dúsítómű kivitelezésére. A vizet a Rajna medréből veszik : Brattelnnél, mintegy 800 m-el az Augst-i erőmű alatt, a parttól ij vízdúsítás útján 50 m-ről. A szivattyúk a vizet a feldolgozás helyére szállítják, ahol 90 cm vastagságú, 1—-1,5 mm 0 szemcsenagyságú kvarchomok gyorsszűrön vezetik keresztül. E szűrő berendezése lehetővé teszi, hogy a homokot levegő és víz visszaöblítésével a helyszínen megtisztítsák. A két öblítés közti idő 12—35 óra, a mosásra elhasznált víz kb. 1, 4%-a az átfolyó vízmennyiségnek. A folyóvízben levő lebegtetett hordalékot a szűrő csaknem teljesen visszatartja. A víz azonban egyelőre még megtartja folyóvíz jellegét : ízét, szagát és szervesanyag tartalmát. A hordaléktól megszabadított Rajna-vizet a szűrőszivattyútelep tárolójába vezetik, majd onnan a Hardba nyomják. Az összekötővezeték 3600 m hosszú és 1,25 cm átmérőjű előfeszített betoncsövekből áll. Az egyes csőtagokat mozgatható karmantyúkkal illesztik össze, hogy a vezeték az ülepedéseket — melyek itt évi 2—3 cm-t is elérnek —- károk és veszteségek nélkül kiállja. f Beszivárgási helyként a Hard déli részén levő kiterjedt árokrendszer (3500 m) szolgál. Közvetítő ós szivárgó árkok osztják el a szűrt vizet és vezetik a talajba. Ezenkívül négy nagy teljesítőképességű tavat is létesítettek, amelyekben a viszonylag nagy vízmélység különösen jó beszivárgást biztosít. E szivárgó művek fenekét 40 cm-es finom kavicsréteg fedi, ami szűrőként tartja vissza a vízben még jelenlevő lebegtetett hordalékot. Ezt a kavicsréteget mintegy két évi használat után fel kell szedni és át kell mosni. A beszivárgott víz a kavicsrétegen át a mélybe hatol, és egyesül a természetes talajvízzel. 20—50 napi tartózkodási idő alatt a Rajna vize ivóvízzé válik. A szerves anyagokat a vízben feloldott oxigénnel annyira lebontják, hogy a kellemetlen szag és íz eltűnik, a baktériumok száma pedig erősen megcsappan. A hardi erdőtől északra egy jégkorszak előtti Rajna-medret találtak, mely a felszín alá 50 m mélységig terjed. Ide telepítették a vízkivételi kutakat — a mai napig 26 db-ot. A talaj víztükör mintegy 18 m-re van a felszín alatt, a kutakban a vízoszlop általában 14 m. Az egyes kutak vízhozama mélység és talajminőség szerint 40—80 l/sec. Összes napi fogyasztás 115 000 m

3. A kutakból nyert ivóvizet két nagy vezetéken a vízmű két, összesen 5000 m

3 űrtartalmú tározójába vezetik. A jelenlegi üzem mellett igen jó, közepes keménységű, semleges tulajdonságú ivóvizet nyernek. A nyersvíz szűrését azonban a szivárgó művek tehermentesítése érdekében továbbra sem lehetett mellőzni. Ferenczy Dénes