Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
3. szám - Dobos Alajos: Esőztető öntözési egységek vizsgálata
H1DRO LO GIAI K ÖZ LÖNY 44. ÉVFOLYAM 3. SZAM 97—144 oldal Budapest, 1964 március ÖNTÖZÉS Esőztető öntözési egységek vizsgálata* DOBOS ALAJO S»* Az esőszerű öntözés, mely hazánkban az elmúlt néhány évben rendkívül gyorsan fejlődött, a biztonságos és gazdaságos mezőgazdasági termelés igen fontos tényezőjévé vált. Esőztető berendezéseinkkel az 1963. évben már 275 000 kh-on — az összes öntözött területünk 60,3%-án öntöztünk. Az esőszerű öntözés fejlesztését mindeddig lényegében hordozható esőztető berendezések üzembe állításával valósítottuk meg. Az üzemelési tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-egy gazdaság számára a munkaerő és annak öntözési idényen kívüli folyamatos foglalkoztatása, a berendezések szállításának biztosítása, a raktározás, a javítás, az alkatrészek pótlása stb. bizonyos határon túl már igen nehezen megoldható feladatokat jelentenek. Meg kell azt is állapítanunk, hogy számos gazdaságban már el is értük a hordozható esőztető berendezések alkalmazásának felső határát. Az öntözött terület további növelését tehát ezeken a helyeken, hacsak hordozható berendezések alkalmazásával számolhatnánk, már gazdaságosan nem is lehetne megoldani. Az öntözésfejlesztésünk eredményei azt igazolják, hogy a hordozható esőztető berendezések alkalmazása, még az eddigi arányok mellett is helyes volt. A felsorolt üzemi tapasztalatokra azonban már most fel kell figyelnünk, mert esetleg később — ha ezt az aránylag egyoldalú fejlesztést tovább folytatnánk — komolyabb nehézségek is jelentkezhetnek [4—5]. Az előzőek végeredményben arra utalnak, hogv a hordozható berendezésekkel a mezőgazdasági nagyüzemek mai igényeit már nem lehet minden szempontból megfelelően kielégíteni. Ennek a ténynek a felismerése, párosulva az öntözés minőségi követelményeinek és a feltétlenül gazdaságos termelés megteremtésének előtérbe helyezésével, * Dobos Alajos, Fekete András és Ijjas István esőztető öntözési egységek kialakítására vonatkozó tanulmányait egymás után közöljük. A három tanulmány elméleti ós gyakorlati szempontból egyaránt szerves egységet képez. A szerzők kutatásaik jelentős részét a Vízgazdálkodási Tanszék „Esőztető öntözőrendszerek vizsgálata" c. — az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából végzett — kutatómunka keretében végezték. (A Szerk.) ** Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszéke, Budapest. szükségszerűen magával hozta a vegyes csővezetékit esőztető berendezések eddiginél szélesebbkörű alkalmazását. Ezek a berendezések már alkalmasak arra, hogy a magasszintű gazdálkodás — vízellátással kapcsolatos — műszaki és üzemi előfeltételeit biztosítsák [1, 4, 6, 7, 8|. Tanulmányunkban a vegyes csővezetékű esőztető berendezések kialakítására vonatkozó kutatómunkánk egyes fejezeteit ismertetjük. I. A vizsgálat módszere A vegyes csővezetékű esőztető berendezések kialakítására vonatkozó vizsgálatainkat a mezőgazdasági, az üzemi, a műszaki és a gazdaságossági feltételek egyidejű kielégítésének figyelembevételével végeztük. Az általános érvényű megoldások elérése érdekében kidolgoztuk az esőztető egységek vizsgálati módszerét. Az esőztető egységeket elemeikre, üzemi egységekre bontottuk [1], az elemeket az említett feltételek figyelembevételével részletesen vizsgáltuk, majd az elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt megfelelő elemekből, mintegy 1000—10 000 kh kiterjedésű, öntözési egységeket alakítottunk ki. Az esőztető egységek legfontosabb alkotóeleme az üzemi egység, melynek területe 3G—72 kh-ra becsülhető [2]. Ez a terület egy mellékvezetékről, 2 4 dl) egyidejűleg üzemelő esőztető szárny vezetékkel, h — 50 mm körüli víznormával 6 nap, vagy annál valamivel rövidebb idő alatt öntözhető meg. Az öntözött táblák vagy tömbök és maga kiterjedésétől függetlenül — az öntözési egység is, az üzemi egység többszöröse. Ebből következik, hogy az üzemi egységet az üzemi követelmények figyelembevételével kell kialakítani, és ha ez megtörtént, akkor az öntözés végrehajtásának üzemi feltételei az egész öntözési egységre von a tkozóa n biztosítottak. Az üzemszervezési kérdéseket, az üzemi egységek meghatározott üzemi rendjének figyelembevételével, lehet és kell megoldani. Folytatva az előző gondolatot : ha az üzemi egységet gazdaságosan alakítottuk ki (mellékvezeték, szárny vezetékek, kevés munkaerővel végrehajtható üzem, gazdaságossági vizsgálattal meghatározott nyomásigény), akkor a fővezetékek és szivattyútele]) kivételével az esőztető egység bármekkora is az — elvileg gazdaságosan r
