Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Gábriel András–Dr. Oroszlány István: Néhány szó a tócsaképződésről

•299 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. ÖNTÖZÉS Néhány szó a tócsaképződésről DK. GÁBRIEL ANDRÁS— DR. OROSZLÁNY ISTVÁN* Ha a talaj felületére hulló esőt a talaj nem képes elnyelni, tócsa keletkezik. Ez a felületi vízképződés, a belvízkárok és az erózió keletkezésének alapja. A tócsaképződésnek, mint jelenségnek, s a vele kapcsolatos tényezők szerepének részletes vizsgálatával mindeddig alig foglalkoztunk. Általában úgy véltük, hogy egyrészt a talaj minősége, illetőleg víznyelőképessége, másrészt az eső hevessége (intenzitása) azok a tényezők, melyek a tócsaképződést elsősorban befolyásolják. Az esőszerű öntözés térhódításával egyidejűleg szintén felvetődött a tócsaképződés kérdése. Az eddigi felfogás szerint a választandó öntözőberendezés által előidézett eső hevességének a talaj víznyelőképességénél kisebbnek kell lennie azért, hogy vízkárt és eróziót okozó tócsák ne keletkezzenek. Mind a külföldi, mind a hazai irodalom közölt táblázatokat, amelyekben a megengedhető esőintenzitást a talaj minőségétől függően adták meg [2, 3]. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a talaj víznyelőképessége az időben tetemesen változik, és a kezdeti nagy értékekről fokozatosan lecsökken egy állandósuló határértékig. Ez a tény felvetette azt a gondolatot, hogy kis mennyiségek adagolása ' esetén jobb kihasználás érhető el a nagy hevességű esőt adó öntözőberendezésekkel, míg nagyobb öntözővízmennyiségek adagolásához kisebb hevességű berendezéseket célszerű alkalmazni.Külföldi kísérletek már azt a célt is kitűzték, hogy az öntöző szórófej által szolgáltatott esőintenzitás automatikusan kövesse a talaj csökkenő vízelnyelőképességét [1], Az esetenként alkalmazható esőintenzitás értékét kutató vizsgálataink során az is kitűnt, liogy ugyanazon talaj víznyelőképessége lényegesen kisebb, ha az öntözés kezdeti időpontjában a talajállapot nedvesebb, szemben a kiszáradt talaj víznyelésével. * Ellenőrző méréseink eredményei Az Agrártudományi Egyetem Kultúrtechnikai Tanszéken H tócsaképződést befolyásoló tényezők súlyának megállapítására ós az összefüggések szabatosabb meghatározására vonatkozó kísérleteink azonban évek során sikerteleneknek bizonyultak. A talaj minősége, a talaj nedvességtartalma és az eső megengedhető hevessége közötti összefüggést nem sikerült pontosabban kimutatni. A méréseink alkalmával kapott adatoknak tengelykeresztben történő ábrázolása „csillagképet" adott. Egyre inkább világossá vált, hogy az adatok rendezése csak egy újabb és a tócsaképződésre erősen kiható tényező feltárásával lehetséges. Megerősítették ezt Sági Károly vizsgálatai is |4]. Az 1962. évi méréseink során az eső minőségének jellemzésére bevezettük az eső energiatartalmának * Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. 1. kép. Az Integrodin cseppenergia-mérő műszer [5] Bild 1. Das Inte grodyn-Gerát zur Messung der Tropfenenergie [5] III. 1. The Integrodin instrument for medsuring the energy of drops [5] észlelését is. Ezt dr. Varga Sándor 1. képen bemutatott „Integrodin" műszerével végeztük [5], Az eredmények igen meglepőek voltak. Az 1. ábrán feltüntettük az MR-40-es szórófejjel (fúvóka 013-6-4 mm) végzett kísérleteinknél sugárirányban elhelyezett észlelőhelyeken tócsásodás beálltáig lehullott csapadék mennyiségét, az 1 órás eső összes energiáját és hevességét is A szórófej közelében, ahol a porlasztás igen jó volt, a nagy esőhevesség ellenére is, tócsásodás nélkül nagy vízmennyiségeket tudtunk kiadni. A szórófejtől távolodva, az eső hevessége csökkent, de a porlasztás romlott. Ezt az egy órás esőre vonatkoztatott összes energiatartalom, valamint a 10 mm csapadék által 1 cm

2 területre juttatott energia, mint az eső minőségét jellemző mutató növekedése igazolja. Ez utóbbi az észlelőhelyek sorrendjében 0,47; 4,23; 13,38; 17,65; 22,00 X 10

4 erg volt. Egyben csökkent a kiadható vízmennyiség is. Az adatokat Hajdúszoboszlón, vetésre előkészített, frissen megmunkált, fedetlen Jösztalajon 5 at nyomással üzemeltetett szórófejekkel, száraz talajállapotnál, valamint az első öntözés után öt nappal, nedves talajállapotnál Kozák Imre észlelte. A vizsgálatok szeptemberi időszakában az időjárás rendkívül száraz és meleg volt. A 2. képen bemutatjuk a szórófejtől távolodóan felállított észlelőhelyeket és a tócsásodás beálltának állapotában levő talajfelületet. A tócsásodás mértékének megállapítására még csak szubjektív módszereink voltak. Az adott esetre vonatkozó 1. ábra a tócsaképződés nélkül kiadható öntözővízmennyiség értékét elsősorban az energiával hozza szoros kapcsolatba,