Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához

Dr. Kertai E.: Vízgazdálkodás Magyarországon Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 91 Jelenlegi és távlati vízigény 1. táblázat TaÖA. 1. Cyufecmywufaa u nepcmemuenaa nompeőHocme e eode Tabelle 1. Wasserbedarfe in der Gegenwart und in der Perspektive Vízigények 1900. 1965. 1980. Vízigények m

3/s mill. m 3/év m

3/s mill. m

3/óv m

3/s mill. m

3/év Ivóvízellátás vízigénye 15,9 500 19,4 610 31,8 1 000 Ipari vízigény 56,0 1450 91,4 2370 276,0 7 150 Öntözés vízigénye 90,9 909 190,7 1907 548,9 4 270 Tógazdaságok vízigénye 8,3 280 14,1 693 26,5 1 306 összesen 171,1 3139 315,6 5580 883,2 13 726 4. Az egyes vízgazdálkodási ágazatban felhasznált víz gazdasági hatékonysága alapján rangsorolni a vízhasználatokat. 5. Feltételes és ideiglenes vízhasználatok engedélyezésével növelni a vízkészletek kihasználási fokát. 6. Tározással növelni a mértékadó időszakok vízkészletét. Nyilvánvaló az elmondottak alapján, hogy a vízgazdálkodási tudományos kutatásnak meg kell ismerkednie mind a mezőgazdasági, mind pedig az ipari termelés folyamataival, hogy annak alapján az előbb felsorolt eszközökkel a leggazdaságosabb, leghatékonyabb megoldásokat lehessen kialakítani a vízhasználatokra vonatkozóan. Nagyon hálás feladatot jelent a kutatók számára az előbbi kérdések kimunkálása — várjuk is erre irányuló munkájukat —. Ez megfelelő közgazdasági munkát is igényel. A VITUKI-ban kialakuló közgazdasági kutatócsoportnak ezzel a kérdéscsoporttal is behatóan foglalkozni kell. A vízkészletgazdálkodás területén eddig végzett munka során felbukkant nehézségek újból rávilágítottak arra a már felismert és a Kerettervben alkalmazott igazságra, hogy vízgazdálkodást csak egységes vízgyűjtőterületen lehet hatékonyan folytatni. Ez felveti ismét a vízügyi igazgatóságok területi átrendezésének kérdését. Vízgazdálkodásunk nemzetközi vonatkozásai Vízgazdálkodási szempontból legkedvezőbb a helyzete azoknak az országoknak, amelyek egységes vízgyűjtőn fekszenek. Ilyen ország azonban kevés van. A folyók a legtöbb esetben átszelik az országokat, vagy határt alkotnak közöttük s így az érintett országok közös gondját jelentik. Számtalan nézeteltérés, vita, sőt viszály származott országok között a víz miatt és államférfiak, mérnökök, jogászok törték a fejüket, hogy milyen alapelvek szerint lehet a felmerült közös vízügyi kérdéseket rendezni. Nem szándékozom most ezzel • a kérdéssel sem behatóbban foglalkozni, csak utalok Mr. Gulhati-nak, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Bizottság elnökének a tárgyban írt előterjesztésében tett megállapítására, amely szerint : „A folyóvizek használatával kapcsolatosan felmerülő nemzetközi problémák megoldásánál két szempontra kell figyelemmel lenni : a folyóvizeket maximális mértékben kell hasznosítani; ugyanakkor az érdekelt országok nemzeti érdekeit mindkét fél közös megelégedésére tiszteletben kell tartani és meg kell védeni. A felmerült nemzetközi jogviták elintézése a vitázó felek részéről a másik fél álláspontjával szemben bizonyos mértékű tárgyilagosságot, türelmet és megértést kíván, annál sokkal többet, mint amennyiavilág politikai történelmében található." A vízgazdálkodás nemzetközi vonatkozásai tekintetében Magyarország különleges helyzetben van. Nagyobb vízfolyásai kivétel nélkül az országhatáron kívül erednek. Jellemző, hogy folyóink összes vízszállítása átlagosan 3780 m

3/sec, amelyből hazai területen csak 160 m

3/sec ered. S gondoljuk meg, hogy a 120 mrd m

3 lefolyó teljes átlagos évi vízmennyiségnek csak kb. 4%-a, 5 mrd m

3 származik az országból. Határaink 89 kisebb-nagyobb vízfolyást — köztük a Dunát és a Tiszát — szelnek át és 2242 km teljes határhosszunk 30%-át, 678 km-t vízfolyás alkotja. A Kárpát-medence teknőjében fekvő országunkban egységes vízgazdálkodás csak a közös vízgyűjtőn fekvő szomszédos államokkal való szoros — az országok egyenjogúságán, szuverenitásának tiszteletbentartásán és egymás érdekeinek kölcsönös figyelembevételén alapuló — együttműködésben valósítható meg. Együttműködés szükséges és feltétlen nemzetközi szabályozást igényel az árvizek elleni védelem, a vízkészletek hasznosítása, a határvizek tisztaságának megóvása, a vízerőkészlet kihasználása. Általában a komplex vízgazdálkodási feladatok csak egységes, összehangolt regionális tervek szerint oldhatók meg. A határvizekkel összefüggő kérdések szabályozására Magyarországnak ma már minden szomszédjával — a szocialista és nem szocialista országokkal egyaránt — kétoldalú egyezménye van. Rendelkezéseik általában a határvizekre és azok egész vízgyűjtőterületére kiterjednek, függetlenül attól, hogy a vízgyűjtőterület melyik ország területén van, ha az ott végzendő munka a határvizek vízjárási viszonyait befolyásolja. Van azonban egy sor olyan vízgazdálkodási kérdés, amely kétoldalú egyezményekkel nem oldható meg, hanem sokoldalú együttműködést igényel. A széleskörű, nagy területre kiterjedő együtt-