Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához

88 Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. Dr. Kertai E.: Vízgazdálkodás Magyarországon Ezekre az egységekre felállítva a vízmérleget — azaz egybevetve a vízigényeket a vízkészlettel — megállapíthatjuk, hogy vízkészletgazdálkodásunk a 20 éves tervidőszak végén már nehéz helyzetbe kerül. Számottevő tartalékok hazánk felszíni vizeiben csak a Duna, a Mura és a Dráva folyóknál mutatkozik. Ezeknél a folyóknál marad szabad vízkészlet a további fejlesztések számára, ami arra utal, hogy a vízigényes mezőgazdasági és ipari telepítéseknél ezeket a folyókat nagyobb mértékben figyelembe kell venni. Felszín alatti vizek tekintetében az ország északnyugati, északkeleti, valamint dunamenti részének vízkincsére számíthatunk. Nem látszik probléma a 9. (alsó tiszavidéki), a 10. (északmagyarországi) és 13. (felső tiszavidéki) vízgazdálkodási egység területén. Kisebb-nagyobb mértékű vízhiány mutatkozik azonban a Tisza és az összes előbb nem említett területi vízgazdálkodási egységek vízmérlegében. Külön kiemelem a Tiszát, valamint a 8-as (Közép-Tisza és Mátra-vidéki), a 11-es (tiszántúli) és a 12-es (Körös-vidéki) területeket, amelyekkel a továbbiakban kissé részletesebben szándékozom foglalkozni. Az 5. (kelet-dunántúli) vízgazdálkodási egység mérlege már jelenleg is passzív. A területen jelentkező vízigények kielégítése még további alapos megfontolást igényel. A 3. (balatoni) területi egységben is vízhiány jelentkezik, ennek azonban egyrésze a Balaton tervszerű vízeresztési rendjének megvalósításával és az Eger-vizen létesíthető 1—2 millió m

3 térfogatú tározóval biztosítható. A többi terület (1., 2., 4., 6., 7.) vízhiánya jórészt fedezhető dombvidéki tározás révén. Összesen mintegy 100 millió m

3 hasznos térfogatú tározó megépítése látszik szükségesnek. Külön kell foglalkozni a 8., 11., 12. TVKegységekkel. Ezek vízigényét a Tiszából nem tudjuk fedezni. A 365 m

3/sec vízigényből 155 m

3/sec hiányzik s ennek megfelelően mintegy 600 millió m

3 víz pótlásáról kell gondoskodni. Kb. ilyen nagyságrendű vízhiányt tártunk fel már több mint 10 éve, a Keretterv első vázlatának készítése idején is. Ugyanazokkal a vízpótlási lehetőségekkel is számoltunk, mint ma : a síkvidéki, a hegy- és dombvidéki tározókkal, a medertározással és a Dunából való vízátvezetéssel. Mégis elég lényeges eltérés van az akkori és a VÍZITERV által ma kialakított vízpótló rendszer között. A síkvidéki tározást háttérbe szorítottuk, bár így 800 millió m

3 víz tározására nyílna lehetőség. A síkvidéki tározók nagy területet igényelnek, nagy a párolgási veszteségűk és legnagyobb a fajlagos költségük. Ezért' ezeket csak kisebb mértékben, kisegítésképpen vettük számításba. Dombvidéki tározás Heves-Borsod megyékben lehetséges. Ezek fontos szerepet töltenek majd be a helyi igények kielégítésében, de kis befogadóképességük miatt a tiszavölgyi vízhiányok fedezésében nem játszanak jelentős szerepet. Hegyvidéki tározók a Kárpátokban létesíthetők. A Visó, a Tarac, Talabor, Nagyág, Túrja, Turica, Sipot, a Hernád és Körös völgyeiben a tározási lehetőségek kedvezőek. Előzetes megítélésünk szerint azonban viszonylag ezek is drágák és nagy távolságuk miatt nem tudnak eléggé alkalmazkodni a fogyasztás ingadozásaihoz. Nem eléggé tisztázottak, azonkívül az érdekelt baráti országok ezekhez fűzött elgondolásai sem. Húszéves távlatban nem számoltunk velük, de szükségesnek tartjuk ezt a lehetőséget jobban feltárni. Ebben a kérdésben szoros együttműködés alakul ki a KGST keretében. Alapvető különbség mutatkozik a meder,tározás kérdésében. A régi elgondolással szemben Mátrai István javaslatára a tározást a hullámtérre is kivisszük s ilymódon a tervezett 5 tiszai vízlépcsőnél összesen mintegy 400—500 millió m

3 vizet tudunk tározni. Egyedül a II. Tiszai vízlépcsőnél, Kisköre fölött 250 millió m

3 befogadóképességű tározó létesíthető. És ami a döntő : ez a megoldás ígérkezik a leggazdaságosabbnak. Régi terv, hogy a tiszavölgyi vízhiányok pótlására a Dunából vezessünk át vizet a Tiszába. A vizsgálatok azt mutatják, hogy egy létesítendő Duna—Tisza Csatorna egyike a, leggazdaságosabb vízpótlási lehetőségeinknek. Mégis, mert egyszerre nagy beruházást igényel, csak az öntözésfejlesztés előrehaladottabb állapotában működhet kielégítő hatékonysággal, ezért csak távolabbi terveinkben szerepel. Az elmondottak figyelembevételével javasolható tiszavölgyi vízpótlórendszer vázlatosan a 2. ábrán látható. Ennek részei : K—V. tározó 10 millió m

3 Tiszalöki medertározás 10 millió m

3 Tiszafüred—kócsi tározó 50 millió m

3 Kiskörei meder és hullámtéri tározó 250 millió m'> Csongrádi tározó 40 millió m

3 Alpári tározó 131 millió m

3 Körösvölgyi tározók 80 mi

lli

ó m

3 571 millió m

3' Ezek után néhány számban összegezem Magyarország 1980. évi vízmérlegét: Az összes vízigény 883 m

3/sec a mértékadó időszakban, ebből : Duna 320 m

3/sec Tisza 300 m

3/sec Dráva—Mura 12 m

3/sec terület 171 m

3/sec felszíni 803 m

3/sec felszínalatti 80 m

3/sec A vízhiány összesen 188 m

3/sec, ebből : Duna 33 m

3/see Tisza 155 m

3/sec A felszín alatti vízkészlet 207 m

3/sec, itt tehát 127 m

3/sec vízfelesleg mutatkozik. Azt hiszem nem kell sok magyarázat az előbbiekhez. Pedig a 13 vízgazdálkodási egységre elvégzett vizsgálat nem tárhatta fel a kisebb területeken jelentkező sok-sok problémát. Nem vette számításba a vizek minőségi kérdéseit sem. Holott, ha a mai helyzet nem javul, vagy tovább romlik, ez hasznosítható vízkészletünket csökkenti.