Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

84 Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. Könyvismertetés Dr. Harsdnyi István : A mérnök-technikusok munkájáról társadalmi-anyagi helyzetéről A könyv arra az időszerű kérdésre igyekszik tudományosan megalapozott választ adni : mi a műszaki értelmiség szerepe a szocialista társadalomban. A szerző az első fejezetben a műszaki értelmiségi munka és a műszaki értelmiség, mint társadalmi réteg történelmi alakulását vázolja fel. Az első bevezető rész után, amelyben meghatározza a mérnökök és technikusok társadalmi helyzetét, behatóan foglalkozik a tudományos dolgozók, a mérnökök és technikusok számarányával, mérnök-technikus szükséglet alakulásával. Többek között számításokat végez, hogy az elmúlt 30 évben a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban milyen mértékben emelkedett a műszaki értelmiségi munkát reprezentáló mérnökképzés. A növekedés a Szovjetunióban az elmúlt évtizedben 9 százalék, az Egyesült Államokban alig 5 százalék volt. A két ország adatainak elemzése után azt a következtetést vonja le : a műszaki szakemberek számának állandó emelkedése a szocialista és a tőkés országokban egyaránt fennáll, de az emelkedés üteme, jellege alapvetően más. Külön fejezetben tárgyalja a magyar műszaki értelmiség kialakulását, számarányát. Érdekesek azok a megállapítások, amelyek a második ötéves terv időszakában mutatkozó mérnök-technikus szükségletre irányulnak. Részletesen kitér azokra a számításokra, amelyekkel kimutatható, hogy hol, milyen mértékben szükséges műszaki szakember. Ennek kapcsán rámutat a magyar mérnökök munkájának hatékonyságára. A könyv negyedik fejezete a legterjedelmesebb, és ebben foglalkozik a magyar mérnökök és technikusok •anyagi helyzetének alakulásával. A felszabadulás előtti kereseti viszonyok ismertetése után foglalkozik a műszakiak jelenlegi jövedelmi viszonyaival. Különösen érdekesek azok a részek, amelyek a fizetéseknek az életkorral, a szakképzettséggel való összefüggését mutatják meg. A kereseti viszonyok részletes tárgyalása után az 5000 mérnökről és technikusról történő szociográfiai felvétel adatait ismerteti, elemzi. Egy-egy viszonylag önálló részben tárgyalja a munkások lakáshelyzetét, kulturális viszonyait, családi körülményeit. Az egyes statisztikai adatok sokoldalú elemzésével a szerző eléri, hogy az olvasó valóban tisztán lássa a mérnökök és technikusok anyagi helyzetét. A könyv érdeklődésre tarthat számot a műszakiak körében, mert átfogóan sok új összefüggés kidolgozásával ismerteti meg az olvasót. (A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó kiadványa, 228 oldal.) (Műszaki könyvkiadó.) Leliavsky, S.: A vízfolyások hidraulikájának alapjai. (Précis d'hydraulicue fluviale). Fordította J. Chabert. Dunod, Párizs, 196i. 256 lap, 88 ábrával. A kairói egyetem öntözési tanszékének világhírű professzora eredetileg angol nyelven adta ki munkáját „An introduction to fluvial hydraulics" címen. Az, hogy szükségesnek tartották franciára fordítani, nyilvánvaló bizonyítéka értékének. De annak is, hogy mennyire időszerű a tárgya. Joggal emeli ki a francia kiadáshoz írt bevezetőjében P. Chapouthier, az École des Ponts et Chaussées tanára, hogy az egyszerű földmeder hidraulikája a vízimérnöki gyakorlat egyik legfontosabb, de legkevésbé ismert kérdése. A használatos hidraulikai képletek legtöbbje a természetes viszonyoktól elvonatkoztatva kezeli a víz mozgását, nem is szólva róla, hogy milyen gyakran élünk vissza a permanens egyenletes vízmozgás feltételezésével. A medrekben — természetes vízfolyásokban és mesterséges csatornákban — azonban mindig viz és hordalék mozog, és miközben a laza anyagban áramló víz alakítóan hat a mederre, a meder változásai befolyásolják magát az áramlást. A szerző, aki negyven éves mérnöki munkásságát a Szovjetunióban, a Dnyeprosztroj építésénél kezdte, majd az egyiptomi öntözéseknél folytatta, és oktató tevékenysége mellett is vezeti második hazájának öntözési tervező irodáját, történelmi alapon tárgyalja anyagát. Módszere nemcsak a fejlődés útjának megvilágítására alkalmas, hanem módot ad a különféle elméletek szembeállítására is, ós így vezeti rá olvasóját a még megoldásra váró nehézségekre. A könyv minden sorából a gyakorlati mérnök szól, de olyan gyakorlati mérnök, aki fölényes tudással mozog az elmélet területein. Nem gondolhatok itt arra, hogy az orosz, francia, indiai, egyiptomi, amerikai, német stb. irodalomnak a Szerző nyújtotta kritikai feldolgozásával részletesebben foglalkozzam. Meg kell elégednem a kötet tartalomjegyzékének ideiktatásával : I. A hordalékszállítás figyelembevételének kétféle útja. — II. A görgetett és lebegtetett hordalék közti különbség. — III. A vízszínesés és a görgetett hordalék szemnagysága közti összefüggés. — IV. Homokpadok és hullámfodrok. — V. A fenékkimosás alapvető feltételei : a hordalék megindulása és mozgása. — VI. Az elragadó erő elméletének és más módszereknek alkalmazása a hodralékmozgásra. — VII. Az elragadó erő elméletének alkalmazása a rézsűk állékonyságára. — VIII. A folyóban végbemenő nem-párhuzamos áramlás "háromdimenziós jellemzői. A folyószabályozási elvek kialakulásának története. Az áramlás nem-párhuzamos voltának igazolása a természetben végzett mérésekkel (N. Leliavsky, van Tils, Tops, Ott). A mélység és a görbületi viszonyok összefüggése (Boussinesq, Fargtie, Jasmund, Thomson, Engels). A meander-képződés (tapasztalati képletek, Rohringer és Friedkin kísérletei). — IX. A lebegő hordalék. A Diipuit—Flamant-féíe módszerek csoportja. Kennedy és N. Leliavsky módszere, Prandtl és Kármán turbulencia-módszere, Vanoni. A keresztirányú áramlás befolyása'. A hőmérséklet hatása .— X. A hordalékszállítás kérdésének megoldása tapasztalati úton. A tapasztalati módszerek általános jellemzése. Kennedy, Lacey, Lane. A különböző módszerek összehasonlítása. Az állandó meder számítási módjának fejlődése. Blench. Lacey. Szovjet előírások. A „Bureau of Reclamation" munkái, Lane. Magyar szempontból jóleső örömmel könyveljük el azt a figyelmet, amelyet a szerző néhai Rohringer (a kötetben sajnos tévesen Iiöhringer-nek szedték) Sándor kísérleteinek szentelt. (Az 1931. évi velencei nemzetközi hajózási kongresszusra benyújtott tanulmányát 5 lapon két ábrával ismerteti.) Idehaza elsősorban mint pedagógust és szervezőt tartottuk nyilván Rohringert, és íme : 15 évvel halála után külföldön fedezik fel benne a nemzetközi összehasonlítást is álló tudós kutatót ! „ Bogdánfy Ödönnek hasonló tárgyú munkája 60 évvel ezelőtt jelent meg. Neményi Pál ,,Wasserbauliche Strömungslehré"-je is több, mint 35 óv előtt. A tárgykörbe vágó részlettanulmányoknak nem vagyunk ugyan híjával (dr. Bogárdi, dr. Károlyi, Fazekas, dr. Ivicsics) de ilyen összefoglaló művet a hazai irodalomban hiába keresnénk. Műegyetemi oktatásunk is mostohán kezeli a témát. Folyószabályozó és csatornatervező mérnökeinknek tehát csak melegen ajánlhatom, hogy minél alaposabban forgassák ezt a most már két világnyelven is hozzáférhető művet. Dr. Lászlóffy Woldemár Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség közgyűlése Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség rehdezésében minden második évben sorra kerülő nagyobbszabású közgyűlést 1963. június 10—14 között Grazban tartják. A programban szereplő- előadások az osztrák vízerőműépítés jövőjével, valamint a víz- és energiagazdálkodási nemzetközi együttműködés kérdéseivel foglalkoznak. Az ülés programját tanulmányi kirándulások egészítik ki, mégpedig az Andritz gépgyár, az Elin (Weiz) és Waagner—Bíró cégek üzemtelepeihez és a Grazi Vízművek új csáposkút'jához. A résztvevők kétnapos kirándulás keretében megtekintik a Dráva osztrák és jugoszláv szakaszán levő vízerőműsorozatot. A megbeszéléshez egy külön ülés csatlakozik: „A dunai államok 2. hidrológiai előrejelzési konferenciája", amelyet június 14—15-én tartanak meg.* * Mint ismeretes, az előző konferencia 1961. áprilisában Budapesten volt. <A Szerk.)