Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

6. szám - Dr. Schiefner Kálmán–Csanády Mihály: Felszíni vizeink fluor- és jódtartalma

521 Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. « VÍZKÉMIA Felszíni vizeink fluor- és jódtartalma Dr. s C II I E F X K R K Á I. M Á X és C S A N Á I) V .M 1 II Á L Y» Vizsgálati előzmények, irodalmi áttekintés Az egyre növekvő vízigények kielégítésére napjainkban már nálunk is előtérbe kerül a felszíni vizek felhasználása vízellátási célokra. A régebben létesült ilyen vízművek (Szolnok. Siófok, Balatonföldvár) után 1961-ben megkezdte működését a Fővárosi Vízművek nagy felszíni víztisztító üzeme. A felszíni vizek állapotának felmérése. tisztaságuk védelme érdekében az Országos Közegészségügyi Intézetben évek óta folyó munka eredménye a közelmúltban került közlésre |_1|. Ehhez kapcsolódva 1960-ban megkezdtük a felszíni vizek mikroelemeinek a meghatározását, és az oldott urántartalomra vonatkozó vizsgálati eredményeket már közöltük [3]. Ennek folytatásaként jelen közleményünkben a hazai felszíni vizek két, élettani szempontból legfontosabb nyomelemének a meghatározásával foglalkozunk. A vízben kis mennyiségben jelenlevő anyagok közül a jód volt az. amelynek biológiai szerepét először felismerték. Az endémiás golyva és az ivóvíz jódhiányának összefüggése annyira közismert, hogy ezzel itt részletesebben nem foglalkozunk. Valamivel később vált ismertté az víz fluort art almának a legelterjedtebb népbetegségnek tekinthető fogszurasodással (caries) való összefüggése. Jelenlegi ismereteink szerint az ivóvíz csekély fluortartalma jelentős mértékben elősegíti a fogszuvasodást, a túl nagy fluortartalom viszont szintén káros : fluorózist, foltos fogzománcképződést okoz. A legkedvezőbb koncait ráció-lartomány meglehetősen szűk. Bercncsi szerint |2| legalább 0,(1 mg/l fluor szükséges a caries megelőzéséhez. viszont I mg/l fölött már fennáll a fluorózis veszélye. Külföldi szerzők szerint [4, 5] a legkedvezőbb tartomány 0>,75 1,0 mg/l, 1- '2 mg/l fluortartalom fölött már várható a fluorózis. E határértékek az éghajlattól jelentős mértékben függnek. Felvetődött az is. hogy egyes gazdagabb fluortartalmú vizek körzetében kisebb a tuberkulózis megbetegedések száma [ti]. Más adatok szerint |2] a fluor/jód hányadosnak az endémiás golyva kialakulásában is szerepe van, vagyis nemcsak a jódhiány, hanem a viszonylagos fluortöbblet is okozhat golyvát. Az ivóvizek fluortartalmával meglehetősen sok közlemény foglalkozik, ezekből csak néhány kiragadott példára utalunk. Henger vizsgálatai szerint [7] az ausztriai Tirol és Vorarlberg tartományokban csak a lakosság 1,5%-a kap megfelelő fluormennyiséget, 94%-a 0,3 mg/l-nél kisebb fluortartalmú vizet fogyaszt. Itt számos helyen az iskolás gyermekeknek fluortablettákat adnak. Avermann és Borris szerint [4] a Kari-Marx Stadt kerületben megvizsgált 369 ivóvízminta 89.3%-ában a fluortartalom 0,75 mg/l-nél kisebb volt, és csak 7,6% esett 0,76 és 2,0 közé. Szovjet adatok [8, 9] is arról számolnak be, hogy az ivóvizek fluortartalma általában kevesebb a szükségesnél. A hazai viszonyokról Straub tájékoztat [10], aki 1200 kút vizének a vizsgálata alapján * Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztálya, Budapest. megállapítja, hogy a vizsgált területen a lakosság 90%-a nem jut elég fluorhoz. Városi vízvezetékeinknél is hasonló a helyzet : a Papp Sz. és Dippold A. által megvizsgált 25 vízmű közül egy esetben sem érte el a víz fluortartalma a 0.5 mg/l-t [19]. Straub vizsgálataihoz kapcsolódva Adler megállapítja 111], hogy a legkedvezőbb fluormennyiség bevitele esetén a caries-védettség kb. 50%. A fluorhiány pótlására mind szélesebb körben terjed a vezetéki víz fluorozása, vagyis fluortartalmának kiegészítése a legkedvezőbb 0,7—0,8 mg/l értékre. Az Egyesült Államokban 1959-ben a 10 000-es lélekszámnál nagyobb városok vízműveinek 35%-ánál végeztek fluoradagolást. A fluorozott vizet fogyasztók száma 36 millió volt, és ezen kívül 7 millió személy kapott olyan vizet, amelynek természetes fluortartalma legalább 0,7 mg/l [12], Nálunk 1961-ben kezdték meg kísérleti jelleggel a Tisza vizét felhasználó szolnoki vízmű vizének a fluorozását [13]. A felszíni vizek fluortartalmára vonatkozóan jóval kevesebb adat került közlésre. Mojszejev 1935-ben végzett vizsgálatai során [8] nyílt vízfolyásokban 0,1—0,15 mg/l fluort talált. Konovalov és Ogurcsova [14] a Szovjetunió nagyobb folyóit vizsgálta meg kis és nagy vízálláskor. Adataik szerint a fluortartalom az 0,1 mg/l-nél kisebb értékektől 0,68-ig terjedt, és a koncentrációváltozás egyik évről a másikra kicsi volt. Végül a folyóvizek jódtartalmúra vonatkozóan említünk néhány adatot. A Szovjetunióban a szmolenszki terület folyóiban 1,6- 12,9, átlag 4,2 /<g/l 191, a lvovi terület golyvaendémiás részén patakokban átlagosan 1,4 //g/l jódot találtak [15]. Hazai felszíni vizeink közül a Balatonon végzett vizsgálatokat 1929-ben Gallé Ilona [16]. 14 minta elemzése alapján a Balaton vizének átlagos jódtartalma 9/tg/l volt. Jelen munkánk célja az, hogy hazánk összes lényeges vízfolyásának vizsgálata alapján tájékozódjunk felszíni vizeink fluor- és jódtartalmáról. Mintavételek és a feldolgozás eredményei A fluortartalom meghatározását a Scher A. által közölt kolorimetriás módszer szerint |I7| végeztük, amely- a fluorid-ionnak az alumínium-aluminon lakkra gyakorolt halványító hatásán alapul. A meghatározást 50 ml szüretien, ülepített vízből végeztük desztillálás nélkül. Az esetleges vastartalom a redukáló közegben (aszkorbinsav) nem zavar. Egyes erőse n szennyezett vízfolyások esetén a vizet előzetesen aktív szénnel derítettük és szűrtük, ami a szerző szerint a mérés pontosságát nem befolyásolja. A jodid-ion meghatározását u Scher A. által leírt katalitikus mikroanalitikai eljárás szerint | 1S'| végeztük ülepített vízből, 4,0 ml-es bemérésből (nagyobb jódtartalom esetén hígításból). Az eljárás lényege az, hogy felhasználjuk a jodid-ionnak azt a képességét, hogy az arzenit-ionoknak ceri-ionokkal arzenáttá való oxidációját katalizálja. Meghatározott körülmények között e