Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

6. szám - Dr. Zsuffa István: Gondolatok a vízgazdálkodási hossz-szelvénnyel kapcsolatban

502 Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. « Gondolatok a vízgazdálkodási hossz-szelvénnyel kapcsolatban D R. ZSUFFA ISTVÁN* A hazai szakirodalomban dr. Lászlójfy Woldemár említette először a vízgazdálkodási hossz-szelvényeket 1954-ben megjelent hidrológiai hossz-szelvényekről szóló alapvető tanulmányában [1], Ezzel egy időben Csermák Béla ,,A regionális vízgazdálkodási tervezés" című tanulmányában be is mutatta a vízgazdálkodási hossz-szelvény elvi ábráját és ezt az ábrázolási módot I adott óv vízhozamaiból számítható vízmérlegnek a meghatározására ajánlja [2]. A hidrológiai adatok hossz-szelvény szerű ábrázolásának két előnye van [ 1 ] : egyrészt segíti a hidrológust a munkájában, amikor vízrajzilag kellően nem tanulmányozott vízfolyások adatait határozza meg, másrészt a vízgazdálkodási gyakorlat számára is hasznos, mert a vízfolyás bármelyik szelvényében szemlélteti a szükséges hidrológiai adatokat. A vízgazdálkodási hossz-szelvénynek hasonlóan kettős előnye van : szerkesztésénél a folyó vízmérlegét összeállító tervező éppúgy össze tudja hangolni a többé-kevésbé bizonytalan hidrológiai és vízhasználati adatokat, mint ahogy a hosszszelvényt felhasználó szakember meg tudja állapítani a rendelkezésre álló vízkészletet a vízfolyás tetszés szerinti szelvényében. A hossz-szelvény ez utóbbi rendeltetésénél meg kell azonban jegyezni,hogy sok esetben a vízfolyás vízgazdálkodása (átvezetések, vízkivételek, szennyvízbeeresztések stb.) olyan bonyolult, hogy az ilyen vízfolyáshoz készült vízgazdálkodási hossz-szelvényt csak annak szerkesztője tudja használni. A vízgazdálkodási hossz-szelvény célja a területi vízmérlegek kidolgozásának és ezáltal a megfelelő vízgyűjtő-területek tervszerű vizsgálatának előkészítése. A vízgazdálkodási hossz-szelvény tulajdonképpen az adott vízfolyás grafikus vízmérlegének is tekinthető. A hossz-szelvények készítésénél alkalmazott alapelveket és módszert néhány Veszprém megyei vízfolyásra készített hossz-szelvény segítségével mutatjuk be. 1. A felhasználható adatok a) A vízgazdálkodási hossz-szelvény szerkesztésének alapja a hidrológiai hossz-szelvény. A hidrológiai hossz-szelvény szerkesztésével külön nem foglalkozunk, csak utalunk a szakirodalomra [1, 3]. A jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlatnak megfelelően számunkra az augusztusi 85%-os és a szeptemberi 99 %-os. gyakoriságú kisvízhozamot és a középvízhozamot ábrázoló hossz-szelvény a leghasznosabb. b) A hidrológiai adatok mellett a másik szükséges alapadat-csoport a vízhasználatok adatai. Ezeknek az adatoknak az összegyűjtésénél a területileg illetékes vízügyi igazgatóság engedélyezési csoportjának engedélyokirataiból, az engedélyokiratokhoz mellékelt tervdokumentációkból lehet kiindulni. Ezek mellett az igazgatóságok vízhasznosítási csoportja évenként statisztikai * Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár. adatnyilvántartást készít az üzemelő öntözésekről ; a vízellátási és csatornázási csoportnál pedig az ipari vízhasználatokról találhatók értékes adatok. c) A munka során feltétlenül át kell nézni a területről rendelkezésre álló térképanyagot. d) A szerkesztendő hossz-szelvényeken célszerű a vízminőségi viszonyokról is áttekintést adni. Az ehhez szükséges mérések eredményei az igazgatóságok vízminőségi laboratóriumában találhatók meg. A felsorolt adatok birtokában szerkeszthető meg valamely vízfolyás vízgazdálkodási hosszszelvénye. A hossz-szelvényekről a vízfolyás tetszőleges szelvényében le lehet olvasni a vízfolyás természetes mértékadó vízhozamát, a vízhasználatok igényét, a használt-, szenny- és csurgalékvízhozam értékét és aktív vízmérleg esetén a szabad vízkészletet, passzív vízmérleg esetén a vízhiányt. A hossz-szelvényeken feltüntethetők bizonyos vízminőségi jellemzők és az esetenként jelentkező vízhiányok pótlására szolgáló megoldások is. 2. A hossz-szelvények felépítése a) A vízgazdálkodási hossz-szelvények A hossz-szelvények készítésénél mezőgazdasági vízigények esetében más szempontok a mértékadók, mint ipari vízhasználatoknál. A mezőgazdasági vízhasználatok vízigényeinek kielégítésénél a készülő Területi Vízgazdálkodási Keretterv irányelveivel összhangban az augusztusi 85%-os tartósságú vízhozamot vesszük alapul, ipari jellegű vízigényeknél a szeptemberi 99%-os tartósságú vízhozam a mértékadó. A vízhasználatok számbavételénél az ipari vízellátás adatai többé-kevésbé egyértelműek : az engedélyezési csoportnál az ún. vízikönyvben nyilvántartott vízhasználatokon kívül nagyobb ipari vízkivétel általában nem üzemel. A vízikönyv, valamint a vízikönyvhöz csatolt tervek adatait az üzemek által kitöltött adatnyilvántartó űrlap adataival összevetve, valamint a helyszínen tett rövid tájékozódás és ellenőrző mérések után az ipari vízhasználatokra elfogadható értékeket kapunk. A mezőgazdasági vízigények azonban évrőlévre változnak. A vízikönyvben nyilvántartott engedélyezett öntözőrendszereknek csak egy része működik, és igen sok helyen, különösen az 196] 1962-es aszályos években engedély nélküli, ún. vadöntözések is előfordultak. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságnál az a gyakorlat alakult ki. hogy a vízgazdálkodási hossz-szelvény készítése során azoknak az öntözéseknek a vízigényével számolnak, 1. amelyeknek vízjogi engedélyük van, 2. amelyek 1962-ben működtek és, 3. amelyeknek olyan a műszaki kiépítettségük, amelyből következik, hogy a jövőben is működni fognak.