Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

6. szám - Bözsöny Dénes: A vízgazdálkodási távlati tervezés

500 Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. Bözsöny D.: Vízgazdálkodási távlati tervezés különböző szín tünteti fel az 1900. december 31-i állapotot, az 1980-ig megvalósításra tervezett és külön az 1980. év utánra javasolt vízgazdálkodási és vízügyi teendőket. Ennek a térképnek a tartalmi megfogalmazása olyan, hogy lehetővé válik a különböző jellegű beavatkozások térbeli elhelyezkedésének az összefüggéseit áttekinteni és tájékoztatást kapni a létesítés időszakáról. Rá kell már most mutatni, hogy a készülő kerettervet annak összeállítása után újból és újból felül kell vizsgálni, mint ahogy azt nemrég tették Lengyelországban az 195ü. évben készült vízgazdálkodási tervvázlattal, amely az 1980-ig terjedő időszak célkitűzéseit és azok megvalósítását foglalta magában. A tervvázlat elkészítése és felülvizsgálata közt eltelt hat év után lényeges módosításokat hajtottak végre, melyek többek között : — a „vázlat" a Visztula szabályozását Sandomierz-ig az új terv a Dunajec torkolatáig irányozza elő ; a „vázlat" a Bug folyó komplex csatornázását, csak abban az esetben irányozza elő, ha a kelet—nyugat víziút szükséges, a terv. a csatornázást azzal az indokolással irányozza elő, hogy a völgy vízviszonyait rendezni kell és ki kell használni a Bug folyó vízenergiáját; — a „vázlat" a központi csatornaépítését irányozza elő, amelyet a terv már nem tartalmaz ; — az ipar feltételezett fejlődése 1980-ig lényegesen megváltozott a „vázlat" összeállításánál számításba vett értékekhez képest. Ennélfogva az új feladatok merültek fel a vízigények kielégítésével kapcsolatban mind mennyiségi, mind az országban való eloszlás szempontjából. A változásokat — a keretterv készítés során — folyamatosan követni nem lehet, mert akkor csak helyesbítési munka történne, és a keretterv nem készülne el. Ezért időközönként meg kell állni és a kerettervet közre kell adni, majd azután továbbfolytatni a munkát. Az egyes feldolgozások között gondoskodni kell a változások folyamatos összegyűjtéséről. összefoglalás, értékelés A népgazdaság arányos fejlődése előre elkészített terv alapján valósulhat meg. A tervezés bonyolult feladat, amely csakis a fokozatos közelítés módszerével végezhető el. Az ütemezés szemszögéből nézve a fokozatos közelítés azt jelenti, hogy a hosszútávlatú, ötéves és éves tervek elkészítése és az egyes tervidőszakok befejezése után, az elért eredményeknek megfelelően, a kicsiből a nagy felé haladva helyesbíteni kell a terveket. A kiterjedés vonatkozásában a fokozatos közelítés alatt azt értjük, hogy az országos tervből készül a területi terv, és a területi tervezés visszahat az országos tervre. A tartalom szempontjából az össz népgazdasági terv és az ágazati tervek, továbbá más átfogó tervek kerülnek kölcsönhatásba. A nemzetközi egyeztetés esetén eggyel több fokozatban kell megközelíteni a célkitűzések megvalósítását szolgáló komplex tervek összhangját. A távlati tervezés és annak különösen a vízgazdálkodási műszaki-távlati tervezési része határozott szervezést és különleges képzettségű nagy tapasztalatú szakemberek összevonását, de legalábbis függetlenítését követeli meg. Nem célravezető, hogy munka közben saját kárán tanuljon a távlati terveket készítő mérnök, hanem még a munka megkezdése előtt ismerje meg a távlati tervezés módszereit, szemléletét, követelményeit. Létre kell hozni az állandó műszaki-távlati tervezési egységeket az érdekelt szerveknél és intézményeknél, melyek biztosíthatnák a szakember utánpótlást is. A távlati tervek összhangjának megvalósításához szükséges : 1. Az össznépgazdasági, ágazati, a regionális és a vízgazdálkodási távlati tervek közti lényegi kapcsolat megteremtése. Nem elég például a regionális tervben ismertetni a vízgazdálkodási viszonyokat, hanem a ható tényezők szintézisét, ötvözetét kell létrehozni. 2. Ki kell dolgozni a tervfajták és a tervezési szakaszok közti kapcsolódások megteremtésének módszerét. , 3. A területi tervezések egységes módszerének ós a területi bontások hosszú időre történő kidolgozása. Törekedni kell arra, hogy az eddig létrejött területi bontások határait a többféle szempont figyelembevételével „ közös nevezőre" lehessen hozni. 4. A területi viszonyok és az ezekben bekövetkezett változások térképszerű nyilvántartása, mely lehetőséget ad — egyszerű eszközökkel az összefüggések és ellentmondások vizsgálatára, továbbá segítséget nyújt a jövő teendőinek helyes mérlegeléséhez. Ki kell dolgozni a supergenerálplan vagy magyarul a nagy-áttekintő térképek tartalmát ós jelölési módját, A Vízgazdálkodási Keretterv készítésével kapcsolatban kialakult az egységes térkópjelkulcs, mely egyben megszabja a térképek tartalmát, illetve mondanivalóját is. Á vízügyi vonatkozású változásokat a vízügyi igazgatóságok a tárgyévet követő május i -ig jelentik. így a vízgazdálkodási tevékenység helyzete egyéves pontossággal követhető. 5. A műszaki távlati tervezés igényeit is kielégítő statisztikai rendszer kidolgozása, illetve továbbfejlesztése. A mai helyzetre jellemző példa, hogy a vízügy területén a 43 db statisztikai beszámoló jelentésből 39 db pénzügyi, anyag stb. vonatkozású, míg műszaki adatokat (öntözött területek változása, vízfogyasztás stb.) csak 4 jelentés dolgozza fel. A főbb jellemzők állandó figyelemmel kísérése lehetőséget nyújt, hogy változások alapján törvényszerűségeket lehessen megállapítani és a jövőre vonatkozóan következtetéseket levonni. 6. A közös vízgyűjtőterületen levő országok vízkészlet megoszlásának tisztázása. A külföldi vízhasználatok nagymórtékben befolyásolhatják Magyarország vízkészletváltozását. Az államhatárokon kívüli távlati tervek ismeretében helyesen lehet meghatározni a víztározások és a vízátvezetések helyét, továbbá létesítésük ütemét. Nem közömbös a népgazdaság számára, hogy mennyi és milyen eszközt fog lekötni a vízkészletek biztosítása. A vízkészletek helyes területi elosztásának megvalósításához a költségek — már 1980-ig terjedő időszakra is — több milliárd forintot tesznek ki.