Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

6. szám - Bözsöny Dénes: A vízgazdálkodási távlati tervezés

Bözsöny D.: Vízgazdálkodási távlati tervezés Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. 493 A népgazdasági, a regionális és a vízgazdál­kodási tervek felosztásáról áttekintést az 1. táblá­dat ad. —. A távlati tervek a népgazdaság fejlődését hosszabb időszakra, több évre állapítják meg. A távlati tervek megadják a gazdasági munka irányvonalát, és ezzel lehetővé teszik, hogy a fel­adatokat ne csak a pillanatnyi szükségletek, hanem a hosszabb távlatok szempontjából is vizsgálják. A távlati tervek ráirányítják a figyelmet a nép­gazdaság alapvető fejlesztési kérdéseire, a fejlő­dést gátló ellentmondásokra és szilárd alapot nyújtanak a pillanatnyi feladatok helyes eldön­téséhez. A népi demokratikus országokban a második világháború után általában két-három éves időszakot öleltek fel az első átfogó helyreállítási távlati tervek. A távlati terveknek ez a rövidebb időtartama össz­hangban állt a helyreállítási feladatok jellegével és a megvalósításukhoz szükséges idővel. Ma már több országban a távlati terv főformája az ötéves terv. Az ötéves terven kívül — hosszabb időszakra szóló 10—20 éves átfogó népgazdasági fejlesztési terveket is dolgoznak ki. Ahhoz ugyanis, hogy teljes mórtékben érvényesíteni lehessen a természeti erőforrások komplex hasznosítását, elő lehessen irányozni a termelőerők legésszerűbb területi elhelyezését, a gazdaságosságot a növekvő társadalmi szükségletekkel ós a korszerű műszaki követelményekkel összhangban lehessen fej­leszteni, több ötéves terv kidolgozása szükséges. Sok hatás összefüggésének figyelembevételéhez hosszabb időszak tervére van szükség. Maguk az ötéves tervek jobb megalapozása is szükségessé teszi, hogy 10—20 évre tervjavaslatok készüljenek. Különösen nagy a fontossága a vízgazdálkodási és az energetikai hosszú távlatú tervek kidolgozásának, mert ezek az egész népgazdaság fejlesztését nagymértékbon befolyásolják. A rövidlejáratú vagy operatív népgazdasági tervek rövid időre, egy évre, negyedévre szólnak és a távlati tervekből az időközben a feltételek­ben bekövetkezett változások figyelembevételé­vel — az adott időszakra jutó feladatokat álla­pítják meg. Míg a távlati tervekben a népgazdasági fejlesztés fő irányainak kijelölésén, a legalapvetőbb összefüggések biztosításán van a hangsúly, addig az éves tervekben az operatív feladatok kerülnek előtérbe. (így pl. az éves tervekben nagyobb súllyal szerepelnek az anyag­ellátási, az áruforgalmi, a pénzügyi stb. előirányzatok.) Az országos népgazdasági átfogó tervek mellett mind nagyobb jelentőségűek a területi tervek, melyek feladata a gazdaságilag vagy igaz­gatásilag elhatárolható területegységek tervszerű arányos fejlődését biztosítani. .-1 területi népgazdasági tervek kidolgozásának előfeltétele : a) a területegységek, tervezési körzetek meg­határozása, b) a területi tudományos vizsgálatok, c) a területi mérleg és d) a területi statisztika készítése. A területegységek, tervezési körzetek határainak megállapítása csak tudományos területi vizsgálatok alapján lehetséges. Természetesen a vizsgálatok elvég­zése nem egyszerű feladat, hanem hosszantart ó részletes elemző munkát igényel. A népgazdasági tervek kidolgozásának alap­vető eszköze a mérlegek (termelés, elosztás, fel­használás, hiány, felesleg) készítése, melyek területi vonatkozásban részletesebb összefüggéseket tár­hatnak fel. Hazánkban területi mérlegek készül­nek a tüzelő anyagokról, építő anyagokról, 8—10 legfontosabb mezőgazdasági terményről, munka­erőről stb. A jó népgazdasági tervezés alapja a megfelelő statisztika, amely lehetővé teszi a változás meg­bízható értékelését. A népgazdasági és a vízgazdálkodási tervezés kapcsolata A népgazdasági ötéves és éves tervek készíté­sének módszere az évek során kiforrott. Ma még azonban ez nem mondható el a hosszú távlatú tervezésről. Az elmúlt 17 év kevés volt arra, hogy ilyen tapasztalatokat gyűjthessünk. Lényegében az első hosszú távlatú népgazdasgi terv — mely az 1980-ig terjedő időre vonatkozik — most készül. A területi tervezés módszere is kialakuló­ban van. A népgazdasági terv döntően befolyásoló része a vízgazdálkodási terv. A vízgazdálkodási tervnek a népgazdasági terv fejlesztési előirányzataiból ki­indulva kell készülnie, úgy hogy a kölcsönös össz­hang meglegyen. Hazánkban ma érvényben levő népgazdasági ágazati tervezési rendszerben nem jut kifejezésre a vízgazdálkodás jelentősége.* Megkell említeni, hogy pl. a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában a vízgazdálkodás önálló népgazdálkodási ág és szaksajtójuk gyakran fog­lalkozik a vízgazdálkodás közgazdaságtanával. Különösebben nem kell indokolni a vízgaz­dálkodásnak a népgazdaságban betöltött szerepét. A bevezetőben erre már utalás történt. A sok víz által okozott kárra elég példát adott 1954, 1956, 1963. év, figyelemre méltó az 1960—1962. száraz év termés kiesése, hogy csak a legutóbbi évek ta­pasztalatait idézzük vissza. Bármely népgazdasági terv ott, akkor és olyan mértékben valósítható meg, amilyen mér­tékben — többek között — a szükséges mennyi­ségű és minőségű víz rendelkezésre áll. Természete­sen nem hagyható figyelmen kívül a már felhasz­nált vizek elhelyezésének és újra felhasználásának vizsgálata sem. A vízigények gyors növekedése fokozottabb óvatosságra int. Kellő időben vizsgálni kell a víz biztosításának lehetőségeit, de legkésőbb a beru­házási programban kell erre részletesen kitérni. El kell érni azt, hogy különösen a felszín alatti vízkészletekre telepített jelentősebb létesítmények (vízhasználatok), csak akkor kapjanak engedélyt a beruházásra, ha a vízkészletet előzetesen rész­letesen tanulmányozták, vagyis : teljesen tisztázott a vízadó réteg települési és a víz utánpótlódási viszonyai, a víztartó kőzetek vízáteresztőképességi tu­lajdonságai ; * Az előadás elhangzása után rövid idő múlva javult, a helyzet, megjelent az OT elnökének 10/1963. (Tg. É. 9) OT. számú utasítása a vízgazdálkodás egy­séges fejlesztésének tervezéséről.

Next

/
Thumbnails
Contents