Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

6. szám - Szablya Ferenc: Budapest csatornázásának távlati terve

456 Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. Szablya F.: Budapest csatornázásának távlati terve A keretterv birtokában még korántsem zárhatjuk le a további tervezési munkát, mert itt az ideje annak, hogy az általános csatornázási terveket is minél előbb elkészítsük. E téren hiányok mutatkoznak, tehát a meglevő terveket is felül kell vizsgálni. A keretterv a mindennapi élettel nincs közvetlen kapcsolatban. Ezt az általános csatornázási tervek biztosítják, mert ezek szolgálnak a kiviteli tervek alapjául. Erre a célra mintegy négymillió forint és ennek megfelelő tervezői kapacitás szükséges. Az általános tervek elkészítése során ki kell küszöbölni azt a zavaró körülményt is, mely abból ered, hogy a lakásépítési elgondolások a keretterv készítésekor még nem kristályosodtak ki. Nagy lakósszámú települések városperemen való létrehozása a hálózat és szivattyútelepek el nem hanyagolható teljesítmény növelését igényli. A kerettervhez csatolt metodikák olyan feladatokat is tartalmaznak, melyeket az elkövetkezendő időben kell végrehajtani. Vízmennyiséget és vízminőséget kell időszakonként mérni a lefektetett metodika előírásai szerint. Csapadékos időben, a ténylegesen lefolyó vízmennyiségek meghatározásával — gazdaságossági vonatkozások miatt — az alkalmazott számítási eljárás finomítására kell törekednünk. Az angyalföldi szennyvíztisztító telep tervezését rövidesen meg kell indítani. Nem kétséges, hogy az ottani, inkább ipari jellegű szennyvíz miatt, fokozottabban kell támaszkodnunk a félüzemi kísérletek tapasztalataira. A 30 000 m

3/nap teljesítményű dél-pesti szennyvíztisztító tele]) üzemeltetését sem lehet ökölszabályok alapján folytatni. A külföldi szennyvíztisztítási technológia fejlődését feltétlenül nyomon kell követnünk, ami kísérleti munka nélkül, csupán irodalmi ismeretekre támaszkodva, lehetetlen. Az ipari szennyvizek okozzák manapság az üzemeltetés területén a legsúlyosabb gondokat. Az 1950-es évek elejéig mennyiségileg a háztartási szennyvíz volt az uralkodó az ipari szennyvízzel szemben. Attól kezdve az ipari szennyvíz mennyisége rohamosan emelkedett, ezt a háztartási víz növekedése nem követte hasonló arányban. A távlati terv készítésének idején kezdődött meg a közcsatornába kerülő veszélyes ipari eredetű anyagok mennyiségének, minőségének meghatározása és a bebocsátó helyek felkutatása. Az ipari szennyeződés fokozódásával egyidejűleg a csatornák fenntartási és tisztítási munkálatait a hálózat egyre nagyobb és nagyobb területén kellett korlátozni, illetőleg beszüntetni. Az elszenvedett halálos balesetek következtében ma már ott tartunk, hogy a fővárosi közcsatornahálózatnak az 5. ábrán látható tekintélyes részét zárolni kellett. Ezen körülmények miatt kényszerült a Fővárosi Csatornázási Művek arra, hogy a hálózat működésben tartása feltételeinek meghatározása szempontjából az ipari szennyeződések vizsgálatát is programjába állítsa. Ezzel egyidejűleg a Budapesti Közegészségügyi és Járványügyi Állomás kezdeményezésére komplex bizottság alakult a fővárosi üzemek vízháztartásának és közegészségügyi ellátottságának kivizsgálására és ellenőrzésére. Jelenleg elsősorban azokat a szennyező anyagokat vizsgálják, amelyek a közcsatornában dolgozók egészségét, életét veszélyeztetik, vagy a köz csatorna anyagára agresszív hatásúak. A jövőben azonban a vizsgálatoknak ki kell terjedniük olyan anyagokra is, melyek a megépülő tisztító telepek üzemét zavarják, és tisztítási hatásfokát lerontják. Az 1/1961. sz. korm. rend. számos — a csatornahálózatból az élővízbe kerülő — anyagra szab meg határértékeket. Ezen határértékek túllépésének megakadályozása és megszüntetése érdekében is szükséges az ipari szennyvizeket rendszeresen vizsgálni. Az 5. ábrán feltüntetett körök jól szemléltetik a veszélyes szennyező anyagok bebocsátási helyét Ebből következtethetünk az elvégzett munka, nagyságára. Megjegyezzük azonban, hogy az 5. ábra korántsem tekinthető teljesnek, mert még nagy területek szennyvizeit csak az elkövetkező időben vizsgálják meg. A következőkben néhány kiragadott példával kívánom értékeltetni a csatornákban uralkodó állapotokat. 1960-ban létesült egy üzem a fotólaboratóriumokból összegyűjtött fixír-folyadék ezüst tartalmának kinyerése céljából. A keletkező szennyvíz teljesen ártalmatlannak vélt fixír-sót tartalmazott. Egy alkalommal azonban a csatornában a tisztítási munkálatokat végző munkás rosszul lett. A mentők mérgezési tünetekkel kórházba szállították. A mérgezést kimutathatóan a nátrium tioszulfát csatornában való elbomlásakor keletkező kénhidrogén okozta. A Báthory utcai csatorna tiszítása során egy kisipari termelőszövetkezet ártalmasnak nem minősíthető szennyvízéből a közcsatornában dinitrogénoxid kéjgáz vált ki. Az ott dolgozókon illuminált állapotra jellemző tünetek mutatkoztak. A soroksári úti csatornában dolgozók ruhája térdig teljesen lerongyolódott; megállapítottuk, hogy a csatorna vízének pH értéke J .02 volt, amit a híg kénsav idézett elő. Az egyik kőbányai üzem szennyvizeinek hatására a csatornában dolgozók kezén, még gumikesztyű használata esetében is, égési sebek keletkeztek. Az ok, karbidmósz bebocsátása volt. Azonban még sokkal tragikusabb kimenetelű és emberéletet követelő balesetek is előfordultak, amikor ciánt, benzint stb. meg nem engedhető módon bocsátottak a csatornába. A vázolt tűrhetetlen helyzet megszüntetése szorosan kapcsolódik a fővárosi csatornamű üzemeltetéséhez és távlati fejlesztéséhez. Megváltoztatása kétségtelenül pénzügyi megterhelést ró az egyes vállalatokra, de a beruházások mielőbbi megvalósítása elől kitérni nem lehet. Ha egyéb szempontoktól eltekintve, pusztán a csatornaműben előidézett korróziós hatás és a tervszerű megelőző karbantartás kiesése miatt bekövetkező idő előtti elhasználódást vizsgáljuk, a következő adat jól érzékelteti a kérdés nagy fontosságát : a csatornamű értéke 5,6 milliárd forintra becsülhető. Amennyiben az ipari szennyvizek okozta élettartamcsökkenést, igen kedvezően, csak 5 évben vesszük fel, akkor ez a népgazdaságnak évente kereken 40 millió forintjába kerül. A keretterv készítésének időszakában a hálózat felújítási szükségletének megállapításához nem állott még kellő számú adat rendelkezésünkre. Azóta az értékelést elvégeztük és így beszámolhatunk a mértékadónak tekinthető felújítási igények-