Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Egyesületi és műszaki hírek

424 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Fazekas K.: Adhéziós vízszintmérés Adhasions-Wasserspiegelmesser K. Fazekas Duch Verwendung der Adhasion zwischen Fliissigkeiten und festen Ivörpern, können áusserst genaue mechanische Wasserspiegel-Messinstrumente einfacher Konstruktion (Wasserstandsmikrometer) erzeugt werden. Ihr wesentlicher Teil ist eine nach untén konvexe, durchsichtige Kunststoffscheibe oder ein ahnliches Element (Bild 5), welches die Berührung des Wasser spiegels mit 1/100 mm Empfindlichkeit anzeigt. Das auf diesem Prinzip im Jahre 1954 konstruierte erste Instrument war der bei den ungarischen Verdunstungsmessbutten seither eingeführte „KegelscheibenWasserstands-Messer" mit einer Ablesung von 1/100 mm ( Bild 1.). Mit diesem können wir auch die im Verlauf einiger Minuten erfolgende Verdunstung messen. Als Ursache der zeitweise vorgekommenen, anscheinlich unbegründeten Fehlergebnisse, fand man bei den mit einer Genauigkeit von 1/1000 mm durchgeführten Versuchen, im Jahre 1963, die reibungselektrischen Erscheinungen bei den aus Isoliermaterial angefertigten Berührungselementen, welche mit richtiger Behandlung vermieden werden können. Die Versuche weisen darauf hin, dass die Form, das Material und die Oberflachenfeinheit des Berührungselementes aus dem Gesichtspunkte der Empfindlichkeit gleichgiiltig sind, diese können sich vollstandig nach den Umstánden und Ansprüchen der gegebenen Aufgabe richten. Fette Beschaffenheit des Wasserspiegels oder des Beriihrungselementes, ferner im Wasser aufgelöst'e Verunreinigungen vermindern Empfindlichkeit und Genauigkeit des Instrumentes nicht, Schwimmstoffe können aber zu Fehlergebnissen führen. Nachteil des Instrumentes ist, dass vom Berührungselement nach jeder einzelnen Messung der darauf liaftende Wassertropfen entfernt werden muss. Der Verfasser beschreibt den in Verwendung genommenen Instrument-Typ, gibt Bichtlinien und Abmessungen für die richtige Konstruktion der Berührungselemente und Hinweise für die richtige Behandlung solcher Instrumente. Surface Gaging on the Adhesion Principle By K. Fazekas Simple mechanical surface gages of very high accuracy (stage micrometers) can be constructed by utilizing the adhesion between fluids and solids. Essentially these consist of a downard convex transparent plastic disc or a similar element (III. 5), capable of recording contact with the water surface with a sensitivity of 1/100 mm. The first instrument constructed in Hungary on this principle was the "conical disc gage" developed in 1954 and introduced since to evaporation pans. This was capable of reading to within 1/100 mm (III. 1). With the help of this instrument evaporation occurring during a few minutes can already be measured. In somé instances unwarranted discrepancies were observed which could be traced back during the experiments in 1963 — carried out with an accuracy of 1/1000 mm — to triboelectric phenomena occurring at the contacting elements made of insulating material. Such phenomena can be avoided by correct handling. It could be concluded from these experiments that accuracy is not affected by either the shape, material, or surface roughness of the contacting element and these may be selected to meet the conditions and requirements of any particular problem. Fats, or oils on either the water surface, or the contacting element, or the presence of dissolved polluting material in the water have no adverse effect on the sensitivity and accuracy of the instrument, but floating pollutions may give rise to incorrect readings. A drawback of the instrument is that the adhering drop must be removed from the contacting element after each reading. The type of instrument adopted in practice is described, principles and dimensions are given for the correct design of the contacting element together with instructions for the correct use of such instruments. (Folytatás a 118. oldalról.) műen kitűnik, hogy Csehszlovákia vízenergiájának további kihasználása nincs döntő befolyással az ország energiatermelésére. A vízerőművek jelentősége a termelt energiamennyiség szempontjából a népgazdaság fejlődésével egyre csökken. Az állami vízgazdálkodási tervben feltüntetett vízi energia kihasználási lehetőségeket vizsgálva látható, hogy nagyságrendben az első húsz legnagyobb vízerőmű megépítése esetén a vízfolyások összes energiájának mintegy 5%-a lenne hasznosítva. Az első száz erőtelep megépítése esetén ez az arány 80°,>-ra emelkedne. Az ezután fennmaradó 10 — 20°

o energiamennyiség kihasználásához az egész kis erőművek százainak megépítése lenne szükséges. Hiba lenne az előző fejtegetésből azt a következtetést levonni, hogy a vízi energia kihasználásának Csehszlovákiában nincs jelentősége. Összehasonlító számítások azt mutatják, hogy 70 m-nél nagyobb esés és 500 MW-ri'ál nagyobb teljesítmény esetén a vízerőtelep beruházási költségei alacsonyabbak, mint a legújabb gázturbinás, vagy gőzüzemű erőmű építési költségei. A vízerőműveknek a jövőben, főleg a néhány száz MW-os teljesítmónyűeknek, mint csúcserőműveknek lesz jelentőségük. Ezeket vagy az ipari és a mezőgazdasági vízellátás céljára épített magas völgyzárógátak mellé telepítik, vagy pedig önálló szivattyús erőműként fogják létesíteni megfelelő nagyságú tározómedencóvel. Azért, hogy a csúcsenergia termelés ideje megnövelhető legyen, a legtöbb esetben szükség lesz arra, hogy az éjjeli olcsó energiával bizonyos mennyiségű vizet visszaszivattyúzzanak a tározótérbe. Erre a legalkalmasabb berendezés a turbinaként alkalmazható szivattyú. Az elmondott új szempontoknak megfelelően kezdenek újból nagyszabású vízerőmű építési lehetőségek után kutatni, néhány olyan helyen is, amelyet eddig még nem vettek figyelembe. Az ismert lehetőségek közül rijból behatóan tanulmányozzák a Berounka folyón létesítendő, Krivoklát nevű vízerőmű gazdaságosságát. Az 500 MW teljesítményű erőtelepet csúcsenergia termelésre szándékoznak használni. Ivicsics F°renc Műszaki Értelmező Szótár 21. kötet (Erőművek.) Szerk: dr. Sóváry Emil. „Terra" kiadása, Budapest, 1963. {172. oldal) A Műszaki Értelmező Szótár sorozat legújabb kötete — az előzőkhöz hasonlóan — a szakirodalmat művelő kutatóknak, tervezőknek, építő, szerkesztő és üzemi szakembernek, továbbá a szakfordítóknak kíván segítséget nyújtani. A 21. kötet elsősorban a gőz és gázerőművek, illetőleg az atomerőművek szakkifejezéseit tartalmazza, a vízerőművek és az erőművek villamos berendezéseinek szakkifejezései - közül csupán azokat értelmezi, amelyeknek a főtárgykörrel kapcsolatosan különleges jelentésük van, tekintve, hogy a mostani kötetet megelőzően a „Hidraulika", ,,Műszaki hidrológia", „Vízerőművek és víziutak", ,,Altalános elektrotechnika" és „Villamos művek" c. kötetek sok szakkifejezést már részletesen feldolgoztak. Vágás István