Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Egyesületi és műszaki hírek

418 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Páter J.: A bioindikátor kérdés az ivóvíz elbírálásában akkor a jelenlegi szabvány értelmében típusmeghatározás nélkül is a vizet mikrobiológiai szempontból elmarasztalják. Ennek a véleményezésnek a realitását és jogosságát a legteljesebb mértékben kénytelenek vagyunk kétségbevonni. Az ivóvizek, a tej és az élelmiszer elbírálásakor a coli vonalán kívánatos lenne bizonyos egyenérték megállapítása és arányosítás. Mert hiszen, amint már mondottuk, ha az ivóvíz 2 cm

3-ben coli van, már elmarasztal ják, ugyanakkor a tejben és az élelmiszerekben lényegesen magasabb coliszám vagy összcsíraszám szolgál az elmarasztalás értékéül. Nem beszélve arról, hogy a hideg vagdalt húsok és az üzemi konyhák, hentesüzletek húsvágó tőkéin a pathogen salmonellák igen magas százalékban kimutatható jelenléte lényegesen nagyobb veszélyt jelent közegészségügyi szempontból a fogyasztókra, mint az ivóvizek környezeti tényezőiből adandó apathogen coliféleségeknek a jelenléte. Röviden ezekben vázoltam a bioindikátorkérdés időszerű feladatait. Ezek szükségszerűvé teszik a bioindikátor kérdés tisztázását és megnyugtató módon való megoldását. BOIIPOC BHOMH^HKATOPA B THrHEHHMECKOfi OUEHKE riMTbEBOfi BOflbl fl-p. fl. namep KaH/i. MeA. HayK B cTaTbe paccMaTpjiBaeToi Bonpoc 6H0HHflHKaT0pa npH n-irneHimecKOH oueHKe nnTbeBOft BOAH. PaccMaTpuBaeTCH npoöjieivia KOJIH, KOTOPAN no ee Y6M<BHTEPH0MY xapaKTepy He oi<a3ajiacb xopomiiM mi/iHKaTopoivi. YKaSHBaeTCH Ha Heoöxo/ui.wocTb Tnnn3aiiHH KOJIH no Mm<poönojioruMecKOMy Hccjie/iOBaHino nHTbeBoií BOÁM. IIOAHepKHBaeTCH M3MeHeHne B3rjiíifla no Bonpocy KOJIH C Tex nop, Kai< Y3HAJIH rpynny naToreHHbix HHCNENCHIÍ KOJIH. BMecro 0TKA3A OT npH.WEHEHHH KOJIH B KanecTBe 6HOHHflHKaTopa, aBTop npefljiaraeT yTOMHeHHe cepofliiarHOCTHKH BBH^Y Ha naToreHHyro rpynny KOJIH, AAJIEE npefljiaiaeTCH n e/uiHoe Hcn0Jib30BaHHe 6H0HH«HKaT0pa B jiaSopaTopiiflx. flpn oaem<e KaiecTBa niiTbeBOH BOflbi C TOMKH 3pCHHH rHTH€HHH CHHTaeTCH HeOÖXOflHMblM COOTBCTCTByI01HHH yieT (J)aKTOpOB XHMimeCKHX iMaTepnajlOB, yKa3wBaioinnx Ha 3ai p>i3HeHH0CTb. Heoöxo^HMO raioKe corjiacoBatb 3TH (jjaKTopu c MUKpoSno.ionmecKon anarHOCTHKOH. ripn cy>KAeHini o KaMCCTBe niiTbeBOH boám c tHrneHHMeCKOÜ T04KH 3peHIIH, aBTOp H.MCHHO I13-3a yŐHKBHTepHoro xapaKTepa KOJIH cmiTaeT HeoSxoflHMbiM BBeaeHiie HopMbi MUKpoőuoAoeuHecKoeo 3KeueaMHma c TOIKH 3peHiiH KOJIH npn MUKpooHOJionmecKOH oueHKe niiTbeBOií BOAbl, MOJIOKa H npOflOBOJlbCTBHH. MIIKPOSNOJIORHHECKAH OIIEHKA IMTBEBBIX BOAAOJI>KHA öbiTb TaKoií, HTOöbi OHa aajia peajibHoe MHCHHC, KOTopoe MOHCHO npi-IHHTb C npaKTUMOCKOH TOMKU 3peHHH 11111!C H H H. I)as l'roblem des Bioindikators in der hygienischen Beurteilung des Trinkwassers Dr. J. Páter Kandidat der Medizin-Wissenschaften Der Verfasser behandelt die Frage des Bioindikators bei der hygienischen Beurteilung des Trinkwassess. Er sehildert das Koli-Problem, welches sich infolge seiner Koli-ubiquiter-Beschaffenheit nicht vollkommener Indikátor bewiesen hat. Er spricht über die Notwendigkeit der Koli-typisierung im Laufe der mikrobiologischen Untersuchung des Wassers und betont, dass seit der Erkennung der pathogenen DispepsiaKoli-Stámme, sich die Wertung der Koli-Frage geándert hat. Anstatt die Anwendung des Koli als Bioindikátor zu verwerfen, halt er mit Bücksicht auf die pathogenen Stámme, die Verfeinerung der Serodiagnostik der Koli und die einheitleiche Benützung der Wasserbegutachtungs-Laboratorien für notwendig. Er erachtet es auch für notwendig, bei der sanitáren Beurteilung des Trinkwassers, die die chemischen Verunreinigungen anzeigenden Faktorén entsprechend in Betracht zu ziehen und diese im Gutachten mit dem mikrobiologischen Befund übereinzustimmen. Wahrend der hygienischen Beurteilung der Trinkwásser würde er aus hygienischem Gesichtspunkte, gerade mit Rücksicht auf die Ubiquiter-Beschaffenheit des Koli, es für erwünscht erachten, dass bei der mikrobiologischen Beurteilung des Trinkwassers, der Milch und der Lebensmittel beziiglich des Kolis eine mikrobiologische Gleichwertsnorm eingeführt werde. Die mikrobiologische Beurteilung des Wassers muss eine solche sein, dass diese auch vom praktischen hygienischen Gesichtspunkt aus annehmbar sei und reelle Begutachtungen sichern könne. (Folytatás a 415. oldalról.) Látva a minden oldalról jelentkező és egyre növekvő vízigényt, és figyelembe véve a rendelkezésre álló vízkészletet, valamint a vizek szennyezettségét, már most valószínűnek látszik a csehszlovák szakemberek előtt, hogy az elkövetkező években a felszíni vizek tisztaságának megóvása érdekében, az ipari és a Itázi szennyvíztisztító telepek megépítésére szánt összeg felülmúlja a völgyzárógátak, duzzasztóművek és csatornahálózatok építésére előirányzott költségeket. Tekintettel a szennyvíztisztítás várható gyors ütemű ós nagymértékű fejlődésére, indokolt részletesen megvizsgálni a tisztítási hatásfok és a beruházási, valamint az üzemi költségek közötti összefüggést. Ugyanis ismeretes, hogy a beruházási ós az üzemi költségek nem növekszenek egyenes arányban a tisztítási hatásfokkal. Például egy 80%-os tisztítási hatásfokkal működő telep hatásfokának 90%-ra történő emelése lényegesen nagyobb befektetést igényel, mint egy teljesen hasonló körülmények között működő telep hatásfokának 50%-ról 60%-ra történő emelése. Azonos tisztítási mérték több úton is elérhető. Az egyik megoldás az, hogy olyan telepet építenek, amelynek hatásfoka a követelményeknek megfelel. De elérhető a kívánt hatásfok két lépésben is. Építenek egy kisebb telepet és ezzel egyidőben egy tározót is, amelyben a szennyvíz tovább tisztítható a szükséges mértókig. Az ipari szennyvizeknél egy harmadik megoldás is kínálkozik, mégpedig az, hogy a technológia módosításával csökkentsék az üzemből kifolyó víz szennyezettségét. A nagyarányú szennyvíztisztítási program megvalósítása előtt az említett lehetőségek gazdaságossági vizsgálata szükséges. • A ifízenergia kihasználásával kapcsolatosan figyelembe kell venni Csehszlovákia elektromos energia termelésére vonatkozó távlati terveket is. Eszerint 1980-ban egy főre vonatkozóan kereken 10 000 kWó energiát szándékoznak termelni. A jelenlegi termelés mintegy 1800 kWó/fő. Tehát az elkövetkező húsz év alatt az energiatermelést a jelenleginek több mint ötszörösére kell emelni. Mivel a többi energiaforrás is meglehetősen korlátozott mértékben áll rendelkezésre, egyre gyakrabban hangzanak el olyan vélemények, hogy a vízi energiát még abban az esetben is ki kell használni Csehszlovákiában, ha a beruházási költségek az eddigieknek többszörösére növekednek. Csehszlovákia vízerőtelepei jelenleg évente kereken 3 milliárd kWó energiát termelnek. A gazdaságosan kihasználható vízi energia mintegy 8 milliárd kWó-ra becsülhető. Az 1980-ra előirányzott elektromos energia mennyiségének ez csak mintegy 5%-a. Ebből egyértel(Folytatás a 424. oldalon.)