Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
5. szám - Bélteky Lajos: Magyarország területének geotermikus viszonyai a legújabb vízfeltáró fúrások adatai alapján
Bélteky L.: Magyarország geotermikus viszonyai Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 409 liozam esetén peclig a hőveszteség már 30- 35%-ot is kitesz. A hévízkutak mélység-előirányzásánál tehát, ha van a környékről geotermikus adat, leghelyesebb a gradiens értékéből kiindulva, annak alapján adni meg azt a mélységet, amelyből — a korrekció figyelembevételével — a vízhőmérsékleti igényt ki lehet elégíteni, természetesen feltételezve, hogy abban a mélységben megvan a megfelelő víztartó réteg. A szénhidrogénkutatás szempontjából meddőnek bizonyult furatok víztermelő kúttá való kiképzése során is igen nagy hasznát lehet venni, ha a terület geotermikus viszonyairól kellő ismeretekkel rendelkezünk. A megnyitandó rétegszinteket a karotázsszelvénv alapján jelöljük ki s ezek legtöbbször a szénhidrogénkutatás érdekében végzett réteg vizsgálatok feletti szakaszban vannak. A beruházókat — természetesen — a vízhozamon kívül főleg a víz hőmérsékletének várható nagysága érdekli, mert e két tényezőtől függ, hogy a célnak megfelelő hasznosításra szóba jöhet-e a kiválasztott meddő furat, érdemes-e beruházni és vállalni azt a kockázatot, amellyel a meddő olajkutató furatok víztermelésre való kiképzése során — az eddigi tapasztalatok szerint — számolni kell. A prognózis alapját itt is a megnyitandó mélységnek megfelelő talpra, ill. fakadási szintre a gg alapján kiszámított talphőmérséklet képezi, amely mellett a kútba áramló víz hőfoka — természetesen — a felfelé áramlás közben a vízhozamtól, ill. az áramlási sebességtől függően csökkenni fog. A hőveszteség nagyságára, ill. a kifolyó víz várható hőmérsékletére az előzőekben közölt statisztikai adatok alapján tudunk következtetni. A kúttalp és a kifolyó víz hőmérséklete közötti összefüggés vizsgálata tehát — láthatjuk — gyakorlati szempontból is igen fontos megismerésekhez vezetett. A talphőmérsékleti adatokról, ismerve a használt hőmérőket és a mérési körülményeket, — Stegenával [5] egyetértésben — nekem is az a véleményem, hogy ezek kisebb-nagyobb hibákkal terheltek. Az 1. táblázatban pl. az újszegedi 1013 m-es kút talphőmérsékletét valószínűtlenül magasnak tartom, a Sóstó I—II sz., a püspökladányi és a hajdúböszörményi II. sz. kutakét pedig alacsonynak. Igazolja ezt a közeli 1900 m-es hévizes kútban végzett talphőmérés alapján kiadódó gg = 20,1 m/lC° érték, és a p. ládányi megismételt mérés. A fúrások talphőmérsékletének mérésénél igyekezni kell a mérési pontatlanságok forrásait kiküszöbölni, annál is inkább, mivel ezeknek a méréseknek a későbbi megismétlése igen költséges. A látszólagos gg számításhoz a térszinten kifolyó víz hőmérsékletét pontosan lehet mérni s a mérés helyességét bármikor könnyen lehet ellenőrizni. A víz hőmérsékletéből számított látszólagos gg pontossága azonban főleg azoknál a kutaknál, amelyeknél nem egy, hanem több egymástól esetleg nagyobb távolságban levő vízadószint van bekapcsolva a vízszolgáltatásba, nem kielégítő és megnyugtató, mert azt, hogy az egyes vízadó szintek milyen arányban vesznek részt a víztermelésben, ill. milyen mélységben van a közepes fakadási szint pontos helye, csak műszeres vizsgálattal lehetne megállapítani. Ilyen méréseket pedig rendszeresen még nem végeztek. Kifolyóvíz hőmérsékleti adattal azonban már elég nagy számmal rendelkezünk az ország egész területéről. Éppen ezért nagy jelentőséget kell tulajdonítani Boldizsár Tibor professzor által kidolgozott korrekciós számításnak, mivel segítségével minimális költséggel lehet majd növelni a geotermikus gradiensre vonatkozó ismereteinket. Boldizsár a kifolyó víz hőmérsékletének, a vízhozamnak, az áramlási sebességnek, a kőzet hővezetési tényezőjének, a fakadási szint mélységének ismeretében és más egyéb tényezők alapján korrekciós tényezőt, továbbmenőleg talphőmérsékletet számít, s ezekkel látszólagos helyett valóságos geotermikus gradiens értékekhez jut. A gyakorlati vízfeltárás szempontjából is igen nagy jelentősége van a geotermikus viszonyok megismerését elősegítő adatok felvételének, gyűjtésének és feldolgozásának. Minél nagyobb számú mérés azért szükséges, mert — amint láthattuk — a talphőmérsékletmérésnél sok a hibaforrás s ezért csak a minél több adatból számított átlagérték adhat megnyugtató képet és elfogadható jellemzést valamely település vagy tájegység területének geotermikus viszonyairól. Növelni kell tehát a talphőmérések számát. Ezért írja elő az új kútszabvány, hogy minden 200 m-t meghaladó mélységű új kútban a kivitelező köteles megmérni a talphőmérsékletet. Összefoglalás Befejezésül rá kell mutatnom arra az igen fontos földtani vonatkozású eredményre is, hogy a vízfeltárási munkák során szerzett legújabb geotermikus adatok is igazolják Sümeghy Józsefnek kb. 40 évvel.ezelőtt, az artézi kutak kifolyó vizének hőmérséklete alapján számított látszólagos gradiens értékek alapján tett azon megállapítását, hogy hazánk területén, közelebbről az alföldi medencében a gg jóval kisebb, mint a föld felszínén átlagosan megállapított 30—40 mjlC°. A 184 mérésből kiadódó 18 m/lC° gg érték realitását igazolja az a másik összeállítás is, amelyben 917 db olyan kút kifolyó vizének hőmérsékleti adatát foglaltam össze [15], amelyeknél nem volt talphőmérsékletmórés, de a mélységet, a szűrőzés helyét, a kút béléscsövezését s a kútszáj belső átmérőjét és a vízhozamot ismerjük. Ezeket a kutakat, melyek között 277 db dunántúli kút adata is szerepel, szintén tájegység szerint csoportosítottam. Ezeket a kutakat az utóbbi 10 évben már szabatosabban képezték ki s vízhozamuk is jóval nagyobb, a víz lehűlési vesztesége pedig ezért kisebb, mint a Sümeghy-féle anyagban szereplő régi kutaké volt. Az összeállításban szereplő 917 db kút látszólagos gg-ének átlagos értéke országos viszonylatban 20,6 m/IC 0. Ennek alapján azt hiszem, jogosan lehet várni, hogy a 184 talphőmérés alapján a magyar medencére kiadódó 18,0 m,\lC° átlagos gg érték nagyobb számú talphőmérsékletmérési adat ismeretében sem fog lényegesen módosulni.
