Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Rónai András: Az Alföld negyedkori rétegeinek vízföldtani vizsgálata

Rónai A.: Az Alföld negyedkori rétegei Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 389 A kutak vízhozama a délalföldi szelvény mentén is megerősíti az eddigi tapasztalatokat. Sok víz van a Dunavölgy durvaszemű negyedkori üledékeiben, 50—100 m mélységben és sok víz van a tiszai nagy árokban, amely az ős-dunai nagy árokkal esik egybe. Itt 200—300 m-ben találjuk a legjobb vízadó rétegeket 100—150 l/p kutankénti fajlagos hozamokkal. Szeged város igen nagy hozamú kútjai azt mutatják, hogy a fajlagos vízhozam is függ a kutak méretétől és kiképzésétől. Szeged környéke azonban mindenképpen a felszínalatti vízzel jól ellátott területek közé tartozik. A legnagyobb hozamokat 200—300 m-es mélységből szerzik, de 150, 350, 400 m körül is jó vízadó rétegek vannak. A Duna—Tisza közi hátság mélységi vízviszonyai nem olyan egyhangúan kedvezőtlenek e szelvényvonal mentén, mint az előzőknél. A hátság keleti fele felszínalatti vízben nagyon szegény. 50—100—150—200 m mélységből egyaránt 10— 15 l/p/m-es hozamokat adnak a kutak, elvétve emelkedik a vízhozam 35—45 l/p/m-ig. Ezzel szemben a hátság nyugati oldala jóval bővizűbb. 100—200 m mélységben itt a kutak 50—80 l/p vizet adnak 1 m leszívás mellett és csak kevés a kisebb hozamú kút. A pleisztocén elején és közepén a dunántúli folyók a mai Duna—Tisza közi hátság közepéig hozták durvaszemcséjű üledékeiket, ezekből termelik a hátsági kutak a nyugati oldalon vizüket. A keleti oldalon ezek a rétegek jóval mélyebben vannak és finomabb szemeséjűek is. Nagyon egyöntetű képet mutat a tiszántúli terület kútjainak vízbősége. A kutak túlnyomó többségét 50—100 m mélységű rétegekre telepítették és innen nagy átlagban 20—30 l/p vizet szolgáltatnak egy méter leszívás mellett. A nagyobb hozamok 50 l/p/m körül járnak, de sok 10—15 l/p/m-t adó kút is van. A mélyebb rétegekbe hatoló mintakutak a felső pannóniai rétegekből igen különböző vízmennyiséget szolgáltatnak. (Egységnyi depresszió mellett 8—130 l/p) Összefoglalás Gazdasági tervezési érdekekből elsőrendű fontosságú a felszínalatti vízkészletek mennyiségi meghatározása. A földkéregben tározódó vízzel, mint kibányászható nyersanyaggal azonban nem gazdálkodhatunk i'igv, mint pl. a kőolajjal, vagy gázzal. A víznél a folyamatos kihasználást a messzi jövőre is biztosítani kell, tehát a kibányászható vízmennyiség a rétegekben tárolt víznek csak az a része, amely természetes, vagy mesterséges módon utánpótlódik, ill. utánpótolható. Ennek a vízmenynyiségnek a meghatározása csak a vízszolgáltató rétegekben végzett hosszií idejű mérések alapján végezhető el. Addig is a már működő fúrt kutak adataiból kell medencéink és elsősorban legnagyobb felszínalatti víztárolónk, az Alföld, vízbányászati lehetőségeiről tájékozódnunk. A felszínalatti víztárolók vízháztartásának megismeréséhez a tervszerűen telepített és kiképzett tanulmányi kutak hálózatára van szükség. E tanulmányi kutakat a vízföldtani tájak ismerete alapján kell telepíteni. A vízföldtani tájakat nemcsak horizontális irányban kell meghatározni, hanem függőleges irányban is. A különböző földtani korú, különböző kifejlődésű, szerkezeti helyzetű rétegösszletek más és más vízszolgáltatási sajátosságokkal bírnak. E viszonyok vizsgálatához kíván jelen tanulmány adatokat szolgáltatni. Legfontosabb felszínalatti víztárolónk — mai szemmel nézve — az alföldi medence negyedkori rétegösszlete, tehát a nagyrészt folyóvízi származású üledékek. Ennek vízföldtani viszonyait az eddig létesített artézi kutak adatai alapján elég jól tanulmányozhatjuk, mert igen nagyszámú megbízható adatsorral rendelkező kutunk van elég jó területi eloszlásban. A tanulmányok kettős célt szolgálnak ; egyik a mai gazdasági igényekre és lehetőségekre való válaszadás, másik a kiépítendő tanulmányi kúthálózat telepítésének — s így közvetve a jövő kiaknázási lehetőségei meghatározásának — legmegfelelőbb előkészítése. Ez az előkészítés elsősorban földtani kutatómunkát kíván. Tisztázandó a nagy medence szerkezete, a különböző korú részmedencék helyzete és felépítése, meghatározandó a legfontosabb vízadó rétegek elterjedése, vastagsága, kapcsolata más vízadó rétegekkel, vizük minősége, hőmérséklete, gázossága. Igen kényes feladat a rétegek azonosítása. A földtani kutatási módszerek és eszközök azonban a felszínalatti vízkutatásban egymagukban nem elégségesek. Ki kell azokat egészíteni hidrológiai és hidrodinamikai megfigyelésekkel és mérésekkel. A vízföldtani tájak kijelölésénél és a rétegek azonosításánál is nagy szerepet játszanak a hidrológiai jellemzők. Mindebből az következik, hogy a felszínalatti kihasználható vízkészletek meghatározásának elvégzéséhez még igen sok előkészítő tudományos munkára van szükség. Maguknak a megfigyelési egységeknek, a vízföldtani tájaknak kijelölése is Sárospolok Miskolc lyiregyháza Mátészalka V Debrecen Jcszbereny IBU0APE5T Karcag ^ . i Szolnol Orkenu • , *• 5 Cegled_|. Kecskemét r • Jr 5ol

tKiskunfélegyháza f Szeghalom Mezolur' •Szarvas^ Békéscsaba Csongrád ^Szentes i • „. , , , \ Orosháza Kiskunhalas í 6. ábra. A feldolgozott fúrásszelvények irányvonalai 1—1., 2—2., 3—3., 4—4., 5—5. szelvényirányok <t>ue. 6. JIUHUU HanpaeAeHun pa3paöomaHHbix öypoebix CK6ÜMCUH í laiipan.-Jí-üMSi pa3pe30B : 1 — 1 ; 2—2 ; 3—3 ; 4—4 ; 5—5 Abb. 6. Richtungslinien der bearbeiteten Bohrprofile Profilrichtungen : 1—1, 2—2, 3—3, 4—4, 5—B