Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Szesztay Károly: A Balaton vízszintszabályozásáról és vízkészletének hasznosításáról

Szesztay K.: A Balaton vízszintszabályozásáról Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 365 /} Hj,-nét alacsonyabb vízállások tartóssága, [l] [A] 4. ábra. A vízpótlás mértékének és a kedvezőtlenül alacsony vízállások átlagos időtartamának kapcsolata Fig. 4. Relationship between the extent of supply and the average duration of objectionably low stages a = stage below the Hmin elevation, ///: b — duration of stages lower than Hj, c - capacity of supply q

m, mm/month Abb. 4. Zusammenhang des Masses der Wasserzuführung und der Dauer der ungünstig niedrigen durchschnittlichen Wasserstánde a = Wasserstand unter dem Wasserspiegel H

m(

n II; ; b Dauer der niedrigeren Wasserstande als Hi, c = Mass des Ausbaua der Wasserzuführung Q

l

n mm Monat fokon a tó vízállás-süllyedésében jelentkeznek, a vízeresztések és vízállások alapján meghatározott adatok a Balaton és a vízgyűjtőterület együttes vízkészletének tekinthetők. A távolabbi jövő lehetőségei A balatonvidéki öntözések tervezett széleskörű fejlesztésével előbb-utóbb (esetleg már a közeli években) bekövetkezik a Balaton „szabad" vízkészletének teljes felhasználása. A vízszintszabályozás ugyancsak egyre fokozódó igényeinek sérelme nélküli további vízkivételek, illetve a kétféle igény együttes kielégítése tehát gyökeresen csak idegen rendszerből történő vízpótlással lesz megoldható. A Balaton vízpótlásának leggazdaságosabb megoldása — amint már az első Országos Vízgazdálkodási Keretterv adatai rámutattak — a Sió csatornázása és megfordítható működésű turbinaszivattyúk üzembebelyezóse. Ilyen módon a Balaton vízrendszere a Duna korlátlannak látszó vízkészletéből meríthetne. A vízszintszabályozáshoz szükséges vízmenvnyiségekről valamely hosszabb évsorozat havonkénti vízmérlegének felhasználásával lehet tájékozódni. A 3. ábra az 1921—58. évekre elvégzett havonkénti számítások eredményei alapján mutatja be, hogyan alakulna a Balaton vízforgalma, ha a 10 cm-en belüli vízszintállandósítást 15 cm/hónap (30 m

3/s) maximális teljesítőképességű vízpótló-rendszer és 40 cm /hónap (80 m

3/s) kiépítési mértékű leeresztőberendezések szolgálnák [4], A 3b ábrán látható, hogy vízpótlásra általában csak júliusban, augusztusban és szeptemberben volna szükség. A 4. ábra arról tájékoztat, hogyan növekedne az előírtnál alacsonyabb vízállások tartóssága, ha a vízpótlóberendezések teljesítőképessége nem éri el a fenti határértéket. A vízpótlóberendezések tervezéséhez tájékozódni kell a Sió-völgyi öntözések teljes vízigényéről, illetve ennek a Balatonból ellátandó hányadáról. A növényzet számára optimális vízviszonyok kívánta vízpótlás mértékéről az ariditási tényező területi eloszlásának vizsgálata szolgálhat általános éghajlati tájékozódásul 13], A Balaton vízrendszeréből gazdaságosan öntözhető területek kijelölése és mértékadó vízigénvük megállapítása ezen túlmenően természetesen a helyi adatokra támaszkodó részletes és sokrétű vizsgálatot kíván. Gyakorlati következtetések 1. A Balatonból és a Balatonba torkolló vízfolyásokból az öntözési idényben kivehető vízmennyiség — a vízszintszabályozás ez idő szerinti műszaki adottságait és 90%-os biztonságot véve alapul — 6,4 m

3/s-re tehető. 2. A mezőgazdasági és ipari vízellátásra és más célokra (pl. a Sió medrének időnkénti öblítésére és legalább egy nyári hajózási vízeresztésre) már igénybevett, ill. lekötött vízmennyiségek összege megközelíti a 4,5—5 m

3/s-ot. A Balaton menti és zalavölgyi öntözések fejlesztésének hidrológiai lehetőségei ez idő szerint tehát meglehetősen korlátozottak, de azért semmiképp sem lebecsülendők! 3. Az átlagos és a csapadékos időjárású években a siófoki zsilipek és a Sió-csatorna vízlevezetőképességének növelésével is a jelenleginek kétszeresére lehetne emelni az öntöző vízjkészletet a téli-tavaszi víztartalékolás növelése útján. 4. Az öntözés szempontjából mértékadó száraz évcsoportok szempontjából a Sió csatornázása és a Dunából történő mesterséges vízpótlás jelentené a legteljesebb megoldást, ami a Balaton vízrendszerének öntözővízkészletét gyakorlatilag szinte kimeríthetetlenné tenné. összefoglalás A 600 km

2 felületű Balatonnak, Közép-Európa legnagyobb tavának, vízháztartását sokévi átlagban a Csapadék + Hozzáfolvás = Párolgás + Leeresztés 630 890 900 620 mm 11,9 16,9 17,1 11,7 m

3/s egyenlet jellemzi [2]. A kereken 12 m

3/s-nyi átlagos vízfelesleg a siófoki zsilipeken és a Sió csatornán keresztül a Dunába kerül. A 45 m

3/s-nyi maximális vízátbocsátású leeresztő zsilipek kezelésénél az elmúlt évtizedekben a tó vízszintingadozásainak lehető minimumra való szorítása volt a szempont. A Balaton környéki területek öntözésének a közelmúltban megindult és az elkövetkező 20 évre tervezett nagyarányú fejlesztése felveti a kérdést: Milyen vízmennyiségeket lehet az öntözési idényben a tóból kivenni anélkül, hogy az a fejlett üdülő-élet számára kedvezőtlenül alacsony vízállásokat okozna ? Erre a kérdésre próbál a tanulmány választ adni, az elmúlt 42